Egy nemzetközi verseny szellemiségétől, hangulatától inspirálva hozták létre katolikus iskolák testnevelői a Katolikus Iskolák Diáksport Szövetségét 1993-ban. A KIDS évente megrendezett versenyei a mozgás, az összetartozás öröméről is szólnak. Magó Kinga szakmai elnökkel beszélgetett a Magyar Kurír munkatársa, Trauttwein Éva.
– Milyen indíttatásból jött létre a KIDS?
– A piarista oktatási intézményeket 1992-ben meghívta egy olaszországi versenyére a katolikus iskolákat tömörítő nemzetközi sportszövetség, a FISEC. Hatalmas dzsembori volt, és a testnevelőket annyira megfogta a hangulata, hogy elhatározták, Magyarországon is szövetségi összefogással igyekeznek majd erősíteni a katolikus iskolák sportéletét. 1989-től sorra alakultak az újabb és újabb intézmények, és a testnevelők azzal szembesültek, hogy kicsi a tornaterem, szedett-vedett a felszerelés… A Magyar Diáksport Szövetség versenyrendszerébe a katolikus iskolák nem tudtak bekapcsolódni, a lehetőségeik nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy esélyük legyen a feljutásos rendszerű versenyeken. De sportélet természetesen ezekben az intézményekben is létezett, hiszen a katolikus iskolákban mindig is fontos volt a mozgás. Így született meg az ötlet, hogy jöjjünk össze évente egyszer, ismerjük meg egymást, mutassuk meg, hogy ezek vagyunk mi, és ilyen a katolikus szellemiség. Huszonnyolc iskola alapítóként csatlakozott a kezdeményezéshez.
– A KIDS célja is a versenyeztetés. Miben más mégis, mint a Magyar Diáksport Szövetség?
– Valóban felmerülhet a kérdés, minek a KIDS, ha ott van az állami versenyrendszer. A kerületi versenyre elmehet a diák, és ha jó, tovább is juthat. De az csak egy verseny, ahol egyedül a győzelem számít. Ha megnyerte, megy tovább, ha nem, akkor számára véget ért a történet. Mi úgy szerettünk volna együtt sportolni, hogy ne a mindenáron való győzelem legyen a cél, hanem az együttlét. Az, hogy új kapcsolatokat alakítsunk ki, szurkoljunk egymásnak, közösen részt vegyünk egy szentmisén, és megmutathassa magát a fogadó iskola. A KIDS-ben egyszerre van jelen a katolikus egységünk és a sportban való összetartozásunk.
– A kezdeti háromszázas versenyzői létszám mára háromezerre nőtt. Minek köszönhető ez?
– Évről évre nőtt a katolikus iskolák száma, és ezzel párhuzamosan a mi tagságunk is. A 2000-es évekig folyamatos volt a növekedés, egyre nagyobb létszámban vettek részt a diákok a versenyeken. Ezért ma már az évi egy alkalommal megrendezett nagy KIDS Kupa mellett, ahol a labdajátékoké a főszerep, több kisebb versenyünk is van. Sportágaink az atlétika, asztalitenisz, szertorna, úszás, sakk, mezei futás, kötélmászás, minitrampolin. Az évzáró kupa, a nagy rendezvény, több napon át tart, sok a gyerek és a részt vevő iskola is. A program dzsembori jellegű.
– A kis iskolák együtt versenyeznek a nagyokkal. Miért érdemes elmenni egy ilyen rendezvényre?
– Valóban, örök kérdés, hogy miért menjek el a kupára egy kezdő csapattal, amelyik várhatóan mindenkitől ki fog kapni. Nagyon jó, hogy az országos versenyre azok az iskolák is eljöhetnek, amelyekben csak tömegsport jelleggel van sportélet. Egy egész tanéven át motivációt jelenthet a gyerekeknek, hogy biztosan eljuthatnak az országos megmérettetésre, ahol ott lesznek a legjobbak is. Tavaly például eljött egy éppen akkor alakuló iskola. A teljesen kezdő játékosokból összeállítottak egy röplabda csapatot. Tudásban nagyon távol álltak az elsőktől, de fegyelmezetten, nagy küzdeni akarással játszottak. Mindenkitől kikaptak, de még soha nem láttam csapatot, amelyik ilyen emelt fővel veszített volna. Látszott, hogy nagyon küzdöttek, és hogy egész évben erre az alkalomra készültek. Kikaptak, de mindent beletettek a mérkőzésekbe, és ez a lényeg. Az nem gond, ha az ellenfél a jobb. Azt tudomásul lehet venni. Ha minden tőlünk telhetőt megtettünk a győzelemért, akkor a vereség is értékes lehet. Ez az egésznek az értelme. Ott van például az úszás. Együtt versenyeznek azok a gyerekek, akik tanóra keretében úsznak, és azok, akik versenyszerűen, hetente hatszor. Aki nem versenyző, annak is nagy élményt jelenthet, hogy kipróbálhatja magát. És abban is van valami jó, hogy valaki megmutathatja, hol tart. Az iskolájában esetleg ő a legjobb, de kiderülhet, hogy egy széles mezőnyben már nem elég, amit tud. Ennek is van nevelő ereje, megmutatja, hogy van még mit fejlődni. És fontos felismerés lehet például valaki számára az is, hogy ha csak heti egyszer tud edzeni, az erre az eredményre elég, de milyen fantasztikus, hogy mások mennyi energiát tesznek bele a sportba!
– Vannak sikertörténetek?
– Szívesen említem a saját csapatomat. Harmadikosként kezdtek kosarazni egy másik kollégával. Már akkor az volt az álmuk, hogy eljuthassanak egy KIDS-versenyre. Hetedikben már én edzettem őket, és el is mentünk. A mezőny vége felé végeztünk. Akkor eldöntötték, hogy egyszer szeretnék megnyerni. Kérték, hogy eddzünk többet. Nem volt megfelelő a tornatermünk, ezért a kérésükre béreltünk egyet, és esténként kosaraztunk. Amikor tizedikesek lettek, megnyerték a kupát. És ami még fontosabb, már leérettségiztek, de ma is együtt játszanak, heti egy este jöhetnek, és jönnek is. Életre szóló élményt jelentett nekik az iskolai kosarazás.
– Milyen a KIDS nemzetközi elfogadottsága?
– Amikor a ’90-es években tagok lettünk, a FISEC épp leszállóágban volt. Négy nemzetközi versenyt is mi szerveztünk, kettőt Kecskeméten, kettőt Nyíregyházán. Hamar bekerültünk a nemzetközi elnökségébe, Vazul Zsolt személyében mi is delegáltunk elnökségi tagot. Perendy László atya pedig közel tíz éven át a pasztorális bizottság vezetője volt, ahol a versenyek lelki programjait állítják össze. Sokat jelentett a FISEC-ben a mi friss lendületünk, és az, hogy élő katolikus szellemiséget vittünk magunkkal. A jövő azonban nemzetközi szinten is bizonytalan. Haldoklik a szövetség, az ok leginkább a szekularizációban keresendő.
– Részt tudnak venni nemzetközi versenyeken?
– Sajnos nagyon költséges a részvétel, de időről időre azért kiutaznak egy-egy versenyre a diákjaink. A kijutók mindig szépen szerepeltek. Úszóink rendszeresen nyernek, de az atlétáink is éremszerzők. A csapatjátékban is megerősödtek az iskoláink, a Fráter kosarasai például eljutottak Franciaországba. Keressük a forrást, az Erasmus+ nemzetközi kapcsolatok programja segíthet. Motiváló tényező lenne, ha a kupagyőztes támogatással kimehetne a nemzetközi versenyre.
– Mennyire erős nálunk a lelkiségi szál?
– Aki részt vesz a szentmiséken, az láthatóan szívvel-lélekkel teszi. Tudja, miért fontos ez. Örülök, hogy az elnökünk, Török Csaba meg tudja szólítani a gyerekeket. Úgy kapcsolja össze a rendezvényeket a hitünk tartalmaival, hogy az megérinti őket.
– Miből tartja fenn magát a szövetség?
– Kezdetben a sportcélú állami támogatásból évente és gyerekenként ezer forintot kapott a KIDS. Aztán ez a forrás is megszűnt. Volt tíz nagyon ínséges évünk, amikor az iskolák teljesen önzetlenül vállalták a verseny megrendezését. Így tudott fennmaradni az egyesület. Az utóbbi időben pályázati forrásból működünk, az elmúlt két évben több lehetőségünk is nyílt, ezért színvonalas versenyeket tudtunk szervezni, a gyerekeknek ajándékot adtunk, és idén először a testnevelőket is meg tudtuk jutalmazni. Ma a kétszázötven körüli katolikus iskolából mintegy hatvan tagja a szövetségnek.
– Melyek a jelen legfontosabb feladatai?
– Főként az, hogy megismertessük magunkat, és erősítsük a katolikus iskolákban a sport megbecsültségét. Az elmúlt húsz évben alig voltunk jelen a médiában, amióta Csaba atya az elnök, ez a helyzet is sokat javult. Együttműködés alakult ki a Katolikus Pedagógiai Intézettel is. Versenyeink megjelennek a honlapjukon, és lehetőségünk nyílt arra, hogy az iskolaigazgatóknak bemutathassuk a KIDS-et. Hírlevelünk is van már, az iskolákat így tájékoztatjuk a programokról. A honlapunkon elérhető a versenynaptár és egy nevezési felület. A Facebook-oldalunkon meghirdetünk minden versenyt, és jelen vagyunk a Twitteren, az Instagramon is. Ami a megbecsültséget illeti, azért küzdünk, hogy egy KIDS Kupa-győzelem ugyanolyan értékesnek számítson, mint egy matematikaversenyen elért első helyezés.
– Bízik abban, hogy jobb évek jönnek?
– Húsz éven át az édesapám volt a KIDS-iroda egy személyben. Ma többen is dolgozunk a szövetségben: az elnökség tagjai és az irodai munkatársak is. Olyan fiatalokkal bővült a csapat, akik maguk is versenyeztek a KIDS-ben, szívügyük a jövőnk, és beleteszik a munkába azt a pluszt, amit csak az tud, akinek fontos ez az ügy. Úgy gondolom, ez az életben maradás legfőbb feltétele.
– Mit terveznek a jubileum alkalmából?
– Idén egy éppen jubileumát ünneplő iskola rendezi a kupát, Kisvárdán. Ez az iskola is az alapítók közé tartozik, nagy a versenyszervezési tapasztalatuk, így nagyon színvonalas verseny várható. Mivel az ország keleti csücskébe nehéz az eljutás, örülnénk, ha a fenntartók támogatni tudnák az iskolákat az utazásban. És szeretnénk minden gyereket megajándékozni, hogy legyen emlékük a versenyről. Kiadunk egy jubileumi évkönyvet is, és ünnepi közgyűlést tartunk, amelyre meghívjuk az elmúlt huszonöt év versenyszervezőit és kiemelkedő versenyzőit.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva, ÚJ EMBER/MAGYAR KURÍR
