Március 28-án a Szentatya a húsvéti szent három napról elmélkedett a Szent Péter téren tartott általános kihallgatás keretében. Hangsúlyozta, hogy a húsvéti eseményeknek rá kell nyomniuk bélyegüket mindennapi életünkre; és ismét kemény szavakkal figyelmeztetett arra, hogy ne legyünk romlott, korrupt emberek. Ferenc pápa katekézisét teljes terjedelmében közöljük Tőzsér Endre SP fordításában.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma a holnap kezdődő húsvéti szent három napról szeretnék elmélkedni, hogy egy kicsit mélyebben megértsük, mit is jelentenek a liturgikus év legfontosabb napjai nekünk, hívőknek. Szeretnék feltenni nektek egy kérdést: hitünknek melyik ünnepe a legfontosabb, a karácsony vagy a húsvét? A húsvét, mert az üdvösségünk ünnepe, Isten irántunk tanúsított szeretetének ünnepe, Jézus halálának és feltámadásának megünneplése. Ezért szeretnék elgondolkodni veletek ezen az ünnepen, ezeken a napokon, melyek húsvéti napok, egészen az Úr feltámadásáig. Ezek a napok egyetlen nagy misztériumnak, az Úr Jézus halálának és feltámadásának megünnepelt emlékezetét jelentik. A szent három nap holnap kezdődik, az utolsó vacsora emlékére bemutatott misével [Coena Domini, ’az Úr vacsorája’], és a feltámadás vasárnapjának esti dicséretével fejeződik be. Másnap lesz húsvéthétfő, egy további nap a feltámadás ünneplésére, ez úgymond a liturgikus ünneplés utáni ünnep: ünnep a családi körben, ünnep a társadalomban. A szent három nap kijelöli hitünk és világban megélendő hivatásunk alapszakaszait; és minden kereszténynek feladata, hogy a szent három napot – csütörtök, péntek, szombat, és persze a vasárnap, de a feltámadás már szombaton elkezdődik – úgy élje meg, mint személyes és közösségi életének mintegy a „mátrixát”, ahogyan zsidó testvéreink az Egyiptomból való szabadulást élték meg.
Ez a három nap ismét felkínálja a keresztény népnek az üdvösség Jézus által végbevitt nagy eseményeit, és így a népet jövőbeli rendeltetésének horizontja felé irányítja, valamint megerősíti azon igyekezetében, hogy tanúságot tegyen a történelemben.
Húsvét reggelén – a szent három nap során végigjárt szakaszokat felidézve a szekvenciának – vagyis egy himnusznak, egyfajta zsoltárnak – az éneke ünnepélyesen megszólaltatja a feltámadás meghirdetését; azt mondja: „Reményünk, Krisztus feltámadt, és előttünk megy Galileába.” Ez a nagy bejelentés: Krisztus feltámadt! A világ sok népében, főleg Kelet-Európában, ezekben a húsvéti napokban az emberek nem „jó napot”-tal, nem „jó estét”-tel, hanem a „Krisztus feltámadt!” mondattal, vagyis a nagy húsvéti bejelentéssel köszöntik egymást: „Krisztus feltámadt!” A szent három nap ezekben a meghatott ujjongással kimondott szavakban éri el tetőpontját. Ezek a szavak nemcsak az öröm és remény meghirdetését tartalmazzák, hanem a felelősségre és a küldetésre is figyelmeztetnek. A szent három nap nem szűkül a húsvéti édességekre, a tojásra, az ünneplésre – még ha ezek szépek is, hiszen a család ünnepléséről van szó –, nem szűkül ezekre. Hanem onnan indul az út a küldetéshez, az örömhír hirdetéséhez: Krisztus feltámadt! Ez a hír – melyhez a szent három nap vezet, miközben fel is készít, hogy befogadhassuk – hitünknek és reményünknek a középpontja, a lényeg, a meghirdetés – vagy egy nehéz, de mindent kifejező szóval –, a kérügma, amely folytonosan evangelizálja az Egyházat, az Egyház pedig maga azt a küldetést kapta, hogy evangelizáljon.
Szent Pál a következő mondatban foglalja össze a húsvét eseményét: „Krisztus, a mi húsvéti bárányunk, feláldoztatott” (1Kor 5,7). Bárányként leöletett. Következésképpen – folytatja – „minden régi dolog a múlté; íme, új dolgok születtek belőlük” (2Kor 5,15). Újjászülettek. Ez a magyarázata annak, hogy a kereszténység kezdeti időszakában húsvét napján keresztelték meg az embereket. Most szombat este meg fogok keresztelni itt, a Szent Péter-bazilikában nyolc felnőttet, akik megkezdik keresztény életüket. Mindent akkor kezdenek el, mert újra fognak születni. Egy másik összefoglaló formulával pedig Szent Pál elmagyarázza, hogy Krisztus „halálra adatott bűneink miatt, és feltámasztatott megigazulásunkért” (Róm 4,25). Az egyetlen, aki megigazulttá tesz minket, az egyetlen, aki újjászületést szerez nekünk: Jézus Krisztus. Senki más! És ezért semmit sem kell fizetnünk, mert a megigazulás – az igaz emberré válás – ingyenes. Ilyen nagy Jézus szeretete: ingyen ad életet, hogy szentté tegyen minket, hogy megújítson minket, hogy megbocsásson nekünk! Ez a húsvéti három nap lényege! A szent három napban ennek az alapvető eseménynek az emlékezete hálás ünneplésben fejeződik ki, ugyanakkor megújítja a megkereszteltekben új létállapotuk értelmét, amelyet Pál apostol így fejez ki: „Ha feltámadtatok Krisztussal, azokat a dolgokat keressétek, amelyek odafent vannak, […] ne a földi dolgokkal törődjetek” (Kol 3,1–3). Felfelé nézés, a horizont felé nézés, a látóhatár kitágítása: ez a mi hitünk, ez a mi megigazulásunk, ez a kegyelem állapota! A keresztségben ugyanis feltámadtunk Krisztussal, és meghaltunk a világ dolgainak és logikájának; új teremtményként születtünk újjá: olyan valóság ez, amelynek napról napra konkrét létezéssé kell válnia.
A keresztény, ha valóban engedi megmosni magát Krisztus által, ha valóban engedi, hogy ő levesse róla a régi embert, hogy új életben járjon, jóllehet bűnös marad – hiszen valamennyien bűnösök vagyunk –, nem szabad többé korruptnak maradnia: Jézus megigazulást adó tevékenysége megment minket a korrupciótól; bűnösök vagyunk, de nem korruptak; a keresztény ember tehát nem élhet többé halállal a lelkében, és nem lehet mások halálának okozója. És itt egy szomorú és fájdalmas dolgot kell mondanom: vannak hamis keresztények, akik azt mondják: „Jézus feltámadt; megigazultam Jézus által, új életet nyertem, de korrupt életet élek.” Ezek a hamis keresztények rosszul végzik. A keresztény ember, ismétlem, bűnös – valamennyien azok vagyunk, én is az vagyok –, de abban a bizonyosságban élünk, hogy, ha bocsánatot kérünk, az Úr megbocsát nekünk. A korrupt ellenben úgy tesz, mintha becsületes lenne, de a szívében nincs más, mint rothadás. Az új életet Jézus adja. A keresztény ember nem élhet halállal a lelkében, és nem lehet mások halálának okozója. Gondoljunk csak – hogy ne menjünk messzire – saját házunk tájára, gondoljunk az úgynevezett „keresztény maffiózókra”. Ám ezeknek semmi közük a kereszténységhez. Kereszténynek mondják magukat, de halált hordoznak lelkükben és halált okoznak másoknak. Imádkozzunk értük, hogy az Úr érintse meg lelküket!
A felebarát, főként a legkisebb és a leginkább szenvedő lesz annak a személynek a konkrét arca, akit meg kell ajándékoznunk a szeretettel, amelyet Jézus nekünk adott. A világ a mi feltámadottként élt új életünk terévé válik. Mi feltámadtunk Jézussal: talpon állunk, emelt fővel, és osztozhatunk mindazok megaláztatásában, akik ma is, mint Jézus, szenvedések közt élnek, mezítelenek, szükséget szenvednek, magányosan és a halál közelében élnek; Jézusnak köszönhetően és ővele együtt a megmentés és remény eszközei, az élet és a feltámadás jelei lehetünk számukra. Sok országban – itt, Olaszországban, és az én hazámban [Argentínában] is – él a szokás, hogy az anyukák, a nagymamák, amikor húsvét napján meghallják a harang hangját, a gyerekeknek megmossák a szemét vízzel, az élet vizével, annak jeléül, hogy láthassák Jézus által látott dolgokat, az új dolgokat. A mostani húsvétkor engedjük megmosni lelkünket, megmosni lelkünk szemét, hogy láthassuk a szép dolgokat, és hogy szép dolgokat vihessünk végbe. Ez gyönyörű! Pontosan ezt jelenti Jézus feltámadása halála után, mely mindnyájunk megmentésének ára volt.
Kedves testvéreim, legyünk készen arra, hogy jól éljük meg a nemsokára – holnap – kezdődő szent három napot, hogy minél mélyebben bekapcsolódjunk az értünk meghalt és feltámadt Krisztus misztériumába. Ezen a lelki úton a legszentebb Szűz kísérjen minket, aki követte Jézust szenvedésében – ő ott volt, nézte őt, és szenvedett –, jelen volt, és egységben volt vele a kereszt alatt, de nem szégyellte fiát. Egy anya sosem szégyelli gyermekét! Ő ott volt, és anyai szívébe fogadta a feltámadás mérhetetlen örömét. Nyerje el számunkra azt a kegyelmet, hogy a következő napok szertartásai belsőleg bevonjanak minket, hogy szívünk és életünk valóban átalakuljon!
Ezeket a gondolatokat bízom rátok, s egyúttal szívből kívánok mindnyájatoknak, közösségeiteknek és szeretteiteknek boldog és áldott húsvétot.
Végül azt tanácsolom nektek, hogy húsvét reggelén vigyétek gyermekeiteket a mosdóhoz, és mossátok meg a szemüket annak jeléül, hogy úgy lássanak, mint a feltámadt Jézus!
Fotó: Vatican News, Szathmáry Melinda
Fordította: Tőzsér Endre SP
