Enyingen máig sokan emlékeznek Lukács József piaristára, „Józsi bácsira”, akit a kommunista diktatúra legnehezebb éveiben vetett a sors a községbe. Tanítványai emléktábla állításával tisztelegtek emléke előtt, amelyet 2018. szeptember 28-án Ruppert József piarista áldott meg az enyingi gimnáziumban.
Lukács József (1901–1969) a Győr megyei Szerecsenben született, és a pápai bencés gimnáziumból jelentkezett a piarista rendbe. Fizika és matematika szakos tanári pályáját Vácon kezdte, majd Sátoraljaújhelyen, Magyaróváron, Veszprémben, Debrecenben folytatta, ahol énekkarokat és repülőmodell szakköröket is vezetett. 1945 és 1948 között a nagykanizsai piarista gimnázium igazgatója volt. Az államosítás után a Somogy megyei Mernyén és Karádon kapott kápláni beosztást, majd 1951-től székesfehérvári Teleki Blanka leánygimnázium tanára lett. Itt egy rosszindulatú följelentés miatt, politikai büntetésként közel három év börtönbüntetést kapott, amelyet 1953 és 1955 között töltött le. 1955 szeptemberében szabadult; éjjeliőr, raktáros és anyagbeszerző volt a Közép-dunántúli Bányászati Aknamélyítő Vállaltnál. 1956 decemberéből újra taníthatott a fent említett székesfehérvári gimnáziumban, de 1957-ben áthelyezték Enyingre. Itt tanított életében a leghosszabb ideig, először az általános iskolában majd a gimnáziumban, ahol egy ideig igazgatóhelyettes is volt. 1969. augusztus 30-án halt meg, Székesfehérváron temették el.
Halálának fél évszázados évfordulójához kozeledve, az Enyingről elszármazott Tóth Anna kezdeményezésére egykori tanítványai emléktáblát állíttattak az enyingi Batthyány Fülöp Általános Iskola és Gimnázium folyosóján, hogy a szakmailag és emberileg egyaránt példaképnek számító egykori tanáruk az újabb generációkon is „rajta tarthassa a szemét” – és hogy ezek a gyermekek ilyen formában is megismerhessék egy igazi tanár alakját. A táblán olvasható idézet Váci Mihály „Eső a homokra” című verséből való, kis változtatással: „Osztani magadat, hogy sokasodjál, kicsikhez hajolni, hogy magasodjál”.
Az avatási ünnepségen jelen voltak Viplak Tibor polgármester, az iskolaigazgató, valamint egykori enyingi és székesfehérvári tanítványai, sok tisztelője és a helyi iskola diákjai. A Tartományfőnök úr megbízásából a piarista rendet Ruppert József képviselte, ő áldotta meg a kerámiából készült emléktáblát.
„Urunk, áldd meg ezt az emléktáblát, és töltsd el szívünket Szentlelked kegyelmével, hogy mindig figyelmeztessen bennünket és a következő nemzedékeket arra a hitre, szeretetre és emberségre, amelyet Lukács József tanár úr tanúsított. Áldd meg ezt az emléktáblát, hogy akik Lukács József tanár úr tiszteletére emelték, az ő példájából merítsenek erőt, és majdan ők is példaképek legyenek a következő nemzedékek számára.“
Több megemlékező beszéd is elhangzott. "Józsi bácsi” életútját maga az emléktábla készítője, Kató Balázs tanár és keramikus képzőművész idézte fel, a közös történeteket pedig – egy-egy könnycsepp kíséretében – a megjelent diákok mesélték el. Kató Balázs egy emlékplakettet is készített az ünnepség résztvevői számára, „Józsi bácsi emlékére”.
Lásd még:
- https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/az-enyingi-lukacs-jozsef-szakmai-emberi-peldakep-az-utokor-szamara-2573033/