Ha Kalazanci Szent József neve felbukkan, akkor minden bizonnyal nem csak történelmi adatok jelennek meg agyunk monitorán, hanem belső szemeink előtt egy kép is feltárul: egy jóságos, de határozott, az élet súlyát magán viselő arc vonásai, egy diákok körében megjelenő reverendás alak, aki az égiekre, a Szűzanyára és a Gyermek Jézusra tekint.
Ismerjük Kalazancius képét, képeit, találkozunk vele iskoláinkban, kápolnáinkban, rendházak folyosóján. Benkő Józsefné Keresztes Margit gödi arcképétől a budapesti és a mosonmagyaróvári piarista kápolna főoltárképein, vagy a kecskeméti, nagykanizsai, sátoraljaújhelyi, váci piarista kápolnák/templomok mellékoltárképein át Csobán András modern, nagyméretű szegedi triptichonjáig igen széles a paletta.
Következzen most az első Magyarországra került Kalazancius-kép bemutatása. A 30×45 cm-es rézmetszet a jelzés szerint Petrus Miotte burgundiai szobrász alkotása, de nem tudni, hogy személyében az inventort, azaz a kompozíció tervezőjét is, vagy csak a kivitelezőt, a rézmetszőt tisztelhetjük. A metszet datálásában, eredetében a kép alsó részében töredékesen megmaradt felirat siet a segítségünkre, amelyből kibogarászható Marzio Ginetti kardinális neve, illetve a római San Pietro in Vincoli mint tituláris templom, amely ezt a címet csak 1646 és 1652 között viselte. Ginetti kardinális, akinek a metszet alsó felében a címere is megjelenik, a piarista rend protektora volt 1644 és 1671 között, és ő volt az, aki a pápa római vikáriusaként Kalazancius kanonizációját, szentté avatási folyamatát elindította 1650-ben; talán éppen ez adta az apropót a kép születéséhez. A metszet keletkezési idejét tehát pár évvel Kalazanci Szent József halálát követően, 1650 és 1652 közé kell tennünk, megrendelőként pedig Marzio Ginetti kardinálist jelölhetjük meg. A keretdíszen belüli latin nyelvű körirat leírja számunkra, hogy kinek a tiszteletére készült a kép: Tiszteletreméltó, Isten Szolgája, Isten Anyjáról nevezett József atya avagy ragadványnevén a Spanyol Kalazancius, a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Szegény Szabályozott Papjainak Rendjének alapítója, kegyes római halálára a S. Pantaleonnál életének 92. évében az Úr 1648. esztendejében.
A képen Kalazancius imádkozó alakját láthatjuk, aki egy kis házi oltár előtt, illetve arra könyökölve térdel, kezei imára kulcsolva. A piarista rend alapítója lábán egyszerű szandált, reverendája fölött pedig palliumot, a rend ünnepi ruháját viseli, az oltár/könyvespolc előtt a földön birétuma látható. A kis oltáron könyvek, homokóra, koponya, feszület, illetve rózsafüzér található. A könyvszekrényen kialakított kis házioltár utalhat a piarista rend mottójára, két kulcsszavára: a pietas et litterae-re, a kegyességre és a tudományra is. A rózsafüzér egyértelmű szimbóluma Kalazancius Mária-tiszteletének, a feszületen látható megfeszített Krisztus pedig annyira élőként van ábrázolva, mintha éppen a szenttel társalogna. Nagyon intenzív, személyes kapcsolat jelenik meg az élete utolsó éveiben rendjének meghurcolását, visszafokozását megélő, keresztény Jóbként is emlegetett Kalazancius és a Keresztrefeszített között. A rendalapító szentatya későbbi ikonográfiáját vizsgálva szokatlan a homokóra és a koponya ábrázolása, amelyek memento mori-, illetve vanitas-képekről lehetnek ismerősek, és a hiábavalóság, az elmúlás szimbólumai – szintén Kalazancius veszteségére, életművének összeomlására utalhatnak. A feszület, a koponya, a homokóra és a könyvek több Szent Jeromost ábrázoló festményen, metszeten is megjelennek egymás mellett. Ha ezt az áthallást is figyelembe vesszük, akkor Kalazanci Szent József mint bölcs, tudós, aszketikus, a halálon, az elmúláson, a veszteségeken elmélkedő, mindezen tapasztalatokat imádságban megélő, a keresztre feszített Krisztussal kompassióban lévő szent jelenik meg előttünk. Ráncokkal barázdált, sokat tapasztalt, némileg meggyötört, de türelmes bölcsességet, határozott reményt, nyitottságot sugárzó arca teljesen portrészerűen, plasztikusan, minden elnagyoltság nélkül van megformázva. Nem véletlen, hiszen egyrészt a képet megrendelő Marzio Ginetti személyesen is jól ismerte Kalazanciust, másrészt az inventor, illetve a rézmetsző számára a halotti maszk is rendelkezésre állt a minél inkább valósághű arcábrázoláshoz.
A metszet kompozíciója, Kalazancius testtartása, ruházata és hasonló ikonográfiai elemek szerepeltetése egyértelműen Barbarino festményével mutat rokonságot, amelyet egy utólagos vázlatból ismerhetünk, és amely kép a „Kalazanci Szent József a Madonna dei Monti előtt” képtípusok őse. Az ovális keretben megjelenő képet alulról és felülről egy-egy címer övezi: lent a már említett Ginetti kardinális címere jelenik meg, míg a kép felett a piarista rend címere található: középpontjában Szűz Mária monogramja áll (egymásba fonódó M és A betűk), fölötte kereszttel ékesített nyitott korona, alatta pedig a görög MP ΘY betűk, a Métér Theou (Isten Anyja) szavak nagybetűs rövidítése látható.
Feltűnő a metszet épen maradt felülete körüli fehér lefestés, amelynek okáról a kép keretén olvasható aranybetűs felirat ad felvilágosítást, miszerint egy csodás megmenekülés kapcsolódik a műtárgyhoz. A kép ugyanis a podolini piarista rendház falán függött, és a metszet lényegi része épen vészelte át az 1684. október 10-én a rendház és a kollégium jelentős részét elpusztító tűzvészt. Ezt követően tüntették el fehér festékkel az égési nyomokat, majd valamikor 1748 után a kereten található feliratban megörökítették a csodás eseményt. A leírás már boldogként említi Kalazanciust, azaz a feliratnak az 1748-as boldoggá avatás és az 1767-es szentté avatás között kellett keletkeznie.
Borbás Péter, Piarista Múzeum
(A Piarista Múzeum 2016-ban egy Kalazanci Szent József ikonográfiáját, azaz képi, magyarországi metszeteken és festményeken megjelenő ábrázolását bemutató kiállítást rendezett a budapesti Piarista Gimnázium III. emeleti aulájában.)
