Szeptember 2-án 9 órakor ünnepélyes szentmisével vette kezdetét a tanév a Váci Piárban, melynek főcelebránsa Szilvásy László piarista tartományfőnök volt. A szentbeszédet Wettstein József házfőnök mondta. A szentmisét követően felavatták és megszentelték Kornis Gyula (Vác, 1885. december 22. – Budapest, 1958. április 17.) római katolikus pap, filozófus, egyetemi tanár, kultúrpolitikus szobrát egykori iskolája, a váci piarista gimnázium előtt.
A szentmisén a Piarista Gimnázium diákjai, tanárai, dolgozói, szülők és meghívott vendégek közösen imádkoztak a Szentlélek kiáradásáért és a sikeres tanévért.
Az eseményről részletes beszámoló készült a beszédek publikálásával egyetemben, amely itt olvasható: https://blog.vac.piarista.hu/veni-sancte-spiritus-2019
Délelőtt 10 óra után nem sokkal vette kezdetét Kornis Gyula katolikus pap, kultúrpolitikus, egyetemi tanár szobrának felavatása a piarista gimnázium bejárata előtt. A Juha Richárd debreceni Munkácsy Mihály-díjas művész által készített szobrot Varga Lajos váci segédpüspök szentelte meg. Az ünnepségen beszédet mondott Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója és Rétvári Bence parlamenti államtitkár, aki a magyarság, a nemzet és a keresztény értékek Kornis Gyula által is képviselt fontosságára hívta fel a figyelmet.
Kornis Gyula (1885–1958) Vácott született, Kremer Gyula néven. A váci piaristák 15 éves diákjaként lépett a rendbe, így a gimnáziumot Kecskeméten fejezte be, majd latin-magyar szakos egyetemi diplomát szerzett. 1907-től a budapesti piarista gimnázium tanára volt. 1914-ben elnyerte a frissen alakult pozsonyi egyetem filozófia professzori állását, majd az egyetem fölszámolásakor, 1919 őszén a budapesti egyetem hasonló tanszékére került. A filozófia sokféle társtudományával foglalkozott, pályája kezdetén főként pszichológiával, amelyből középiskolai tankönyvet is írt. Később a történelemfilozófia, az állam szerepe, a kultúrpolitika és a köznevelés foglalkoztatta. A nemzeti kérdéseket taglaló esszészerű tanulmányai, könyvei révén a korszak egyik meghatározó gondolkodója, modern nyugati szellemi áramlatok és a konzervatív eszmék közvetítője volt. A reformkori magyar neveléstörténet példaszerű földolgozása (A magyar művelődés eszményei 1777–1848, 1927) életművének talán legmaradandóbb darabja.
Megadatott neki, hogy eszméit meg is valósítsa. Az 1920-as években Klebelsberg Kunó kultuszminiszter tanácsadója, 1927-től államtitkára volt, így kulcsszerepet játszott a közoktatási reformok előkészítésében. 1931-től Vác kormánypárti képviselőjeként ült a magyar országgyűlés ülésein. 1939-ben – mivel nem értett egyet Imrédy Béla miniszterelnök diktatórikus törekvéseivel – kilépett a kormánypártból, és fölhagyott a politizálással. Ugyanakkor a piarista rendből is kilépett, a székesfehérvári egyházmegye papja lett, mivel egyetemi tanárként 1914 óta a rendházon kívül élt. A Gestapo 1944-ben rövidebb időre kétszer is letartóztatta.
1945-ben rövid időre a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett (miután 1933 óta vezette a Filozófiai Bizottságot), de a baloldali támadások miatt kénytelen volt lemondani. Ez azonban még csak üldözésének kezdete volt. 1948-ban nyugdíjazták az egyetemen, és akadémiai tagságáról is lemondott. 1951-ben kitelepítették Poroszlóra, majd haláláig Hajdúszoboszlón élt.
A szoboravatóról számos országos és helyi médium is tudósított, az alábbiakban a Dunakanyar Régió írását közöljük:
http://dunakanyarregio.hu/index_article.php?cikk=9664
Piarista Rend Magyar Tartománya
Fotó: Kőhegyi Bernadett, Szathmáry Melinda
