A rendfőnök atya üzenete a piarista pedagógiai napokra (2019. október 24–25.)
Videó magyar felirattal.
A szöveg külön is elolvasható.
Meglátogattam egy iskolát néhány évvel ezelőtt. Körém gyűltek a gyerekek, tíz év körüliek, nagyon sok kisgyerek, és sokat kérdezgettek. Egyik kérdésükre különösen felfigyeltem. Egy kisgyerek azt kérdezte, melyik a legszebb iskola, amelyet ismerek. Én pedig elmeséltem nekik, melyik az az iskola, amelyik legjobban tetszett nekem.
„Az egy olyan iskola, amelyikben nincs víz, nincs világítás, nincs kifestve, rendkívül szegényes, alig van benne iskolapad, a tanító nénik viszont állandóan odafigyelnek a gyerekekre, mindennap a kapuban várják őket, elkísérik őket az iskolába, a szülők mindennap kitakarítják az iskolát, hogy a következő nap tiszta iskola várjon a gyerekekre. Az ott élő piaristák állandóan foglalkoznak velük, meghallgatják őket, bátorítják őket. Ez a legszebb iskola, amelyet ismerek” – mondtam a gyerekeknek.
Ekkor az egyik jelentkezett, és azt mondta: „Atya, én szeretnék abba az iskolába járni!” Én megkérdeztem tőle: „Miért? Miért akarsz abba az iskolába járni, amikor a te iskoládban van sportpálya, uszoda…, mindened megvan.” „Mert én is szeretném azt kapni, amit azok a gyerekek kapnak abban az iskolában.”
Szerintem ez egy rendkívül jó válasz. Ez a kisgyerek elkötelezett tanárokat akart, azt akarta, hogy szülei közel legyenek hozzá az iskolában, azt akarta, hogy a piaristák foglalkozzanak vele. Ő is azt akarta kapni, amit azok a gyerekek abban az iskolában.
Számomra ez felszólítás a gyökeres változásra. Felszólítás arra, hogy higgyünk a piarista projektben, mélységesen higgyünk benne, és hogy tanárok, családok, mindannyian, növekedjünk a bevonódásban, növekedjünk az iskola iránti szenvedélyben, a nevelés iránti szenvedélyben.
Számomra ezek lehetnének a változás kritériumai. Kritériumok az előrehaladáshoz a piarista projektben. És erre hívlak mindannyiatokat: szenvedélyes szeretet az iskola iránt, szenvedélyes szeretet a gyerekek iránt, és az a vágy, hogy napról napra egyre jobban bevonódjunk.
Köszönöm!
(Tőzsér Endre SP fordítása)
