2020. május 29-én, pénteken 11 órától imanapot tartottunk a piarista hivatásokért. Erre az alkalomra Pedro Aguado, a piarista rend általános elöljárója videóüzenetet küldött. Az imanapra küldött személyes hangú videóüzenetének magyar nyelvű átirata olvasható alább.
Szervusztok!
Ezt az üzenetet a piarista hivatásokért végzett imádság napján veszem fel, melyet Glicerio Landriani emlékére ülünk meg minden évben. Ő az a fiatal, aki elsőként kopogott Kalazancius ajtaján, hogy az alakulóban lévő piarista rendbe belépve odaszentelje életét a piarista közösségért, a gyerekekért, a fiatalokért, a szegényekért.
Kedves rendtársam, Molnár Lehel kérésére készítem ezt a videót, aki a magyar piarista hivatáspasztoráció felelőse, de azért is, mert szerintem fontos átgondolnunk, miért kell kérnünk az Élet Urától, hogy legyen egyre több olyan fiatal, aki piarista szerzetesként teljesen odaadja életét a gyerekekért és a fiatalokért, különösképpen a leginkább rászorulókért.
Elsősorban a magyar tartománynak szánom ezt a videót, ugyanis tőlük jött ez a kérés. Gondolok itt a diákokra, az öregdiákokra, a Kalazancius Mozgalom fiataljaira, piarista rendtársaimra, a pedagógusokra, a családokra: mindenkire, aki a nagy piarista család tagja Magyarországon.
De talán mások is látják majd. Hozzátok fordulok, akik hisztek abban, hogy érdemes azért munkálkodni és imádkozni, hogy egyre többen és egyre jobban szolgáljuk a gyerekeket és a fiatalokat.
A videót, magát az üzenetet a következő egyszerű képlettel akarom szemléltetni: 3×3+1=10, vagyis három állítást fogok mondani, és mindháromhoz három rövid gondolat (3×3), plusz egy zárójavaslat fog tartozni. Így jön ki a 10.
I. Kezdem az elsővel: miért imádkozunk hivatásokért? Miért van a piarista hivatásokért mondott imának világszinten egy napja? Ennek három alapvető oka van:
1. Az első ok az – szerintem mindjárt ki is találjátok –, hogy a hivatás Isten ajándéka. Istennek, a mi Atyánknak van egy terve, egy vágya, egy álma, hogy egyre több piarista pap szolgálja kedveltjeit, a gyermekeket és a fiatalokat, főleg azokat, akiknek különösen is szükségük van olyan atyákra, tanárokra, nevelőkre, akik életüket adják értük.
Ezért imádkozunk. Hiszem ugyanis, hogy mindnyájunknak van egy nagyon erős meggyőződése: Istennek mindannyiunkról van egy álma, és a legtöbbetek esetében egész biztosan az az álma, hogy mindent, egész szíveteket odaadjátok az ő kedveltjeiért és Isten országának építéséért. Ezért imádkozunk: hogy Isten megadja nekünk ezt az ajándékot, hogy továbbra is hívjon, hogy felébressze lelketekben azt a vágyat, hogy végleges választ adjatok neki.
2. A második ok, amiért imádkozunk, az, hogy mindannyiunknak szüksége van piaristákra. Gondolok itt például a diákjainkra. Szükségük van egy atyára, aki meghallgatja őket, egy papra, aki megáldja őket, valakire, aki támogatja, vezeti őket… Ugyanez vonatkozik pedagógusainkra és a családokra is. Szükségünk van olyan emberekre, akik egész életüket – életük végéig minden napjukat, minden idejüket, bölcsességüket, odafigyelésüket, imájukat, példájukat – arra szánják, hogy segítsenek bennünket a növekedésben. Azért kérjük ezt, mert szükségünk van rá.
3. A harmadik ok pedig, hogy nem csak Magyarországon – ahol ezt a videót nézitek –, hanem az egész világon szükségünk van piaristákra. Továbbra is rengeteg az olyan gyerek és fiatal, akinek nincs iskolája, akinek senki sem beszél Krisztusról, akit senki nem kísér, senki nem hallgat meg, senki nem támogat. Elmondhatom, hogy rengeteg helyen várnak minket! Annyi helyről hívnak azzal, hogy „Atya, miért nem küld ide piaristákat?” Ezeknek a helyeknek szükségük lenne ránk. Ezért imádkozunk hivatásokért.
Mert a hivatások Isten ajándékai, mert mindannyiunknak szükségünk van rájuk, és mert sok olyan hely van még, ahol várnak bennünket.
II. Másodszor. Együtt kell működnünk Istennel a hivatás kérdésében. Isten folyamatosan hív embereket, nekünk pedig együtt kell működnünk vele, hogy meghallják hívását, és hívása válaszra találjon. Az Istennel való együttműködés kapcsán is mondok most három okot, vagyis három megvalósítási formát.
1. Először is fel kell ajánlanunk a hivatás lehetőségét. Biztos, hogy sok olyan fiatal van, aki elgondolkodik a piarista hivatáson, amely vonzó távlatokat nyit meg előtte, és kíváncsivá teszi, de segítene, ha valaki a fiatalok figyelmébe ajánlaná ezt az utat. Nem kell, hogy az illető piarista pap legyen, aki minden bizonnyal ezt örömmel megteszi. Lehet egy osztálytárs, egy csoportvezető, a Kalazancius Mozgalom felelőse, egy nevelő, egy tanár, valaki, aki ismeri a fiatal szívét, és azt mondja neki: „Na, és téged nem érdekelne ez a hivatás?” Fel kell ajánlanunk nekik, mert ez egy hiteles ajánlat. Nincsen szebb dolog annál, mint amikor a teljes életre hívjuk meg a fiatalt. Ez is egyfajta együttműködés Istennel.
2. A második út – és itt leginkább piarista rendtársaimra gondolok –, ha tanúságot teszünk hivatásunkról. A fiatalok közül legtöbben azért lépnek be a rendbe, mert megérintette őket a piaristák példája, mert megrendültek, hívást éreztek, meghallgatták őket. Tegyünk tanúságot hivatásunkról! Ha egy fiatal hiteles példát lát maga előtt, spontán tör fel belőle a kérdés: „Na és én, miért ne tudnék ugyanígy élni?” A tanúságtétel a piaristák nagy feladata, melyre különösen is buzdítalak titeket a piarista hivatásokért tartott imanap apropóján.
3. Harmadszor pedig – a felhívás és a tanúságtétel mellett – úgy mondanám: kísérni kell őket. Kísérni a megannyi keresésben lévő, elgondolkodó, nagyot álmodó, nyugtalan és kétségek közt vergődő fiatalt… Furcsa is lenne, ha nem lennének kétségeink egy ilyen témában. Persze, hogy lehetnek! Akár még félelem is lehet bennünk. Elsősorban azonban van egy valami újért lüktető szívünk, mely végső választ keres az Isten által belénk ültetett vágyakra. Kísérni kell a fiatalt, teljesen szabadon hagyva és meghallgatva őt, hogy maga dönthesse el, mit is akar, de legyen mellette valaki, hallgassa meg valaki, hogy valóban a lehető legjobb feltételek mellett tudjon döntést hozni, és hogy döntése valódi, átgondolt döntés legyen.
Ez volt a második hármas: együttműködés Istennel, és annak három oka.
III. Áttérek a harmadik, és egyben utolsó hármasra: 3×3+1=10. Ez igazából egy meggyőződés, és elsősorban a fiataloknak fog szólni: a diákoknak és az öregdiákoknak, a bármilyen formában hozzánk kapcsolódó fiataloknak és a Kalazancius Mozgalom tagjainak. Meggyőződésem a következő: Istennek terve van veled. Isten hív téged. Azt nem tudom, mire, de abban biztos vagyok, hogy számít rád.
Isten sokféle tapasztalaton keresztül szólít meg téged. A fiatalokon, a szegényeken, a piaristákon, saját lelkeden keresztül hív téged, mely ott belül rezonál valamire, közösségeden, csoportodon, történeteden, imáidon, álmaidon, vágyaidon keresztül szólít meg. Isten hív téged, és ha hív, van három dolog, ami sosem hiányozhat. Erről biztosíthatlak.
1. Az első, hogy ha Isten hív, valami nálad nagyobbra hív téged. Isten sosem hív kicsiny dolgokra. Nálad nagyobbra hív. Ebben biztos lehetsz. Ha Isten hisz benned, abban is hisz, hogy a legtöbbet tudod adni magadból, és ha hív, azért hív, mert számít rád. Ha ott van benned ez a nyugtalanság, ha kérdéseid vannak, ha keresel, ha teljességre vágysz, akkor előállok a második javaslattal is: bízz!
2. Nincs miről „tárgyalni” Istennel, ha nem bízunk benne. Az Istenbe vetett bizalom a hivatás központi eleme. Isten jót akar neked. Sosem hívna valami olyanra, ami neked rossz. Nem csak hogy jót akar neked, hanem csakis a javadat akarja. Arra kér, hogy hívásaira határozott választ adj. A bizalom a hivatás alapvető része, és abban áll, hogy nem magamra és a saját biztonságomra gondolok, hanem mindarra a jóra, amit megtehetek, és arra személyre, aki hív engem.
3. Add az életedet valami nálad nagyobb dologért, bízz Istenben, aki hív téged, és oszd meg, mi van benned. Oszd meg azokkal, akikkel úgy érzed, meg kell osztanod. Fogadd be mások tanácsait, kérdéseit. Így növekedhetsz. Sosem keresünk egyedül. Ha Isten rád tekintett, hagyd, hogy ő legyen a te Istened, és lépj rá a hivatáskeresés útjára. Legyen, aki kísér, keresésed legyen őszinte, hogy világosan lásd, milyen hitbeli választ kell adnod a hívásra! Ez a hivatás gyökere.
3×3+1=10. Rátérek a +1-re, az utolsóra, amely egy javaslat. Azt hiszem, mindnyájan jól ismeritek Kalazanci Szent Józsefet. Jézus hívta őt, és ő igent mondott. Kalazancius igenjének hála jelenleg mi, piaristák rengeteg országban jelen vagyunk. Ez az ő igenjének köszönhető, amely sok más igennek nyitott utat, nála kisebb emberek igenjeinek, köztük az enyémnek. A piarista papi és szerzetesi hivatás középpontjában a Názáreti Jézus áll. Miatta gondolkodunk el a hivatáson, és mert felfedeztük, hogy csakis őt követve lesz teljes az életünk. Miatta imádkozunk hivatásokért.
Azt javaslom, tekints Jézus Krisztusra, és mondd el neki: „A nyomodban akarok járni. Segíts felfedeznem, milyen módon követhetnélek. És ha arra hívsz, hogy úgy adjam oda az életemet, hogy piaristaként szolgálok a gyerekek és a fiatalok között, adj erőt és bátorságot, hogy igent tudjak neked mondani, mert előtted csakis az igen állja meg a helyét.”
Lehel kérésére videóm végén a hivatásokért szeretnék imádkozni. Írtam egy imát, melyet gyakran elmondok a piarista hivatásokért, és most veletek együtt fogom elimádkozni.
Atyám, te arra hívtad Kalazanciust, hogy életét adja a gyerekekért és a fiatalokért. Végig ott voltál mellette, és segítetted őt élete során, hogy meg tudja valósítani álmát: a világon élő összes gyermek és fiatal Jézus evangéliuma szerinti nevelését.
Az ő álma továbbél, Atyám, de szüksége van új Kalazanciusokra. Kérlek, mozdítsd meg a fiatalok szívét, hogy felfedezzék hívásodat, és hogy – amennyiben ez a te akaratod – piarista szerzetes és pap válhasson belőlük.
Kérünk, ajándékozz nekünk piarista hivatásokat, és erősítsd meg a téged kereső fiatalok szívét, hogy IGENT tudjanak mondani neked. Ámen.
Köszönöm, és csak bátran előre!
Hegedüs Anna fordítása
fotó: Szathmáry Melinda
