A generális atya a köszönetmondás mellett a piaristaságról alkotott mély meggyőződéseit is megosztja velünk levelében.
A PIARISTA INTÉZMÉNYEK OKTATÓINAK, NEVELŐINEK, MINDAZOKNAK, AKIK LEHETŐVÉ TESZIK A PIARISTA KÜLDETÉS MEGVALÓSULÁSÁT
„Ha a gyerekeket kiskoruktól fogva szorgalmasan nevelik hívő életre és műveltségre, kétségkívül remélhető, hogy egész életük alakulása boldog lesz.”
(Kalazanci Szent József: Konstitúció, 5.)
„Az iskola jó hírneve a jó tanárok jelenlétén múlik.”
(Kalazanci Szent József: Opera Omnia, 93. old. [1620. 11. 10.])
A piarista rend generálisi házából írok most nektek, abból a házból, ahol Kalazanci Szent József lépésről lépésre formába öntötte a gyermekek és fiatalok átfogó neveléséről alkotott álmát. Hozzátok fordulok most, a teljes piarista rend és összes intézményünk oktatóihoz, továbbá minden olyan fórumon dolgozó nevelőnkhöz, ahol a rend veletek összefogva valósítja meg a nevelés általi evangelizációra vonatkozó küldetését.
Levelem elsődleges oka a KÖSZÖNET. Hetek óta tart az a nehéz járványügyi helyzet, mely kemény próba elé állította mind a nevelés, mind a piarista küldetés iránti elköteleződésünket. Mély meggyőződéssel és leplezetlen büszkeséggel állíthatom, hogy a helyzetre adott közös piarista válaszunk méltó a piarista rend alapítójához. Köszönet érte mindannyitoknak!
Mindannyian szép példát mutattatok arról, mit is jelent hinni a projektben, amelyért dolgoztok és életeteket szentelitek. Gondolok itt a pedagógusokra, az adminisztratív és technikai személyzet tagjaira, a hitoktatókra, a vezetőség tagjaira, a különböző oktatási és pasztorális területek felelőseire, egyszóval mindenkire. Mindenki a legjobbat adta és adja magából továbbra is.
Ez maga az identitás, amely különleges jelentőséggel mutatkozik meg, amikor a körülmények újszerű és elkötelezett választ követelnek meg: sokórányi munka a számítógép előtt, sokórányi figyelmes segítségnyújtás a diákoknak és családjaiknak különféle eszközökön keresztül, értekezletek és tervezés, hogy választ lehessen adni az adott pillanat kihívásaira, rengeteg munka az iskolák újranyitásának előkészületeivel… Sokatoknak össze kellett egyeztetnie pedagógusi munkáját gyermekei nevelésével és iskolai feladataik támogatásával. A végtelenségig sorolhatnám, mi mindenért voltunk és vagyunk mind a mai napig hálásak nektek.
A köszönetnyilvánítás mellett szeretném megosztani veletek néhány olyan meggyőződésemet, amelyek a járvány idején erősödtek meg bennem. Rátok gondolva sorolom fel most őket röviden.
HIVATÁS – Nevelői küldetésünk egyben egy mélyen gyökerező hívás is. Mély meggyőződéseken és egy közös projekten alapszik, melyben hiszünk. Úgy gondolom, az elmúlt hetek segítettek megerősödnünk ezekben a meggyőződésekben, lehetőségünk volt ugyanis mindent megtenni azért, hogy továbbvigyük azt, amire elhívást érzünk. Újítsuk meg hivatásbeli meggyőződésünket!
VÁLASZ – A piarista küldetés válasz arra a kihívásra, hogy minden gyermeknek és fiatalnak joga van átfogó és minőségi oktatásban részesülni. Az utóbbi napokban még egyértelműbben megmutatkozott küldetésünknek ez a „kihívás elé állító” összetevője. Úgy gondolom, tudtunk és tudunk is rá válaszolni. Mindig legyünk tudatában annak, hogy a gyermekek és a fiatalok kihívás elé állítanak minket!
KÖZÖS FELELŐSSÉG – Tudjuk, hogy iskoláinkért mindannyian felelünk, és mindannyiunknak van bennük teljesítendő küldetése. Amikor pedig a mostanihoz hasonló körülményekkel találkozunk, lelkünk mélyén még egyértelműbben megmutatkozik a „közös felelősség”. Ez is az identitás része: hogy érzem és tudom, hogy az iskola, amelyben dolgozom, tőlem is függ. Engedjük, hogy napról napra növekedjen bennünk a meggyőződés, hogy az iskola sorsa tőlünk is függ!
KAPCSOLÓDÁS – Mivel nem állt módunkban találkozni és látni egymást, új kapcsolódási formák után kellett néznünk. Egy szemléletes példa: láthattuk, hogyan alakult át az iskola és a család közötti viszony, azzal ugyanis, hogy a tanterem saját otthonukba költözött, a szülők nagyobb betekintést nyertek gyermekeik oktatásának mindennapjaiba. Növekedjen bennünk a meggyőződés, hogy szükség van a megosztott küldetés családokkal történő megvalósulására!
MINDENKINEK A BEVONÁSA – Figyelemmel kísértük Rómából minden iskolánk működését. Láttuk erőfeszítéseiteket, de óriási nehézségeknek is szemtanúi lehettünk azokon a helyeken, ahol a családokban nincs internet, számítógép vagy tablet. Volt olyan iskola, amely whatsappon, telefonon vagy rádión keresztül üzemelt. Voltak olyan iskolák is, amelyeknek be kellett zárniuk, és láttunk olyan gyermekeket, akik oktatás nélkül maradtak. Ez a járvány kíméletlenül szembesített minket azzal a kihívással, amely Kalazanciust is mozgatta. Az átfogó és minőségi oktatás még nem mindenhol valósul meg, és vannak helyek, ahol visszalépést mutattunk e téren. Ez egy állandó küzdelem, amely mellett meg kell újítanunk elköteleződésünket!
TANÚSÁGTÉTEL – Nevelési programunk oktatóink, nevelőink példáján és hitelességén keresztül valósul meg és válik hitelessé. Ennek a járványnak segítenie kell bennünket abban, hogy mindnyájan megújítsuk amelletti elkötelezettségünket, hogy azokká az oktatókká-nevelőkké váljunk, akikre a gyerekeknek szükségük van. Megtanultuk, hogy folyamatosan tanulnunk kell, hogy sosem lehetünk eléggé felkészültek, hogy a gyerekek többet kérnek tőlünk, és hogy többre van szükségük. Növekedjünk emberségben, és fejlesszük nevelői képességeinket!
VEZETŐSÉG – Szeretnék most néhány szó erejéig azokhoz fordulni, akik vezető szerepet töltenek be intézményeinkben. Az, hogy milyenek a vezetőink, leginkább a mostoha körülmények között, szembeszélben mutatkozik meg. Szeretném nyilvánosan megköszönni az iskoláink működéséért felelős összes személy és csapat munkáját. Sokkal tartozunk nekik. Fejezzük ki feléjük hálánkat és nagyrabecsülésünket!
HIT – Az iskoláinkban és megannyi más fórumon megvalósuló küldetésünk egyenesen Jézus evangéliumából következik. Ezért lehet karizmának nevezni. A karizma az evangélium egyik központi vonása, mely projektté, elköteleződéssé és közösséggé formálódik. Ezért arra hívlak benneteket, hogy újítsuk meg hitünket, bízzunk továbbra is Isten szeretetében, akinek szívében különleges helyet kapnak a gyermekek és a szegények. A hit arra emlékeztet bennünket, hogy bár kicsinyek vagyunk, van egy Istenünk, aki Atyánk. Ha ezt nem feledjük, és eszerint élünk, az a javunkat fogja szolgálni. És ha erre a tapasztalatra neveljük a gyermekeket és a fiatalokat is, azt kapják meg, amire leginkább szükségük van az életben. Ez egy rendkívüli küldetés. Újítsuk meg magunkban a hitben való növekedés iránti vágyat!
FOLYTATJUK – Levelemet a következő ajánlattal zárom: folytassuk munkánk és küldetésünk teljesítését, de annak tudatában, hogy mindig lesznek újabb és újabb kihívások.
- Vannak dolgok, amelyek sosem fognak megváltozni a piaristák világában. Semmilyen vírus nem képes kikezdeni őket. Ilyen például a küldetés iránti szenvedély, a közvetlen kapcsolat a diákokkal, az evangélium hirdetése, a minőségi munka nyújtása minden területen, a Kalazancius Mozgalom, a megosztott küldetés, az identitás erősítése. Egy olyan oktatásban hiszünk, mely nem elégszik meg a virtuális kapcsolattartással, hanem valódi nevelői kapcsolaton alapszik. Itt az idő, hogy munkánk folytatásához megújítsuk nevelői programunk melletti elköteleződésünket, és meggyőződéssel képviseljük azt.
- Vannak azonban dolgok, amelyek igenis meg fognak változni, vagy pedig újszerű kihívásként fognak magasodni előttünk. Hadd említsek meg néhányat: a Ferenc pápa által kezdeményezett globális nevelési egyezmény, melynek megvalósulásáért szövetséget kell kötnie minden olyan embernek és intézménynek, amely hisz az oktatás társadalmat átformáló erejében; a közös otthonunk védelmének oktatására irányuló felhívás; egy emberileg fenntartható életmód értékeinek oktatása; az olyan tartópillérek, mint a béke, a szolidaritás, a környezetvédelem, az oktatáshoz való jog; az online oktatás és pasztoráció értékei és lehetőségei; a minőség értékének felülvizsgálata abból a szempontból, hogy mennyire képes választ adni a szegénység és a kirekesztettség kérdésére, stb.
- Vannak kihívások, melyekkel meg kell majd küzdenünk. Köztük a pénzügyi válsággal, melyet már most érzékelünk, és amely különböző mértékben meg fogja nehezíteni életünket és küldetésünket; azzal, hogy meg kell tanulnunk máshogy élni, máshogy tartani a kapcsolatot, és vigyázni az egészségünkre; az emberek kísérésének kihívásával, ugyanis nem kevés szenvedéssel találkozunk most; azzal a kihívással, hogy segítsünk a gyermekeknek és fiataloknak kifejezni, mit is éltek át, és mit tanultak a helyzetből, stb.
- Legfőbb viszonyítási pontunk, akire mindig tekinthetünk: Kalazancius. Ő egy újfajta iskolát hozott létre, melynek középpontjában a diák áll, mely átfogó nevelést nyújt, mely mindenki számára elérhető, keresi a megújulás lehetőségeit, az evangéliumból merít ihletet, és olyan nevelőkre épít, akik azonosulnak hivatásukkal, egy konkrét nevelési programot követnek, hivatásuk a társadalom és önmaguk átformálása, és akik igyekeznek átadni a diákoknak azt a kincset, amely az ő életüknek is középpontja és sarokköve: az új életet, az új férfi és nő életét, melyet építhetünk és építenünk kell, ugyanis ez Isten vágya és akarata számunkra. Ez Kalazancius.
- Nem hagyhatom el, hogy meg ne említsem piarista szerzetesközösségeink értékes tanúságtételét, akik nagyon is részei voltak ennek a folyamatnak, akárcsak a testvériség tagjai. Hitünket és az eucharisztiát online ünnepeltük; voltak közös imádságok és szertartások; sokórányi meghallgatás és kísérés van a hátunk mögött; a Kalazancius Mozgalom továbbra is megtartotta heti találkozóit; számos hitéleti program valósult meg az interneten keresztül; ott álltunk minden egyes nevelő és család mellett, és osztoztunk nehézségeikben, stb.
Különösen is sokat imádkoztunk és imádkozunk azokért, akik itt hagytak bennünket: piaristákért, nevelőkért, nevelőink családtagjaiért, általunk ismert és szeretett személyekért. Közelségünkről biztosítjuk betegeinket, és mindazokat, akik nehézségekkel küszködnek.
KÖSZÖNET mindenért, amit tesztek és megéltek. A legjobbakat kívánom nektek és családjaitoknak, és egyben megújítom a piarista rend elköteleződését összes iskolánk, küldetésünk összes fóruma, továbbá összes meggyőződésünk mellett azzal a bizonyossággal, hogy ti is osztoztok bennük, és lehetővé teszitek megvalósulásukat.
Istennek, a mi Atyánknak áldását kérem rátok!
Róma, 2020. május 22.
Testvéri üdvözlettel:
Pedro Aguado Sch. P.
rendfőnök
Francesc Mulet Sch. P.
rendi titkár
