Mit csinál egy piarista a fogolytáborban, ahol gyakran csak néhány keksz, egy kis kenyér és a földből kiásott fagyott cékla a napi fejadag? Természetesen iskolát szervez, illetve Kovács Mihály esetében hozzá kell tenni: és feltalál.
Kovács Mihály (1916-2006) piaristára általában mint az ország első informatikatanárára, a kibernetikai találmányaival országos hírnevet szerző budapesti piarista gimnázium legendás Fizikumának megteremtőjére vagy mint vitorlásépítőre, a balatoni piarista vitorlázás egyik legnagyobb úttörőjére szoktunk emlékezni. Minden bizonnyal saját érdeklődésének, nyitottságának, a felfedezés, a tanulás iránti vágyának is köszönhető volt, hogy oly lenyűgöző módon tudta inspirálni tanítványait, akikkel közösen barkácsolt, ötletelt, tanult, és hozott létre kibernetikai játékokat, számítógépmodelleket vagy éppen vitorláshajókat.
Kovács Mihály diákok iránti teljes odaadása, illetve a kihívásokkal, új felfedezésekkel kapcsolatos merész vállalkozókedve azonban már jóval korábban, a II. világháború utolsó éveiben is markánsan megnyilvánult. Amikor ugyanis tudomására jutott, hogy a németek és a nyilasok 40.000 leventének besorozott magyar fiút, köztük számos piarista diákot visznek ki az országból német táborokba, akkor elhatározta, hogy a felnőtt segítség nélkül maradt magyar fiúk után megy. Kovács Mihály szenvedélyességét jól mutatja, hogy német tudás, helyismeret és kapcsolati tőke nélkül indult el a magyar leventékért.
A fiatal piarista szerzetes hittanórákat tartott, misézett, prédikált, gyóntatott, lelkigyakorlatokat, szentségimádást tartott a táborokban, és egyáltalán: tartotta a lelket a fiatalokban. Miután 1945 májusában a magyar diákokkal angol hadifogságba estek, még egy évet kellett különféle fogolytáborokban töltenie, mire elérte, hogy az utolsó magyar diákcsoport is hazatérhessen.
A Düsseldorf melletti Lintorf fogolytáborában a piarista szerzetes tanári kart gyűjtött maga köré, osztálytermeket rendezett be, ahol napi 3-4 foglalkozást tartottak a diákoknak. Kovács Mihály olyan iskolarendszert szervezett, mintha csak Pesten lett volna: „A gimnazisták számára gimnáziumi tanárokkal egész nívós iskolát alakítottunk; a polgáristák számára polgárit, a többieknek pedig mezőgazdasági szaktanfolyamot és ipariskolát.”
A Münster melletti Borghorst fogolytáborában a fiúk elkezdték villannyal főzni a krumplit, villanyrezsójuk azonban természetesen nem volt. A vezeték egyik végére fémlapot kötöttek és a vízbe lógatták, a másik végét pedig a konzervdobozhoz kötötték, így maga a víz volt a fűtőtest. A krumpli prímán megfőtt, az a fránya, forró vízgőz viszont lecsapódott a hideg falakra és minden megpenészedett… Na, ezen segített Kovács Mihály. A fiúk egy része ugyanis repülőgépgyárakban volt elszállásolva, ahol, ahol rengeteg félkész alkatrész is volt. A piarista fizikus az edényekből kijövő gőzt repülőgéphűtőkbe vezette, ahol az lecsapódott. Ez a meleget mint egy radiátor, leadta, a víz pedig visszafolyt az edénybe. Ezzel nemcsak a krumplifőzés, hanem a fűtés problémája is megoldódott. „Ezzel a módszerrel fűtöttünk egész télen. Mondhatom, hogy olyan jól temperált szobám még soha nem volt, mint akkor.” Így született meg a „Kovács-féle villany-gőz fűtés”, amely Miska bácsi talán legelső, de korántsem az utolsó találmánya volt. Kovács Mihály világháborús emlékeit Negyvenezer magyar levente kálváriája c. könyvében írta meg.
[Piarista kisokos] 300 éve együtt tanulunk – A Piarista Rend Magyar Tartománya megalakulásának 300. évfordulója alkalmából Tudtad-e? címke alatt megjelenő híreinkben számos kulturális érdekességet, történeti kuriózumot is feltárunk előttetek, hogy ezek segítségével is elmerülhessünk gazdag történelmünk érdekfeszítő bugyraiban. Ne maradjatok le az újdonságokról, kövessétek Facebook-oldalunkat! Ünnepeljük együtt a piarista közösséget!
Borbás Péter, Piarista Múzeum
Piarista Rend Magyar Tartománya
