A budapesti Piarista Gimnázium osztályközösségeit bemutató prezentáció a tartomány 300. jubileuma alkalmából.
Közösség, tudás, jövő
A budapesti Piarista Gimnázium azokat a fiúkat várja, akik szeretnének jó közösségbe kerülni, fontos számukra a tanulás, a folyamatos fejlődés, szeretnének többet tudni a világról, önmagukról és a teremtő Istenről. Az intézmény tizenkét osztályában jelenleg közel 400 diák tanul. Az osztályközösségeket bemutató prezentáció ide kattinva érhető el.
Pest első gimnáziuma
Pest első gimnáziumát a városi tanács alapította. 1717-ben 10 ezer forint éves kamatát (600 Ft) és egy épületet ajánlottak föl a piarista rend számára, hogy az a városban latin nyelvű gimnáziumot létesítsen. A piaristák 1717 novemberében kezdték meg a tanítást az alsó négy osztályban. A következő évben a város megvette számukra a jezsuiták félkészen álló épületét a Galamb utcában. A gimnázium ekkor vált teljessé a felső két osztály megnyitásával, majd 1744-től pedig filozófiai (bölcsészeti) tanfolyammal egészült ki, amely 1784-ig a királyi egyetem bölcsészkarának Pestre költözése miatt szűnt meg. Az intézmény 1762-ben a Városház téri a Glöckelsberg-palotába, és az akkor hozzáépített szárnyépületbe költözött. A reformkorban az ország legnépesebb gimnáziumává fejlődött; az 1820-as évek végén éves szinten több, mint 900 diák tanult benne.
A szabadságharc után, az 1850-től bevezetett új középiskolai rendhez (Entwurf) igazodva, 1851/1852-re nyolc osztályos, magyar nyelvű főgimnáziummá nőtt, de az első érettségi vizsgát már 1851-ben megtartották 143 tanulóval. Az 1870-as évektől egyértelműen első helyen állt abban az országos rangsorban, amely a magyarországi „tudáselit” számszerűen legtöbb tagját adó középiskolák között e tekintetben fölállítható. Az osztályok és diákok bővülő száma miatt a tartományfőnökség 1862/1863-ban a rendház udvarán háromemeletes keresztszárnyat építtetett a gimnázium számára. Az évek során ez is szűknek bizonyult, ráadásul a pesti Belváros átrendezésének a piarista épülettömb is útjában állt, így hosszas tárgyalások után 1913 és 1917 között Hültl Dezső tervei szerint új, négyemeletes, tágas piarista székház és gimnázium épült, a régitől kissé keletebbre, nagyjából az egykori Városház tér helyén.
Az intézményhez 1945-től konviktus is tartozott, 1946/1947-től pedig általános iskolai első osztályokkal bővült, felmenő rendszerben. 1948-ban azonban a kommunista hatalom az egész iskolát és a konviktust is államosította. Az állami gimnázium két éven át Ady Endre néven működött, majd 1950-től, az állam és egyház közötti, kikényszerített „megegyezés” után, ismét piarista gimnáziumként indulhatott újra, négy évfolyamon. Tanári karába a rend akkori legkiválóbb, fiatal, de már tapasztalt tagjait választhatta be, így a diktatúra legsúlyosabb évtizedei más szempontból a gimnázium fénykorát jelentették. 1953 nyarán a kommunista hatóságok rendelkezésére a gimnázium (és a rendház) teljes felszerelésével együtt a Mikszáth Kálmán térre, az egykori Sophianum leánygimnázium épületébe költözött. 1980 és 1982 között Perczel Dénes tervei alapján, az udvar befedésével tornaterem épült.
A diktatúra bukása után a piarista rend csak lassanként, leromlott állapotban kapta vissza egykori belvárosi épületét, ahol addig az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem bölcsészkara működött. A Golda János tervei szerint végzett általános felújítás, és az udvar befedésével épített tornacsarnok megépítése csak 2011-re ért véget. Az időközben hatosztályossá bővült fiúgimnázium 2011 júniusában foglalhatta el ismét egykori helyét.
