A nagykanizsai Piarista Iskola kórusai, a Schola Gregoriana Calasanctiana, a Mathia Károly Vegyeskar és a Piccolo Kamarakórus szeretettel köszöntik a fennállásának 300. évfordulóját ünneplő magyar piarista rendtartományt!
Jubileumi gondolatok
„Jó reggelt!” – karnagyunk, Ráczné Bella Cecília tanárnő, vagyis Cili néni megszokott, reggeli kómánkból felébresztő kedves köszöntésével kezdem irományomat. A folyosó végéről a kora reggeli vagy valakinek inkább a hajnali órákban egy üde, friss, örömteli, jókedvű és – ami megkülönbözteti Őt tőlünk – éber hang szólít meg nyájasan bennünket, akiket még csak pár pillanata dobott ki az ágy. Reggel hét órát írunk. Szeretett iskolánkban még a Göncöl-szekér hangja sem hallatszik, annyira belepi a csönd. Csak mi, énekkarosok vagyunk itt, esetleg pár 0. órára jött diák és tanár, és persze a takarítónők, akik már pirkadat óta őrzik az intézményt. Az említett kedves üdvözlésre mindannyian felkapjuk a fejünket, s kezdünk ébredezni téli álmunkból.
Cili mami széles mosollyal közelít az énekterem felé, kezében csörög a megannyi kulcs. Az ajtó kinyílik, és feltárul előttünk az a varázslatos hely, ahol a hét napjaiban lelkesen és lázasan készülünk fellépéseinkre. Bemegyünk.
Elsőként technikai intézkedések folynak le: kottakeresés, zongora bekapcsolása és hangolása, szólamokba rendeződés. Majd elkezdődnek a beéneklés örökzöld gyakorlatai, aztán maga a próba. Az ezeken megszerzett zenei-testi-lelki élményeket igyekezzük beleplántálni minden napunkba. A többiek mindig meglátják rajtunk, hogy valami széppel indítottuk a napot. A szokásos próbákon gőzerővel gyakorlunk a szereplésekre, amelyen mindig színvonalas a teljesítmény, de ezért valóban áldozatokat hozunk – pl. korán felkelünk csak azért, hogy egy jót énekeljünk együtt. Bár a kollégistáknak a legkönnyebb időben megérkezni, de rendszerint ők az utolsók.
Sokszor sok alkalommal és sok helyen öregbítettük iskolánk hírnevét, és mutattuk meg azt, hogy összetartozunk, hogy közösség vagyunk. Lehettek ezek intézményünk programjai (Patrocínium, Veni Sancte, Te Deum, elsőáldozás, bérmálás, Requiem, nyílt nap, házszentelés, karácsonyi koncert, ballagás, nemzeti ünnep, stb.), koncertek más városokban és falvakban (pl. Cecília-napi alkalmak Kiskanizsán, adventi áhítatok Gelsén majd később Balatonkeresztúron) vagy a rendtartomány által szervezett kórustalálkozók (a legutóbbi Budapesten volt, melyen W. A. Mozart B-dúr miséjét szólaltattuk meg szólistákkal, zenekarral, és amely máig elevenen él bennünk). Élmények hosszú soráról tehetnék most említést, de annyi van, hogy nem győzöm felsorolni.
És akkor jöjjenek a száraz, de annál fontosabb adatok. Iskolánkban négy énekkar működik egymással párhuzamosan: az alsó tagozaton a picinyek kórusa, a felső tagozaton és a gimnáziumban pedig három kórus. Ezek az 1996-ban alapított Schola Gregoriana Calasanctiana (röviden a „szkóla”), amelyben felsős lányok gregorián tételeket szólaltatnak meg, zömmel latinul, aztán a Mathia Károly Vegyeskar, ami egyházi művek mellett bordalokat, spirituálékat és könnyedebb hangvételű darabokat is énekel, és végül a 2016-ban „lelkes (vegyeskari) tagok indítványozására” megalakult Piccolo Kamarakórus (röviden „kamara”). E sorok írója az utóbbi két kórus tagja volt piarista diákévei során.
Mit is adott nekünk a piarista lelkiség, a piarista rendtartomány? Tulajdonképpen mindent. Hiszen ha a kommunizmus után 1992-ben nem indul újra iskolánk a Piarista Rend Magyar Tartománya és Dr. Jelenits István SchP provinciális vezetésével, akkor valószínűleg mi sem lennénk most itt és nem tennénk arról tanúbizonyságot, hogy énekelni jó. Formál és alakít bennünket, illetve különleges hatással van a lelkünkre, személyiségünk fejlődésére. Ezért hálás szívvel mondunk köszönetet elsősorban a mindenható, fölséges és örökkévaló Istennek, valamint rendalapítónknak, Kalazanci Szent Józsefnek, hogy a Kegyes Iskolák Rendje nagy családjának tagjai lehetünk!
BOLDOG 300. SZÜLETÉSNAPOT MAGYAR PIARISTA RENDTARTOMÁNY!
Ráczné Bella Cecília karig. és a kórustagok
