Öregdiák üzenet és könyvajánló Kecskemétről
Rédei Ferenc írását változtatás nélkül közöljük:
„Nyugdíjas mérnök, 73 éves, piarista öregdiák vagyok. 1962-66 -ig, a Kecskeméti Piarista Gimnázium diákja voltam, Dr. Gulyás István igazgató – osztályfőnök úr, utolsó osztályában végeztem és érettségiztem. Ebben az évben készülünk az 55 éves érettségi találkozó megtartására iskolatáraimmal (a párhuzamosan végzett két osztály tanulóival). Reméljük, a koronavírus okozta rendellenességek rövidesen befejeződnek, és ezt követően ismét találkozhatunk.
Kecskeméten, 2016-ban tartottuk 50 éves érettségi találkozónkat. Erre az alkalomra, volt tanárainkról és a rendházban élő szerzetesekről (akik prefektusaink, tanuló szobai felügyelőink, vagy mint nyugdíjas tanárok ott éltek), készítettünk egy „életrajzi gyűjteményt”, melyből sok olyan dolgot tudtunk meg, melyet diákéveinkben, az akkor „fennálló helyzet miatt” nem ismerhettünk meg.
Az anyag elkészítésében segítségünkre volt Koltai András budapesti öregdiák, a Piarista Rend Központi Levéltár vezetője. Az elkészült anyag jelentős része Benkő Andor tanár úr, rendtársainak életéről szóló CD, felhasználásával készült.
Nagyon keveset tudtunk és tudunk, a Kecskeméten együtt eltöltött évek (1962 – 1966) eseményeiről, politikai háttérről. Amikor még éltek tanáraink, gondolni sem mertünk arra, hogy „elmeséltessük velük”, hogy mi minden történt, ők hogyan éltek, mennyi kellemetlenségen mentek át, milyen megpróbáltatásokat kellett kiállniuk a piarista rendbe lépésük kezdetétől. Sajnos volt olyan időszak is, amikor, hiába érdeklődtünk volna ezekről, az időkről, eseményekről, a „körülmények” nem tették lehetővé, hogy őszintén beszéljenek, tájékoztassanak bennünket. Most, amikor „talán” már beszélhetnénk ezekről, az évekről, eseményekről, a körülményekről és a megtörtént dolgokról, már csak néhány tanár úr él.
Az elkészített anyag, nem „irodalmi remekmű”. Nem is annak szántuk. Kiollózott, kimásolt, nem igazán „átfésült” anyag. Erre sem időnk, sem energiánk, de „nyomdász szaktudásunk” sem volt. Kimaradt az anyagból, azokra a kedves nővérekre, konyhai dolgozókra, technikai személyzetre, való visszaemlékezés, akiknek, sok esetben a nevét sem tudtuk, de a felhőtlen diákéveink „bearanyozásában” igen nagy szerepük
volt. Róluk nem kerestünk anyagot, valószínű nagyon hiányosan találtunk volna, de nem szabad elfeledkeznünk áldozatos, szeretetteljes tevékenységükről. Isten áldja, nyugtassa őket békességben.
Hálásan köszönjük meg, és igazán nagyra becsüljük szüleinknek (akit mások is segítettek, azoknak a személyeknek) a nem kis anyagi áldozatát és egzisztenciális hozzáállását, melynek eredményeként, egy életre szóló, csodálatos négy évvel ajándékoztak meg bennünket.
Amikor középiskolások voltunk, mi egy „inkubátorházban" éltünk, az iskolában és a kollégiumban. Nem tudtuk, nem voltunk tisztába, hogy mi zajlik a világban, mi történik az iskola falain kívül. Mi ezekről, a dolgokról azért nem tudtunk, mert a szüleink rábíztak minket egy olyan szerzetesközösség tanáraira, akik élethivatásuknak tekintették, hogy bármilyen legyen is a világ, bármilyen legyen is az a környezet, amely körülvett minket, a hitre, a tudásra, a szép életre és a jóra tanítsanak, neveljenek.
Ezek a szerzetesek is olyan emberek voltak, mint bárki más a környezetünk¬ben. Nekik is fájt a fejük, a foguk. Voltak gyengébb napjaik. Rendelkeztek emberi gyarlósággal. De egy dologban különböztek mindenki
mástól, amit velünk tettek, amit velünk átéltek, azt a jó Istentől kapott hivatásból tették. Nem a pénzért, nem a hírnévért, hanem egy belső, a lélekből indult szeretetből tették, amelyre a rend alapítója, Kalazanci Szent József, irányította és vezette el őket.
Szeretnénk ezzel a visszaemlékezéssel köszönetet mondani, és hálánkat kifejezni tanárainknak, nevelőinknek. Öregdiákoknak elküldtem a tanár urakról összegyűjtött anyagot, hiszen számukra is emlék és kuriózum, az abban található érdekességek. Néhány öregdiák jelzéssel élt felém, hogy ezt az anyagot, ha már elkészült, „közkinccsé” kellene tenni, valamilyen formában, hogy több olyan volt diákhoz is eljusson, akik emlékeznek a megemlített tanárokra, tanárainkra. Azonban ennek formáját és megoldási módját nem igen találtuk.
2019-ben, megkeresett Bánó László erdőmérnök úr, öregdiák (1958 – 1962, Dr. Gulyás igazgató úr osztályába járt). Azzal a javaslattal állt elő, hogy a fentiekben jelzett anyagot jelentessük meg egy könyvben. Ő, szponzori szerepet vállal, és minden segítséget megad, hogy a könyv sok-sok érdeklődő kezébe eljusson. Elképzelése és segítése, abban nyilvánul meg, hogy a könyv, nyomdai előkészítését, lektorálását, 500 példányban a kinyomtatását, megszervezi, lebonyolítja, és kifizeti. A megjelent könyveket, ajándékként a Piarista rendnek adja. A könyv terjesztését, döntően a 2019. évi Piarista-vacsorán, ajándékként adtuk, főleg az öreg diákoknak.
A megjelent könyv, és az abban foglaltak, az öregdiákok körében, a mi korosztályunknak, és a gimnáziumba, előttünk, és az utánunk oda járt 10 – 15 évfolyam számára ismert, a tanárok neve nekik sokat mond, és közös élményt jelent. A sokkal fiatalabbaknak, a jelenben és a közelmúltban, a gimnáziumban járó fiúknak (és újabban már piarista diáklányoknak) csak tablóképet jelentenek a tanár urak. Az ajándékba kapott könyvért (némi „ráhatással” és öregdiáki meggyőzéssel) a megajándékozott, az önköltséget (könyvenként 2500 forint), adományként juttatja a Piarista Diákszövetség kecskeméti csoportjának.
A befolyt adományt, a Diákszövetség, karitatív célra fordítja. Bánó úr nagyvonalú felajánlása után, igen nagy lendülettel kezdtünk hozzá, hogy 2019-ben, a kecskeméti Piár, „nagy napjára", az évente megrendezésre kerülő Piarista Vacsorára készen legyen ez a könyv, és az ott megjelenő, igen nagyszámú öregdiákcsapat kézbe vehesse, olvasva nosztalgiázzon, emlékek tömkelege jusson eszébe, és ha csak, néhány órára is, de ismét „piarista kisdiák" legyen. A könyv elkészült, és a Piarista Vacsorán jelenlévők körében nagy tetszést aratott. A könyv címe: ARCÉLEK Kecskeméti Piaristák. Mivel minden érdeklődő nem tudott jelen lenni a közös ünnepségen, szeretnénk lehetőséget biztosítani, hogy mindazok, akik ismerték a tanár urakat, vagy némelyikük tanította őket, igényük esetén, meg tudják szerezni ezt a könyvet. A könyvben szereplő tanár urak, a rend különböző iskoláiban tanítottak. Így nincs kizárva, hogy tanítványuk, tisztelőik, az ország bármely területén élnek, laknak.
Ezért szeretnénk a könyvet az ország területén terjeszteni, hogyha valaki nem Kecskeméten, hanem másik piarista iskolába járt, az is hozzá jusson a könyvhöz. A könyv tartalmát, röviden nem tudom ismertetni, helyette inkább ide írom a
könyvben szereplő tanár urak nevét.
Benke Imre, Benkő Andor, Borián Tibor, Botár Csaba Imre, Budai László, Dobos Jenő, Etele György, Fazekas József, Galambos László, Gulyás István, Halász József, Hardi István, Havas József, Helyes László, Herédi Vilmos, Ifjú Sebestyén, Jelenits István, Jochs József, Kolos István, Kovács László, Kuntár József, László Mihály, Lukács László, Murányi Károly, Örkényi János, Pázmándy György, Pöltl József, Révai József, Rónai Jenő, Salánki István, Santora Mihály, Sóczó Ferenc, Sulhan György, Személyi József, Szennai Sándor, Szita Imre, Szoboszlay András, Szojka Ödön, Szőnyi László, Takács Ervin, Terényi Lajos, Urbanek Rudolf, Veszprémi Tibor, Vida Lajos.
A könyvben található egy hosszabb lélegzetű cikk: Mozaikok a kecskeméti Piarista Gimnázium történetéből (1950-1990) – címmel. A visszaemlékezésen túl, azt szeretném kérni a piarista diáktársaktól, segítsenek a könyv terjesztésében, a helyi Diákszövetségen, a templomuk hirdetőtábláján, szájhagyomány útján, osztálytalálkozók alkalmával, és baráti kapcsolataik révén ismertessék a könyv létezését, és az érdeklődőket segítsék a könyv megszerzésében.
A könyv megszerezhető a Piarista Diákszövetség kecskeméti csoportjának segítségével. Elérhetőségemet azért adom meg, hogy ha bárkinek, a könyvvel, annak megszerzésével, vagy a témával kapcsolatban bármit tudok segíteni, azt
szívesen megteszem.
Rédei Ferenc, piarista öregdiák
2766 Tápiószele, Somogyi B. u. 10; 06-70-563-5434; redeif@freemail.hu”
