Pedro Aguado generális atya 2022. márciusi levele, amelyben arról ír, mennyi mindenben gazdagodhattak a káptalani atyák az együtt töltött hetekben.
Egy egyetemes káptalan után általában jó, ha levélben buzdítjuk a rendtársakat a káptalani iratok, javaslatok és döntések befogadására és beépítésére. Később minden bizonnyal sort kerítek erre, most azonban úgy vélem, érdemesebb arról írnom, hogy piarista káptalani tagokként mit kaptunk a Mexikóban átélt háromhetes munka során.
Talán meglepnek titeket fenti szavaim, mégis úgy vélem, minden káptalani tag egyet fog érteni velem abban, hogy Mexikóban nagyon sok jó példát láttunk a piarista élet és küldetés megélésére, és érdemes ezeket felemlegetni, kiemelni és megosztani. Olyan példák ezek, amelyek hatással voltak a káptalan alakulására. A kontextus, melyben a megkülönböztetés zajlott, kétségtelenül megvilágítja a káptalani folyamatot. E példákat most hálás szívvel osztom meg mindnyájatokkal, bár oly nagy a számuk, hogy meggyőződésem, nem fogom tudni mindet felsorolni.
TALÁLKOZÁS AZ OTTHONOKKAL. A Kalazancius Otthonok hálózata egyike a legkiemelkedőbb piarista munkáknak Mexikóban. Chinchachoma atya lelkülete igen erősen jelen van a piarista karizma e rendkívüli kifejeződésében, mely egyre jobban terjed a teljes piarista világban. A káptalani tagok szerettek volna ajándékkal kedveskedni a mexikói otthonoknak: kis pénzadománnyal készültek, mely segíthet az otthonok egyes szükségleteinek fedezésében, például kisfurgon vagy más szükséges dolgok megvásárlásában.
Az ajándékot egy Pueblában tartott szentmise keretében adtuk át, az otthonok azonban valami sokkal értékesebbel ajándékozták meg a káptalani tagokat: konkrét példáit láthattuk, hogyan alakítja át az otthonban kapott átfogó piarista nevelés a fiatalok életét. E számos példát Salvador, egy tizenötéves fiatalember tanúságtételén szeretném szemléltetni. Megosztotta velünk rendkívüli élettörténetét: egy újraépített élet, melyben sikerült újból kapcsolatba lépnie álmaival, vágyaival, ambícióival; egy megannyi erőfeszítés árán átformált, harccal, munkával, bizalommal, kíséréssel, áttetszőséggel, őszinte önkereséssel átszőtt élet, és Jézussal, az Úrral való gyümölcsöző találkozás.
Gyökeresen piarista tanúságtétel volt. Kitörölhetetlen kép marad, ahogy a meghatott Salvador átöleli Cristian atyát és nevelőjét. Nem ő volt az egyetlen, aki sírt, sem az egyetlen, aki késztetést érzett az ölelésre. A káptalani tagok az otthonoknak hála újra megerősítést kaptak Kalazancius intuíciójára vonatkozóan: ha egy fiatal találkozik egy nevelővel, aki egy olyan program alapján, mint amilyen a piarista projekt, segít neki a növekedésben, az a fiatal növekedni fog, a jót fogja szolgálni, és teljességre törekszik majd az életben. Köszönjük, Salvador!
KALAZANCIUS ÁTFORMÁLTA ÉLETEK. Bár Salvador tanúságtétele különleges jelentőséggel bírt, mégsem az övé volt az egyetlen. Számos példát láthattunk. Mexikó különböző piarista jelenléteit látogatva sok nevelő, diák, öregdiák, fiatal szerzetes, piarista projektfelelős és piarista szerzetes osztotta meg velünk történetét. Ahogy hallgattuk őket, nem volt nehéz felfedezni a közös pontot: mindnyájukat a Kalazanciussal való találkozás formálta át.
Az utóbbi években lehetőségem nyílt számos ilyen csodálatos tanúságtétel meghallgatására, melyek őszinte hitelességgel tükrözik a kincs értékét, melyet szegény kezünkben hordozunk: Kalazancius karizmáját, a Szentlélek olyan ajándékát, amely képes új életet, új távlatokat és új lehetőségeket adni.
A Mexikóban átéltek azonban arra emlékeztetnek, hogy Jézus és Kalazancius által átformált életünk mindig többre hív bennünket. Ez egy megállíthatatlan, soha véget nem érő folyamat. Egy állandó folyamat, mely azoktól, akik hisznek benne, mindig új válaszokat kíván, mert az újdonság az egyes emberekben ölt testet, akik tovább akarnak építkezni, ugyanis jól akarnak gazdálkodni a rájuk bízott talentumokkal, anélkül, hogy elrejtenék őket (vö. Mt 25,14–30). A legjobb példa erre a Morelos iskola egyik diákjának a tanúságtétele, aki úgy köszönte meg a piaristáknak mindazt, amit kapott, hogy többet és jobb válaszokat követelt tőlünk. Hadd idézzem zárószavait, melyeket személyesen kértem el tőle: „Nagyon örülnék, ha a piaristák sokkal közvetlenebb kapcsolatba tudnának kerülni a diákokkal, hogy megosszák velük a piarista karizmát, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy mindenki meggyógyulhasson sebeiből és megharcolhassa harcait, ahogyan én is tettem. Arra kérem Önöket, hogy legyenek hozzánk közel, dolgozzanak ki új stratégiákat, újítsanak, használják ki a jelenleg elérhető technikai erőforrásokat a kalazanciusi lelkület modernizálása érdekében. Legyenek befogadóak, kitartóak és rugalmasak minden egyes projektjükben, intenzíven éljék meg az életet, szeressék diákjaikat. Újfent kérem Önöket: legyenek közvetlenek, újítsanak és szeressenek.” Nem azt szoktuk mondani, hogy szeretnénk meghallgatni a fiatalokat? Egy fiatal sem szól anélkül, hogy kihívás elé ne állítana bennünket. Emlékszem ennek a fiatalembernek a nevére: Luis. Köszönjük, Luis!
KÖZÖSSÉGÜNKET GAZDAGÍTÓ FOGADTATÁS. A káptalan során meglátogattuk Puebla, Apizaco és Chiautempan-Ocotlán jelenléteit. Nem arról számolok most be, hogy mit csináltunk, hanem hogy mit kaptunk: testvéri, jól szervezett, mindenki részvételével történő meleg fogadtatást; a közösség, a testvériség, a nevelők és a diákok örömteli jelenlétét; a piarista élet hiteles példáit; a káptalani tagok jelenléte miatt érzett túláradó örömöt minden egyes iskolában. Mindez jelentős reakciókat váltott ki a káptalani tagokból, mindenkiből a saját nézőpontja szerint. Egy új jelenlétből érkező piarista szerzetes így nyilatkozott: „Most végre megértettem, mit is jelent az igazi piarista identitás.” Egy fiatal piarista kifejezte, hogy „új dolgokat fogalmaztak meg a fiatalok, például azt, hogy újítsunk.” Egy másik szerzetes minden pillanatot ki akart használni arra, hogy a fiatalokkal beszélgessen. Egy növendéknevelő szavai: „Mennyit segít egy fiatalnak, ha megoszthatja történetét, és érzi, hogy megértik.” Kedves mexikói testvéreink! Minden, amit tettetek, visszhangra lelt a káptalani tagok lelkében – köztük a morelosi virágszőnyeg is.
ÚJ KÉP A KEGYES ISKOLÁKRÓL. Rengeteg fényképet láthattunk a káptalani teremről. Az interneten körbejárnak a káptalan hivatalos felvételei. Ha jól megnézzük őket, látni fogjuk, hogy egy „új” képről van szó: nemcsak a káptalani tagok vannak jelen, hanem a Piarista Testvériségi Általános Tanácsa is, egy fiatal szerzetesekből és világiakból álló nagyobb csoport is, akik a Kegyes Iskolák pasztorális és oktatási folyamatait képviselik. Mindannyian szavaztak, amikor priorizáltuk az élet kulcsfontosságú területeire vonatkozó cselekvési irányelveket. Mindannyian aláírták a káptalani jegyzőkönyveket. Jelenlétük és részvételük valóban nagy jelentőséggel és értékkel bírt. Új módon kezdjük értelmezni és megvalósítani káptalani folyamatainkat és a megosztott gondolkodás dinamikáit. Egyértelmű, melyek a szerzeteseknek fenntartott kánoni területek, de az is kezd világossá válni, hogy egyre gazdagabb terek nyílnak a közös gondolkodásra azokkal az emberekkel, akik nap mint nap építik a Kegyes Iskolákat. Továbbra is gondolkodnunk kell azon, hogyan lehetne a piarista élet e mérhetetlen gazdagságát valósabb és reprezentatívabb módon alakítani és szervezni.
JELEN LÉVŐ ÉS PROAKTÍV TESTVÉRISÉG. Szeretném kiemelni a testvériség általános tanácsának jelenlétét. Nagyon pozitív és sokszínű volt a részvételük, de elég sok mindent kell még átgondolnunk. Csak néhány dolgot hadd említsek: hogyan kapcsolódhatna be a testvériség a káptalani előkészületekbe a kompetenciája alá tartozó területeken, melyekről jó volna, ha érkeznének javaslatok? Hogyan képviseltethetnék magukat a különböző piarista testvériségek? Hogyan lehetne több időt szentelni az új piarista modell kidolgozásának, mely témát talán rendszeresen fel kellene vetnünk az egyetemes káptalanokon, hiszen azok igen jó alkalmat kínálnak arra, hogy megvizsgáljuk az általunk járt utat? Hogyan tudnánk mélyebben elgondolkodni a piarista hivatás pluralitásáról és a piarista szolgálatokról anélkül, hogy megfeledkeznénk arról a megannyi emberről, akik bár nem tartoznak a testvériséghez, mégis a Kegyes Iskolákat építik a világ számos pontján?
FIATALOK, JELENLÉT ÉS KIHÍVÁS. A generálisi kongregáció a piarista ifjúsági szinódus folyamata során megélt tapasztalatokkal összhangban meghívott egy fiatalokból álló csoportot a káptalanra, remélve, hogy ez jó alkalom lesz arra, hogy új lendületet kapjon a Kalazancius Mozgalom. A fiatalok jelenléte nem okozott csalódást. Épp ellenkezőleg, segített a káptalannak mélyrehatóan elemezni a rend fiatalokkal való kapcsolatát, mely egy növekvő kölcsönösséget kívánó kapcsolat. A káptalan megismerhette a fiataloknak a szinodális út során kidolgozott javaslatait. Talán most azzal a kihívással kell szembenéznünk, hogyan tudnánk nyomon követni ezt a folyamatot annak érdekében, hogy a jó tapasztalatok új eljárásmódokká alakulhassanak. Igen izgalmas ez a kihívás!
A KÉPZÉSI IDŐSZAKUKAT TÖLTŐ MEXIKÓI SZERZETESNÖVENDÉKEK. A káptalan során kétszer is találkoztunk Mexikó kezdeti képzésben lévő növendékeivel (a jelöltekkel, a novíciusokkal és az egyszerű fogadalmasokkal). Sok mindent kiemelhetnénk e két találkozóból, de megelégszem most kettővel: először is szép volt látni, hogy a káptalani tagok keresték a fiatalokkal való találkozás lehetőségét (a séták, az ebéd, a buszos utak során és bármilyen más helyzetben). Megvolt bennük a vágy a fiatalok megismerésére, meghallgatására, bátorítására, és talán arra, hogy erőt és új lendületet merítsenek hivatásukból. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a találkozók igen jó hatással voltak magukra a fiatalokra is. Lehetőségem nyílt az egyszerű fogadalmasokkal találkozva meghallgatni örömteli vallomásukat arról, hogy mekkora lendületet adott hivatásuknak ez a két találkozó. Újból megtapasztalhattuk a megosztott élet és testvéri találkozás értékét.
AZ ÚTKERESÉSÜNKET INSPIRÁLÓ KÖRÜLMÉNYEK. Egyik káptalan sem zajlik „absztrakt módon”. Konkrét helyeken gyűlünk össze, melyeknek megvan a maguk sajátos története és megvannak a dinamizmusai. A kontextus lényegi elemei nemcsak a káptalani teremben zajló munkának adnak ihletet, hanem a káptalani üzenet befogadásának folyamataiban is segítenek. A 48. egyetemes káptalan „mexikói káptalan” néven fog bevonulni a történelembe, bár úgy is ismert lesz, mint a járvány idején tartott káptalan. Az egészségügyi nehézségek és az utazás bonyodalmai ellenére a káptalant az összes káptalani tag jelenlétében tudtuk megülni. Nagyon hálásnak kell lennünk azért, hogy ez lehetővé vált, és meg kell erősödnie bennünk a meggyőződésnek, hogy a külső nehézségek – melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni – nem akaszthatják meg a Kegyes Iskolák állandó épülésének folyamatát.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK. Rengeteg embernek tartozunk hálával a káptalan sikerességéért, de én most hat konkrét nevet szeretnék a nyilvánosság elé tárni: Adriana, Alan, Saúl, Paco, Emmanuel és José Luis. Ők a káptalan megszervezéséért felelős logisztikai bizottságnak voltak a tagjai. Odaadó munkájuk és tapintatos figyelmük egyszerűen fantasztikus volt. A káptalan egy jól megérdemelt római úttal ajándékozta meg őket, mely során még inkább növekedhetnek majd Kalazancius iránti szeretetükben. Köszönjük!
OLTALMAD ALÁ FUTUNK. Kevéssel a káptalan lezárulta előtt elzarándokoltunk a Guadalupei bazilikába, hogy felajánljuk a Szűzanyának káptalani munkánkat, és oltalma alá helyezzük a Kegyes Iskolák előttünk álló útját. A Guadalupei Szűzanyának ajánljuk egyetemes káptalanunk gyümölcseit, akit Mexikó és Amerika számos népének mélységes szeretete és tisztelete övez.
Rendtársi öleléssel:
Pedro Aguado Sch. P.
generális atya
