Magyar Örökség Díjban részesült Öveges József tudásközvetítő szellemisége. Az ünnepélyes díjátadót március 19-én rendezték meg a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében.
Az 1995-ban alapított díjat jelenleg gondozó Magyar Örökség és Európa Egyesület egyik fő feladatának tekinti a magyar kultúra múltbeli és jelenkori, közismert és kevésbé ismert kiemelkedő teljesítményeinek, személyiségeinek népszerűsítését, ezzel is elősegítve azt, hogy a szellemi értékek újra a figyelem középpontjába kerüljenek. A Hungarikum Bizottság 2021 júniusában kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánította a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett személyek lezárult életműveit, ezáltal a Magyar Értéktár részévé válhatnak a magyar történelem kiváló alkotó személyiségeinek munkásságai.
A díjátadón Görbe László piarista szerzetes laudációjában felidézte Öveges József, a nukleáris kor legnépszerűbb fizikatanára életének meghatározó pillanatait. A méltatásban elhangzottakból idézünk.
Öveges József 1895. november 10-én született Pákán. 17 évesen lépett be a piarista rendbe. Teológiai tanulmányait a rendi főiskolán, egyetemi tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán végezte (1915-1919) kitüntetéssel. Tanára volt Eötvös Lóránd és Hevessy György is. A fiatal tanár három professzora is tanársegédnek kérte fel, köztük a később Nobel-díjat kapott Hevessy György is.
1919-től közel 30 éven át volt középiskolai tanár Szegeden, Tatán, Vácon és Budapesten. Élményt jelentett a diákok számára az általa tartott óra. Sokat kísérletezett, már az 1930-as években távírót, rádióvevőt és rádióadót, mérőműszereket vagy épp jégvitorlást készített tanítványaival a tatai tavon. 1940-es években vezetőtanár lett Budapesten. A diákok részére rendezett előadásokat vetítéssel és kísérleti bemutatókkal tette érdekessé.
Előadást tartott többek között a fotocelláról, a színes fényképezésről, a cseppfolyós levegőről, a Pollák-Virágh féle gyorstávíróról, a Kandó mozdony és villamos vontatásról, a rövid hatótávolságú adókészülékről, az elektrolízisről az atomelmélet fényében és a háromfázisú váltóáramról.
Tudományos munkásságának eredményei népszerű fizika tankönyvei, amelyek érdekes, élményszerű, kísérletekre épülő könyvek, rengeteg ábrával. A tananyag szövegeihez több száz gyakorlati kérdést fogalmazott meg, amely új személetet hozott a a fizika könyvek történetében. „A felelet keresése ezekre, a fizikai gondolkodás próbája, fejlesztője, megtalálása pedig a felfedezés örömét ízlelteti meg” – hangoztatta.
Cikkei jelentek meg didaktikai lapokban is: hangtani kísérletek, új atomfizikai kísérletek, amelyeket többé-kevésbé ma is használunk a középiskolában.
1946-1955. között az Állami Pedagógiai Főiskola fizika professzora volt. Számos kísérletet végzett tanítványaival és tankönyveket is írt számukra.
Népszerűsítő könyvek írója
Az 1940-es években a robbanásszerű technikai fejlődés a fizikai fogalmak megismerését tette szükségessé. Öveges tanár úr könyveiben azokat a fizikai fogalmakat akarta közérthetően megmagyarázni, amelyek akkor minden embert izgattak, mint például az atombomba, atomreaktor, űrhajózás, rádióaktivitás a gyógyászatban, stb. Népszerűsítő tudományos könyvei többek között: A legújabb kor fizikája, Élő fizika I-II., Játékos fizikai kísérletek, Az elektromosságtan és az élet, Kísérletezzünk és gondolkozzunk, Túl a rádióhullámokon, Színes atomfizika, Sugárözönben élünk, Fegyverek fizikája, Érdekes fizika, stb.
E könyvek megértéséhez nem szükséges semmiféle előképzettség, sok könyvét elsősorban általános iskolásoknak szánta. Számos hétköznapi probléma megbeszélésével mutatta be a klasszikus fizikát, néhányat idéznénk: Milyen órát vigyen magával az űrhajós? Miért rúg a puska? Miért nem esik a Hold a Földre? Megkeressük az atomot. Madártollal megmérheted a fény hullámhosszát.
Öveges József nemcsak tudta, hanem a gyakorlatban is alkalmazta az ismert mondást, hogy egy kép többet ér a könyvben, mint tíz oldal szöveg. Kiváló érzéke volt is volt a képes ábrázolásokhoz.
Az új magyar természettudományos ismeretterjesztő irodalom megteremtője. Számos oktató film forgatókönyvírója, anyagszolgáltatója, szakértője volt.
Az ország fizika tanára
1955-ben nyugdíjba ment és ebben az időben lett az ország „fizika professzora”. Állandóan kereste a fizikai törvényeinek újszerű, szemléletes, mindenkit meggyőző igazolását, és talált is újabbakat. A legegyszerűbb eszközökkel kényszerítette a természetet titkainak föltárására, egyszerű, mindenki által elérhető tárgyakat használva fel erre a célra.
Rendkívül jó előadó volt, vallotta: „Hiszek az élőszó hatásában, a tanári magyarázat erejében! Mindig a közönség helyébe képzelem magam, én mit szeretnék hallani. Szeretem mindjárt az elején megdöbbenteni a hallgatóságot, ami fölkelti a figyelmét, és felcsigázva várja a folytatás.”
1959-ben 100 kérdés – 100 felelet címmel indult el televízióműsora, amely rövidesen az egyik legnépszerűbb adás lett.
1979. szeptember 4-én halála vetett végett munkásságának, de alakja ma is él köztünk.
Piarista Rend Magyar Tartománya
