Április 23-án Felföldi László pécsi megyéspüspök pappá szentelte Márkus Roland és Szabó Dániel piarista szerzeteseket.
A budapesti piarista kápolnában tartott ünnepi eseményre külföldről is érkeztek szerzetes vendégek, Carles Gil és Urbán József generálisi asszisztensek, Andrés Valencia Rómából, Ion Aranguren és Israel Cuadros az Emmausz tartományból, valamint Grzegorz Misiura és Łukasz Fabijański Krakkóból.
Felföldi László püspök atya a szentelendőkhöz intézett szentbeszédében a test, a lélek és a szellem egységét helyezte a középpontba, amely minden ember életének az alapja. E hármas egységet egy háromlábú székkel szemléltette, amely a föld legstabilabb ülőeszköze. „Test, lélek, szellem. Sohasem egyformák, de ha bármelyik túl gyenge, akkor menthetetlen, eldől. Ha csak az egyiket stabilizálom, csak az egyikre figyelek, és a másik kettőt elengedem, akkor kicsúszik az élet a kezemből.” A testet Istentől kaptuk, amelybe belerejtett minden feladatot, a lelkünket és a szellemünket is, hogy szolgálja, hogy jelen legyen, hogy éljen vele – mondta a püspök.
Jézus a legfontosabb feladatot és lelkületet úgy határozza meg, hogy a világba küld tanítani, papságban megélni. „A tanárság, a papság rendje, a szerzetesi fogadalom olyan egységet és olyan biztonságot teremt, amelyben megtaláljátok mindig magatokat.” De fontos, hogy ti legyetek benne – hangsúlyozta a püspök. „Azt a tudást, azt a szeretetet, azt a hitet, azt az emberi méltóságot, amit az Isten nektek adott, azt senki másnak nem adta oda, és senki más nem tudja ebben a világban elmondani. (…) Az az út és az a világ, amelyben elindultok, egy teljesen ismeretlen világ. Ezen az úton még a földön senki nem járt. Senki nem tudja megmondani nektek, hogy kell megélni ezt.”
Kalazanci Szent József bizonytalan lépését, amelyet az első gyermek felé tett meg, amikor azt mondta, melléd akarok állni, minden piaristának, minden tanárnak, mindenkinek, aki gyermekre néz, meg kell élnie és tovább kell adnia. „A gyermekek, a fiatalok a történelem folyamán soha nem voltak olyan magányosak, olyan elhagyatottak, olyan szeretethiányosak, mint most. Várják az embert, a szívet, aki melléjük tud lépni, aki segíteni tud és aki kibontakoztatja a sorsukat.”
„Adjunk hálát értük és velük” – zárta homíliáját Felföldi László püspök – a családnak és mindazoknak, akik szerették és segítették Rolandot és Dánielt, hogy szívük formálódjon, és életük kiteljesedhessen.
A szentelési szentmise végén Pedro Aguado generális atya levelét olvasta fel Urbán József. Köszöntésében a generális atya kiemelte, hogy a papszentelésben az Egyház legdrágább kincseit adja a felszenteltek kezébe: az Eucharisztiát, az Atya szerető megbocsátását, az Élet Igéjét, a Krisztus-követők közösségét, a Küldetést és a szegényeket. „Emellé a kincsek mellé a Rend felajánlja nektek a sajátjait: Kalazancius karizmáját, hogy testesítsétek meg; a gyermekeknek és fiataloknak való odaadottságot, hogy éljétek szenvedéllyel; és a kihívást, hogy úgy legyetek mások számára pap, szerzetes és nevelő, ahogyan Kalazancius: egységben élve meg e hármas hivatást és bőkezű adakozóként. Mindezen kincseket piaristaként kapjátok. Kalazanciusra tekintve láthatjátok a piarista pap modelljét: mindig szolgál, a végsőkig odaadó, élete középpontjában az Úr áll, odaadja magát a gyermekeknek és a fiataloknak, szenvedély hevíti a Kegyes Iskolák Rendje iránt, a Szűzanya áhítatos fia, szereti a szegényeket.”
Pedro Aguado arra kérte a most felszentelteket, hogy legyenek „a hit és az imádság emberei; közösséget építők; az evangelizáló nevelésért lelkesedők; a fiatalokhoz közel állók; mentesek a klerikalizmus vagy a világiasság minden kísértésétől; lelkesek, hogy megoszthatjátok a világiakkal a kalazanciusi küldetésért viselt közös felelősséget; a szegények között lenni vágyók; nyitottak a Rend küldetésére; elkötelezettek a provincia megújítása mellett; akik arra vágynak, hogy további fiatalokat hívjanak életünkbe és küldetésünkbe.”
Piarista Rend Magyar Tartománya
Képek: Berky Bence, Csapó Viktória
