Áder János köztársasági elnök tartott előadást a budapesti Piarista Gimnázium tizedikes és tizenegyedikes osztályainak április 25-én, A vízválságtól a fenntartható fejlődésig – Hol tartunk, mit tehetünk? címmel. A köztársasági elnök a gimnázium diákönkormányzata meghívásának tett eleget. A Magyar Kurír összefoglalója.
A megjelenteket Horváth Bálint igazgató; Jaczkó Mátyás, a diákönkormányzat elnöke és Matolcsy Miklós, a fenntarthatósági témahetet szervező PontVelem Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója köszöntötte.
A fenntarthatósági témahetet hetedik alkalommal szervezték meg, ennek nyitó tanóráját tartotta meg Áder János. Előadása elején a köztársasági elnök Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját és a most már elérhető Zöld Föld fenntarthatósági tankönyveket ajánlotta a diákok figyelmébe.
Idén a labdarúgó-világbajnokságot Katarban rendezik meg, a helyi klíma miatt novemberben. Mivel a hőmérséklet várhatóan még ekkor is magas lesz, a stadionokat hűteni fogják, a száraz éghajlat miatt a gyepet pedig folyamatosan öntözni kell – az ehhez szükséges víz előállítása viszont óriási költségekkel jár. Úgy tűnik, hogy a bajnokság szervezőinek a klímavédelmi szempontok nem voltak fontosak. „De vajon mennyi a felszíni, folyékony édesvíz aránya a Föld vízkészletéből?” – tette fel a kérdést Áder János a diákoknak, amire egy applikáció segítségével válaszolhattak.
A Föld vízkészletének csak 2,5 százaléka édesvíz, de mindössze félszázaléknyi, melyet a lakosság ellátására, az ipari termeléshez és a mezőgazdaság munkálataihoz fel tudunk használni.
A köztársasági elnök előadásának további részében a víz három drámájáról beszélt: arról, ha kevés, ha sok, vagy ha szennyezett. A bolygó egy részén már évek óta nem esett eső, Szíriában például három éven át tartott az aszály. De Kenya, Etiópia és Szomália is küzd a szárazsággal: ha Szomáliában idén sem fog esni, akkor másfél millió öt év alatti gyermeket fenyeget az éhhalál. Az orosz–ukrán háború fokozza a szárazság okozta gazdasági problémákat. Ötven olyan ország van Afrikában és Ázsiában, ahol a gabona legalább harminc százaléka e két országból érkezik.
Az ENSZ által humanitárius célokra vásárolt gabona 85 százalékát is Oroszországban és Ukrajnában termelték meg. Ebből a szempontból is kérdéses, hogy érdemes-e gabonából bioüzemanyagot előállítani.
Németországban évek óta alacsony a Rajna vízállása, ami rendkívüli mértékben korlátozza a hajózást. Ha a vasúton vagy közúton szállítják azt, amit eddig vízi úton juttattak el a célig, az is megterheli a környezetet. Bár Magyarország kedvező helyzetben van, a Duna–Tisza közi homokhátság, melynek területén 830 ezer ember él, félsivatagosnak tekinthető. A következő nyolc évben komoly erőfeszítéseket tesznek majd arra, hogy a homokhátság vízpótlását meg tudják oldani.
A világ más tájainak viszont a túl sok víz okoz gondot. A klímaváltozás miatt sokkal gyorsabban jut vissza a földre a csapadék, ami a világon több helyen megoldhatatlan problémákat okoz. A hirtelen lezúduló csapadékot nem tudja elvezetni az infrastruktúra, az áradások komoly károkat okoznak a településeken, emellett a mezőgazdasági tevékenységet is lehetetlenné teszik. De Magyarországon is komoly gondot okoz a sok víz, a Tisza például rövid idő alatt képes megáradni, ennek megakadályozására a gátak csak korlátozott védelmet nyújtanak, ezért kell szükségtározókat építeni.
„Mennyi italos műanyagpalackot gyártanak a világon?” – hangzott az újabb kérdés. A helyes válasz a másodpercenként húszezer darab volt. Ezek nagy részét nem gyűjtik be és nem hasznosítják újra, hanem eldobálják, így előbb-utóbb bekerülnek valamelyik nagy folyó vizébe, ahonnan a szemét az óceánokba kerül, hatalmas műanyagszigeteket alkotva. Ha ebben az ütemben folyik a szennyezés, 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal.
Ukrajnából és Romániából hatalmas mennyiségű műanyagszemét érkezik a Tiszán Magyarországra. Ezekben az országokban a községekben felhalmozódó szemetet az ártéren gyűjtik, amit az áradások belesodornak a folyóba. Bár ötven éve létezik a szennyező fizet elve, ennek ellenére nem sikerült még elérni, hogy megtérítsék Magyarország számára a hulladék semlegesítésének költségét. E szennyezés megszüntetésére kellett üzembe állítani Vásárosnaményban egy olyan berendezést, melynek segítségével ki tudják szedni a Tiszából a műanyagot.
A világ népessége tavaly több mint hét magyarországnyival növekedett, 2050-re valószínűleg el fogja érni a tízmilliárd főt. A népesség növekedése kétszer akkora vízmennyiség és háromszor akkora energia felhasználásával jár. Napjainkban – bár még mindig nagyon sokan élnek nyomorúságos körülmények között – 1,7 földnyi erőforrást használunk fel. A jólétünkhöz a természeti tőkét éljük fel. Nyilvánvaló, hogy ez nem tartható fenn sokáig – hangsúlyozta Áder János köztársasági elnök, aki arra is kitért, hogy az amerikai palagázból – az LNG szövetség jelzése szerint – nem lehet az európai igényeket kielégíteni. A meglévő kapacitások le vannak kötve, újak kiépítése hat-nyolc évet venne igénybe, ráadásul hosszú távú szerződéseket kellene kötni.
„Mennyi víz szükséges egy farmernadrág legyártásához?” – tette fel a kérdést Áder János. 7600 literre, mert a gyapottermesztéshez rendkívül sok víz kell, a feldolgozás és a festés, valamint a szállítás is vízigényes. De az általunk felhasznált és elfogyasztott termékek előállításához is sokkal több víz kell, mint gondolnánk. Ráadásul a pazarlás is óriási, a megtermelt élelmiszer egyharmada a szemétbe kerül, de a megvásárolt ruházat harmadát is csak egyszer – vagy egyszer sem – vesszük fel – emelte ki a köztársasági elnök. – Egyetlen eldobott cigarettacsikk akár ötszáz liter víz szennyezését is eredményezheti. Mindennek van vízlábnyoma, így az állattenyésztésnek, az autógyártásnak, a mobiltelefon előállításának is, de a túlfogyasztás önmagában is megterheli a Föld vízkészletét, ez pedig oda vezethet, hogy a világ népességének egynegyede rövid időn belül nem fog iható vízhez jutni.
Mit tehetünk? – Áder János bemutatott néhány olyan, elsősorban magyar találmányokon alapuló megoldást, amely segíthet a víz hatékony megtisztításában.
A köztársasági elnök előadása végén arról beszélt a pályaválasztás előtt álló fiataloknak, hogy egy-egy szakma művelője – az orvos, az informatikus, a közgazdász, a tanár, a jogász – mit tehet a fenntarthatóságért a maga területén. A téma iránt érdeklődőknek pedig Ferenc pápa Áldott légy! kezdetű enciklikájának tanulmányozását, valamint a Kék Bolygó Alapítvány honlapjának felkeresését javasolta.
Forrás: Magyar Kurír/Baranyai Béla
Képek: Beniczky Tamás/Merényi Zita
