A Szatmár megyei Nagykároly város képviselő-testülete Pro Urbe díjat adományozott Kürti-Bokor Judit piarista nővérnek. Az elismerés ünnepélyes átadására augusztus 17-én, a Celestina Anya Oázisban került sor. Az alábbiakban a Poszet Anikó által írt laudációt olvashatják.
Amikor líceumi vagy egyetemi ballagáson állok, és a szülők arcára nézek, éveket összeadó, millió percet látok: munkát, erőfeszítést, virrasztást, biztatást, csalódást és újrakezdést, de mindenekfelett büszkeséget és örömet, hogy a gyermekből fiatal felnőtt lett, akinek sikere mögött ott áll a szülő. De azok a gyerekek, akik mellett és mögött mindez nincs, akik sodródnak, kiszolgáltatottak és peremre szorultak, az ő életükben eljön-e egy ilyen büszkeséggel teli perc? Ki áll melléjük? Ez a feladat teljes szívet, lelket követel, méghozzá Istenhez emelt szívet, lelket, mert az emberi erő ide sokszor kevés. Judit nővér ezt vállalta, ehhez adta oda szívét, lelkét előbb Istennek, hogy aztán a rászoruló gyermekeknek adja.
Fiatalkorától kezdve fogékony volt a szépség és az igazság csodálatára, örömét lelte a tanulásban, olvasásban és a tanári pályát választotta. A Temesvári Egyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári, majd matematikusi diplomát. Lelkivezetői segítségével meghallotta az isteni hívást, és rátalált hivatására, a noviciátus következett Firenzében, ahol felkészült az Istennek szentelt életre, de szakmailag is sokat fejlődött. 2007-ben tett örökfogadalmat a Piarista Nővérek Boldog Celestina Donati által alapított szerzetesrendjében.
Nagykárolyban sokan emlékeznek a régi piarista iskolára és tanárokra, de csak reménykedtünk, hogy visszatérnek közénk a rend tagjai. Judit nővér és társa, Tünde nővér 2004-ben csendben érkezett és kezdett dolgozni Nagykárolyban. A szürke, rendezetlen, leromlott állapotú épületre rá sem lehetett ismerni, mikor munkájuk nyomán megújult, virágokkal, színekkel, élettel telt meg, és otthonná vált. Jöttek az első gyermekek, kislányok, akiknek nem volt esélyük a jövőre és itt otthonra, családra találtak. Judit nővér 2004 és 2019 között házfőnökként vezette a közösséget. Elkötelezettségen alapuló gazdag istenkapcsolat, mély lelkiélet az övé: Isten hiteles jeleként él közöttünk. Valódi értékeken alapuló közösséget alakított ki. Szerzetesi hivatások kibontakozását ápolta, kísérte. A Gondviselésre való mély bizalmon alapuló bátor ráhagyatkozás jellemzi.
Miközben szerzetesintézményének életében egyre meghatározóbb szerepet vállalt, részt vett a Nagykárolyban újrainduló magyar tannyelvű római katolikus líceum működésének kibontakoztatásában. Lelki programokat szervezett, segítette a kapcsolatteremtést a magyarországi piaristákkal. Vezetésével a Piarista Nővérek közössége tevékenyen folytatta az évtizedekkel korábban félbeszakadt gazdag piarista hagyományt nemcsak a Kalazanci Szent József-templom plébániai közösségében, hanem az egész város és a környező települések szerető szívű, nagylelkű lakói között.
2009-ben szociális napközit és tanulóházat szervezett és vezetett. 2012-től a rend legfőbb elöljárójának lelki életért felelős tanácsosa lett.
2015-ben megvalósult igazi álma, a Celestina Anya Oázis, egy nagyobb, több gyermeket befogadó, család típusú otthon, a felújított egyházmegyei tulajdonú épületben. Ide már fiúkat is befogadtak. A kert, az udvar és az egész épület varázslatos hangulatú, a gyermeki lélekhez közel álló, békét sugárzó. Központjában a kápolna áll, ahol az Oltáriszentséghez naponta betérnek imádkozni és ünneplik a szentmisét. Judit nővér mesét olvasott, biciklizni tanított, magyarázta a verset és a matekfeladatot, erdei sétára vitt, imádkozni és szeretni tanított.
Közben sokszor virrasztott, hivatalokba járt, vastag dossziékat állított össze, engedélyeket szerzett, pályázott, adventi koszorúkat ragasztott, iskolatáskákat pakolt be. Imádkozott, szeretett.
2019-től Olaszországban teljesített szolgálatot, házfőnök volt Rómában és tanácsosi feladatai mellett kinevezték a rend gazdasági vezetőjévé.
Magyarságához és gyökereihez való ragaszkodását, az abból forrásozó alkotókedvét át tudta oltani az általa nevelt gyermekekbe, jó szívvel és lelkesen ismertette meg a rábízottakkal a partiumi hagyományok gazdag tárházát. Legyen szó anyagi kultúráról (a kézműves-foglalkozásokon keresztül, kirándulások szervezésén át a kiállítások megismertetéséig), vagy a szellemi kultúra kincseiről (népdalok és a néptánc megszerettetése).
Az általa nevelt gyermekek az anyai, emberi, szellemi és lelki nevelést úgy itták, isszák magukba, hogy eközben szülőföldjükhöz is mély kötődés és élő kapcsolat alakul ki bennük.
Judit nővér egyszerre a közösségért élő, gondolkodó, tevékeny lélek, ugyanakkor mindig megszólítható és figyelmes hallgatója és építő jellegű beszélgetőpartnere az őt megkeresőknek.
Ma már két gyönyörű épület igazolja munkáját és sok lelki épület: a gyerekek, az egészen kicsiktől a felnőtt diplomásokig, akik dolgoznak, családjuk van, akiket befogadott, nevelt, tanított, kísért. Egy ember „igen”-je mennyi életet változtatott meg.
Városunk közössége hálával tartozik neki és példaképként tiszteli.
Forrás: Magyar Kurír/Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
Fotó: Piarista Nővérek; anziksz.com
