Október 7-én találkozót tartott az Emberi Méltóság Stratégia. 2 éve indult útjára és mérhetetlen szeretet, gondosság, szakmaiság, érzékenység, odafigyelés kísérte ezt a munkát, folyamatot.
Hihetetlen sok idő, energia volt ebben a 2 évben. Sok küzdelem és sok öröm. Lehet érezni rajta az áldást, mert az, amit Rudan Mária – ezen a rendkívül érzékeny és fontos területen – elkezdett álmodni néhány kollégájával, komoly, látható valósággá kezdett formálódni, testet öltött, gyümölcsei lettek.
Közel 100 ember került a meghívottak névsorába, mert körülbelül ennyien kerültek kapcsolatba ezidő alatt a Stratégiával. Az út még hosszú, de jó időről-időre megállni és örülni annak, ami van, ami létrejött. Ezért is tervezgette Mária és az iroda dolgozói ezt az őszi találkozást: örülni, kapcsolódni, ünnepelni.
Ez az október 7-i délután Mária elvesztésével sokkal inkább az emlékezés és a hálaadás találkozása volt, de természetesen a közösség továbbépítése és a jövő felé tekintés is jelen volt benne.
Először a Piarista Gimnázium kápolnájában imádságra, megemlékezésre gyűltünk össze, amit Didák testvér vezetett. Négy mécsest gyújtottunk: az elsőt a Szentháromság tiszteletére. A másodikat az emberi méltóságért, amit teremtettségünkben kaptunk. A harmadikat az Emberi Méltóság Stratégiáért, szemléletformálásért gyújtottuk. A negyedik gyertyát pedig Rudan Mária, a Stratégia váratlanul elhunyt vezetőjének tiszteletére, aki az egész egyházban szószólója volt a témának. Egyháztanítóként, az egyházon belül végtelen finomsággal, érzékenységgel tudta képviselni ezt az ügyet.
Rudan Mária nem csak a Stratégia volt vezetője, hanem örökre az is marad különleges módon, közvetítve Ég és Föld között.
Az imádság után Dobszay Benedek OFM felvezetésével a Stratégia 4 munkacsoportja (Integrált keresztény emberkép, Intézményi sztenderdek, Szemléletformálás és Képzési munkacsoportok) számolt be az elmúlt 2 évben végzett munkáról, hol tartanak, milyen feladatok várnak rájuk a jövőben. Ezután pedig a kötetlen beszélgetéseké volt a főszerep. Jó volt látni, ahogy változó összetételű, kisebb sejtekben folyik a beszélgetés múltról, jelenről, jövőről.
Szőjük tovább azt az álmot, építjük tovább azt az örökséget, amibe Mária behívott bennünket, s amiről bizonyosak vagyunk, hogy valóban az emberi méltóságot szolgálja.
