110 éves lett a 2. sz Sík Sándor Piarista Cserkészcsapat. Ennek megünneplésére és a múltra emlékezve tartottuk jubileumi csapatbálunkat február 18-án.
A Pasaréti Közösségi ház szolgált helyszínül a jeles eseménynek, ahol a csapatunk jelenlegi tagjai mellett a már nem aktív, de egykor csapatunkban aktív szerepet vállaló cserkészek is szép számmal jelen voltak. Nagy örömünkre felbukkant Szakál Ádám piarista tartományfőnök atya is.
Az ünnepség Szalay Gergely csapatparancsnok nyitóbeszédével vette kezdetét. „Sokat beszélünk a cserkészet számtalan erősségéről. A megtartó közösségről, szép hagyományokról, befogadó légkörről, vagy épp a hatékony nevelési módszerekről. Így visszatekintve, ugyanakkor számomra a cserkészetben talán mégis a folytonosság érzése a legmaradandóbb. Az, hogy 10 éve is volt egy 2. sz Sík Sándor Piarista cserkészcsapat, őrsökkel, vezetőkkel, hasonló programokkal. Úgy gondolom, hogy ennek a születésnapnak a legfontosabb üzenete pont az, hogy ezt a folytonosság érzést, ne csak 10 hanem 110 évre is ki tudjuk terjeszteni.” – mondta el beszédében Szergely. „110 évvel ezelőtt egy csapat lelkes piarista diák azért fordult egy fiatal szerzeteshez, hogy emberebb emberek, magyarabb magyarok lehessenek és Isten felé növekedhessenek.”
Ahogy azt Szergely is elmondta a beszédében, csapatunk története egy levéllel indult, amit piarista diákok egy csoportja címzett Sík Sándor piarista szerzetesnek, aki azóta csapatunk névadója is lett. Ez 1913 január 18-án történt, majd ez évben már el is indult a csapat története, akkor még 2. sz. BKG cserkészcsapat (Budapesti Kegyesrendi Gimnázium) néven. Második, mert az országban hivatalosan megalakult első csapatok között volt, a kezdetekben Sík Sándor parancsnoksága alatt.
A beszéd után megkezdődött a bál egy nyitótánccal, melyet csapatunk 16 tagja adott elő, hosszas felkészülés után. Utána pedig már nem volt megállás. Sorra jöttek a különféle zenék és a felkérések a lányok felé.
A jubileum alkalmából készült egy csapatkiadvány is, amely bemutatja a csapat 110 éves történetét, annak legfontosabb eseményeit, legjobb emlékeit és még sok más érdességet. Ebből a helyszínen mindenki kapott egy példányt.
Nem egyszerű egy ilyen bált összehozni, így megkértem a bál főszervezőjét, Lizát, hogy mondjon pár szót a szervezéssel kapcsolatban: „Izgalmas, de egyben stresszes volt főleg amiatt, mert még sose volt ilyen kaliberű csapatbálunk, nem volt ennek hagyománya, amire ráfektethettük volna a szervezést. Így nekünk kellett kitalálnunk szinte mindent, hogy mi legyen és mi ne, de közben nagy öröm is volt. A kiadvány készítése volt az egyik kedvenc, jó volt olvasni a cserkesz testvéreink gondolatait, élményeit. Jó volt látni, hogy a már nem annyira aktív tagok is örömüket lelték a programban.”
A bál alatt lehetőség volt tombolát vásárolni, aminek sorsolására az est egy későbbi pontján került sor. Kisorsolásra került számos cserkészes témájú könyv, kitűző és egyéb relikvia, valamint két csapatlogóval ellátott kés, amik előzetesen főnyereménynek voltak kikiáltva. Azonban ezek kisorsolása után jött a csattanó és kiderült, hogy az igazi főnyeremények még csak ezután jönnek. Ezek különféle kuponok voltak, melyek nagy részét a nyári táborban lehet majd beváltani. Itt egy óra plusz alvásra, választott személy által mondott esti mesére és hasonlókra lehet gondolni.
A táncolás és az ezzel párhuzamos étel-ital melletti beszélgetések folytak tovább, de sajnos ennek is vége lett egyszer. A gyilkos, „Utolsó szám következik” mondat sokakat fájdalmasan érintett. Egy gyors pakolással a végén befejeződött a jubileumi csapatbál, ami összességében egy nagyon sikeres visszaemlékezés és ünneplés lett.
Isten éltessen, 2. sz. Sík Sándor Piarista Cserkészcsapat, még ilyen 110 évet kívánunk!
Borka János
Forrás: 2. sz. Sík Sándor Piarista Cserkészcsapat
