2023. február 11-én elhunyt Sali István nagykanizsai konfráter.
Sali István 1928. január 31-én született Budapesten. Édesanyja, Kovács Irén egészségügyi dolgozó volt, édesapja, Sali Antal műbútorasztalos, az első világháborúban repülőgép pilótaként szolgált. Édesanyját orvosi műhiba következtében korán elvesztette. Édesapját, testvérét, és minden családtagját nagyon szerette, kölcsönösen jó kapcsolatuk volt vele – mondta temetési beszédében Vereb Zsolt házfőnök atya.
Könyvtárszakon végzett és egész életében a könyvekkel foglalkozott, több állami antikváriumban is dolgozott. „A Múzeum körúti antikváriumban hősiesen dacolt a Kádári diktatúrával, és a rendszer által megsemmisítésre ítélt értékes könyveket egy ügyes trükkel mentette meg a bezúzástól. Ugyancsak itt bújtatta eladósegédként Bolberitz Pált, a későbbi híres papot és filozófia professzort, akivel egy egész életen át tartó őszinte barátság kötötte össze.” Rendkívül művelt, sokat olvasott ember volt, aki nagyon szerette a természetet. A természetjáró szövetség tagjaként fiatalkorában rengeteget túrázott, emellett önkéntes rendőrként is szolgált.
Feleségével, Szabó Irénnel Pestszentlőrincről Tihanyba költöztek, és ott éltek Irén korai haláláig, 1981-ig. Később Zalakaroson megismerkedett Erzsébettel, akivel élete végéig Nagykanizsán éltek együtt megértő, szép szeretetben. „Egész életében szívesen segítette családtagjait, szeretteit, barátait. Mindenkivel figyelmes volt, és segítőkész. Fantasztikus humorérzékével rögtön mindenki szívébe belopta magát” – emlékezett Vereb Zsolt piarista. „Jómagam 1999 nyarán kerültem Nagykanizsára. A piarista templomban ismertük meg egymást a vasárnapi szentmiséken. Pista bácsi ott zárt a szívébe engem is, kollégáimat is és az iskola egész diákságát. …Mind a tanárkollégákkal mind a kisdiákokkal szívesen beszélgetett. Mindenkire odafigyelt, és mindenkit az érdeklődési körének megfelelő könyvvel, vagy az éppen aktuális rendezvényt segítő újságcikkel ajándékozott meg. Segített az iskolakönyvtár gyarapításában és a 25 ezer kötet szakszerű feldolgozásában.”
A piarista iskola iránti elköteleződésből az 1848/49-es szabadsgáharcból származó kardját és számos könyvritkaságot ajándékozott az iskola múzeumi gyűjteményének.
Önzetlen ragaszkodását és áldozatos segítségnyújtásáért 2016 decemberében a Piarista Rend konfráteri diplomát adományozott Sali Istvánnak.
„Istenünk, tudjuk, hogy a te végtelen szeretetedből és kegyelmedből ingyen kapjuk az üdvösséget, az örök élet boldogságát. Pista bácsi hűséggel járta végig életének rögös útját, minden nap felvette a keresztjét, és amint a jó böjtölő, nem vágott hozzá fancsali képet, hanem derűsen, elszántan tekintett a jövőbe és tette a kötelességét. A hitet megharcolta, a futását becsülettel elvégezte. Kérünk, Urunk, add meg neki a győztesek hervadhatatlan koszorúját, és megfáradt szolgádat fogadd be jóságosan atyai házadba.”
Adj, Uram, örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjék békében!
