A nagykanizsai Piarista Iskola 2023-ban érettségizett tanulói közül minden tizedik diák, vagyis öten folytatják tanulmányaikat tanári pályára készülve. Az alábbiakban az ő soraikat olvashatják arról, hogy miért döntöttek a pedagógushivatás mellett.
Ráadásként a pécsi hittudományi főiskolán továbbtanuló diákjuk gondolatai olvashatók.
„Egyetemi jelentkezésemben a magyar-angol tanári szakot jelöltem meg, több okból kifolyólag. Többek között a Piarista Iskola néhány tanárának hatására választottam ezt az utat, hiszen nagyon megfogott, hogy egyes tanárok mennyire motiválnak, segítenek mind az iskolában, mind az életben. Szeretném átadni másoknak azt az ajándékot, amit én is kaptam. A magyar-angol szakpárt azért választottam, mert ezek voltak a kedvenc tantárgyaim gimnáziumban, és úgy érzem, ezen a téren tudnám legjobban segíteni pár év múlva a leendő tanítványokat. Továbbá, a majd megszerzett tudásomat minden erőmmel szeretném továbbadni mások ösztönzésére, nevelésére. Remélem, hogy a jövőben sikerül annak a tanárnak lennem, akihez bármilyen problémával szívesen fordulnak a gyerekek.”
Holczer Csenge (PTE, magyar-angol)
„Az, hogy a katedrán fogom eltölteni az életem, a gimi utolsó évében fogalmazódott meg bennem igazán, akkor kapott ez a döntés határozott körvonalakat. Persze előtte is volt néhány erre utaló „furcsaságom”; kislányként otthon kiraktam szépen sorba az ágyamra a plüsseimet és Barbie-babáimat, akiknek aztán mutogattam és magyaráztam, de persze akkor még korántsem a 18. századi magyarországi demográfiai változásokról. Később az iskolában is szívesen segítettem az osztálytársaimnak, ha eltévedtek a történelem útvesztőiben. Hihetetlenül jóleső érzés volt látni a szemükben kigyúló lángot, amint hirtelen megvilágosodik előttük egy olyan dolog, ami addig homályban úszott, és ez mind az én jóvoltomból. Szerintem egy tanár számára nincs ennél jobb érzés.
Ezért aztán februárban történelem-angol szakos tanárnak jelentkeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, ahova nagy örömömre fel is vettek. Remélem, sok diákkal meg tudom majd szerettetni a történelmet és az angolt, és minél többüknek sikerül megidéznem a szemükben azt a kis lángot.”
Horváth Sára (PPTE, történelem-angol)
Lőczi Hanna (ELTE, történelem – vizuális kultúra)
„Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán vagyok elsőéves hallgató egységes, osztatlan tanári szakon. Egész fiatalon döntöttem el, hogy tanár szeretnék lenni, már kisgyermekkorom óta álmom, hogy egyszer a tanári hivatást válasszam. Számomra ez nem tekinthető szakmának, mivel a hivatástudat vezérel. Célom, hogy az egyetem után azonnal tanárként helyezkedhessek el, hogy minél több gyermeket taníthassak és segíthessek iskolás éveik alatt. Már itt az egyetemen is részt fogok venni a Tanítsunk Magyarországért mozgalomban, ahol egyetemisták segítenek kisebb településeken élő hátrányos helyzetű gyermekeknek abban, hogy olyan esélyekkel tanulhassanak tovább, mint a nagyobb városokban élő társaik. Mást nem is tudnék elképzelni, mivel a tanári pálya a világ legszebb hivatása.”
Szabó Réka (PTE, történelem-etika)
Takács Virág Izabella (KRE, történelem-magyar)
„Teológiai tanulmányaim mozgatórugója mindenekelőtt a kíváncsiság. Különösen foglalkoztat maga a judaizmus, valamint annak a kereszténységgel való kapcsolata, hiszen maga Krisztus is zsidó volt. Ha valóban érteni akarom az Egyházat és tanítását, elengedhetetlen, hogy ezzel foglalkozzam. S mivel ennyire kedves számomra, később szeretnék egyházi munkakörben tevékenykedni, amihez jó, ha rendelkezem hitéleti végzettséggel.”
Virovecz Adrienn (PPHF, katekéta – lelkipásztori munkatárs)
