Január 21. és 26. között tartományunkba látogatott Jordi Vilà-Font katalán provinciális és két munkatársa, Sara Camps, a Katalán Tartomány pasztorális vezetője, valamint Mireia Garriga, a Camins Alapítvány munkatársa. Egyhetes itt tartózkodásuk alatt ellátogattak szegedi, sátoraljaújhelyi, váci, kecskeméti és budapesti iskolánkba, részt vettek tanórákon, megismerkedtek az intézmények pasztorális és pedagógiai munkájával, megtekintették a Kilátó Piarista Központot, beszélgettek diákokkal, pedagógusokkal, a tartományfőnökség munkatársaival és a Kalazantínum növendékeivel.
Látogatásuk végén Jordi Vilà-Font tartományfőnök atyát kérdeztük élményeiről, a katalán és a magyar iskolák közti hasonlóságokról és különbségekről.
Arra kérem, röviden mutassa be a Katalán Tartományt.
Köszönöm a lehetőséget, nagy örömmel beszélek a tartományomról. Nálunk húsz iskola van, van egy szociális alapítványunk és van egy közösségi projektünk. Ez utóbbi keretében kirándulásokat, táborokat, szabadidős programokat szervezünk fiataloknak.
Idén mintegy 19.200 tanulónk van és közel háromezer munkatársunk. De a munkatársak mögé képzeljünk el háromezer családot is, hiszen valamilyen szinten ők is idetartoznak.
Természetesen nálunk is nagyon sok kihívás van, de az a dolgunk, hogy a helyi körülményekhez a lehető legjobban alkalmazkodjunk, és ezekre a kihívásokra a legjobb válaszokat adjuk.
Ami a szerzetesi életet illeti egész más a helyzet, mint Magyarországon. Elmondhatjuk, hogy Katalónia Európa egyik legelvilágiasodottabb területe. Nagyon kevés a szerzetes. Összesen ötvenen vagyunk most piaristák és a szerzetesek legalább fele elmúlt 80 éves. Mindezek ellenére nem mondunk le arról, hogy a Kalazancius üzenetét és életpéldáját vigyük tovább, és ezt úgy igyekszünk elérni, hogy minél jobban bevonjuk azokat a személyeket, akikben mély kalazanciusi elkötelezettség van.
Ami a szerzetesi életet illeti, az a cél lebeg előttünk, hogy a kalazanciusi eszméket a lehető legjobban aprópénzre váltsuk, és átadjuk a mindennapi életben a fiataloknak. Ez a fő iránya a szerzetesek bevonásának. A közösségeink sokkal kisebbek, de nagyon lelkesek, igyekeznek élettel megtölteni az együttléteket, mindent természetesen a kalazanciusi szellemben.
Tartományfőnökként hogy tud jelen lenni az iskolák életében?
Szeretnék nagyon közel lenni az iskolákhoz. Korábban az egyik iskola igazgatója voltam. Törekszem arra, hogy minél közelebb maradjak hozzájuk. Nagyon szívesen megyek egy-egy előadást tartani, ha hívnak. Persze mint provinciális ez egy kicsit nehezebb most, de igyekszem közel maradni hozzájuk.
Korábban érettségire készülőknek tanítottam filozófiát, középiskolásoknak történelmet, földrajzot és hittant. Nagyon hiányzik a tanítás, de most más feladatokat kell ellátnom.
Lassan véget ér ez a magyarországi látogatása, milyen élményekkel tér haza?
Nagyon szép tapasztalatokkal. Sokat hallottam már a magyar tartományról azoktól a piaristáktól, akik már jártak itt. Sok tekintetben példaként, modellként tekintenek Magyarországra. Én egyáltalán nem ismertem.
Számunkra döbbenetes látni azt az erőfeszítést, amit a magyar tartomány tett a rendszerváltás után, amikor újra lehetőség volt arra, hogy az egykor nagy múltú intézményeket felélesszék és tovább vigyék a hagyományt, a mai körülményeknek megfelelően.
Úgy tapasztaltam, hogy azok az intézmények, amiket láttunk, valódi választ adnak az egyes jelenlétek kihívásaira.
Nagyon tetszettek a kollégiumok, akár középiskolások, akár egyetemisták részére. Nálunk nincs ilyen intézmény, és úgy látom, nagyon hasznos a gyerekeknek: a közös együttlét nagyon nagy erőforrás, segítség a számukra.
Tetszett az is, hogy Szegeden például milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a művészeti oktatásnak. Kecskeméten a nemzetközi kapcsolatok gazdagsága, míg Vácon a családias környezet volt meghatározó élmény. Sátoraljaújhelyen megrázó volt látni ahogy a legrászorultabbakkal foglalkozik a jelenlét, hisz ez nagyon közel áll a rendalapító küldetéséhez.
Mindenhol, amerre csak jártunk, azt tapasztaltam, hogy a szerzetesek száz százalékig együttműködnek a világi munkatársakkal, és ezt nagyon jónak tartom. Mind a szerzetesi hivatás, mind az elkötelezett világiak hivatása teljesértékű, és mindkettő segíti Kalazancius álmának megvalósítását.
Milyen hasonlóságokat és milyen markáns különbségeket lát a katalán és a magyar iskolák között?
Mindenképpen hasonlóság, hogy mi is nyitott szemmel figyeljük a valóságot. A pedagógiai újítások szintén nagyon fontosak számunkra is.
Fontos, hogy kiváló feltételeket biztosítsunk a gyerekeknek, mind a környezet kialakításakor, mind az ő fejlődésüket segítő munkatársak szempontjából. Hisz mind azt a célt szolgálják, hogy minél komplexebb figyelmet tudjanak a gyerekekre fordítani.
Nálunk Katalóniában fontos most a befogadás, az inklúzió témája: hogy a középosztálybeli gyerekek, a hátrányos helyzetű gyerekek és a legmagasabb társadalmi rétegekből jövő gyerekek egy helyen legyenek. Ezt jelenti a befogadás. Ez azért fontos, mert minden réteg hozzá tud adni valamit a közös fejlődéshez. Ez tulajdonképpen egy küzdelem a szegregációval szemben.
Látott-e olyan területeket, ahol együttműködhetne a két tartomány?
Nagyon sok ilyen van. Például a nemzetközi együttműködések, mint például az Erasmus+, vagy bármilyen kétoldalú nemzetközi csereprogram. De ide sorolhatjuk a pedagógiai újító programokat is. Ezek kölcsönösen gazdagítanák a tartományokat. Nemcsak látogatásokra gondolok, hanem a tanárok szakmai csereprogramjaira.
Ugyanígy lehetne bővíteni az együttműködést a Kalazancius Mozgalom oldalán, hiszen a fiatalok csoportjai fontos dolgokat próbálnak együtt csinálni. Számukra megerősítő lenne, ha látnák, hogy más országban ugyanígy működnek ilyen fiatal csoportok hasonló tevékenységekkel.
Azt hiszem, hogy egész Európa vonatkozásában mindannyiunk számára fontos kihívás, hogy elmélyítsük kapcsolatainkat, hiszen rengeteg olyan terület van, ahol kölcsönösen hasznára tudnánk lenni egymásnak. Ezeket sokkal jobban ki kellene aknázni.
Azt hiszem, ennek egyik fontos lépése az, hogy mi, tartományfőnökök megismerjünk minden demarkációt a maga valóságában, a maga gondjaival és problémáival.
Mit üzenne az elmúlt néhány nap alapján a tanárainknak és a diákjainknak?
A diákoknak azt üzenem, hogy sohase hagyjanak fel a tanulással! Tekintsenek minden napra úgy, mint egy ajándékra, mert valóban az, és mindig akarjanak fejlődni. Mindig mosolyogva jöjjenek ki az iskolából annak örülve, hogy ma is sikerült valami újat, valami érdekeset tanulni.
A tanároknak pedig, hogy így folytassák tovább! Alaposan készüljenek fel minden órára, és szeretettel kísérjenek minden egyes tanulót a fejlődésben. Képezzék folyamatosan magukat, hogy mindig a lehető legjobbat tudják nyújtani a diákoknak e gyorsan változó világban. Legyenek valódi munkatársai Kalazanciusnak, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a világunkat egy jobb hellyé alakítsuk. Hiszen csak így tudjuk megvalósítani Jézus üzenetét, hogy „az Isten országa közöttetek van”.
Piarista Rend Magyar Tartománya/Csapó Viktória
Képek: munkatársainktól
