A The Eyes of Francesco nevű szegedi piarista fiatalok által alapított zenekar június 24. és 27. között ellátogatott a sátoraljaújhelyi Piarista Tanoda és a nagykárolyi piarista nővérek által működtetett gyermekotthon ifjúságához, hogy a zene közös nyelvén vigyék el hozzájuk Isten szeretetét és segítségével teremtsenek közösséget.
Mindkét helyszínen felejthetetlen élmények, örömteli játékok és egy-egy koncert teremtette meg a lehetőséget, hogy mind önmagukat, mind a hitüket új mélységeiben fedezhessék fel a jelenlévők.
Vasárnap este az aznap délelőtti Te Deum után újra az iskolában gyűltek össze a piarista fiatalok, hogy másnap reggel el tudjanak indulni az utukra. A főpróbára több arra járó tanár is benézett, sok sikert kívánva.
Lassan elérkezett a nagy nap, és június 24-én izgatottan és várakozással tele belevágtak a hosszú útba. Az első célállomás Sátoraljaújhely volt, ahol egy játékos délután keretein belül ismerkedtek meg a helyi gyerekekkel. Csoportokra osztva játszottak, sütit sütöttek, beszélgettek. Egy rövid elköszönést követően előkészítették a gyerekeknek egy meglepetést. Délután a Kollégium belső udvarán tartották meg a koncertet. A bevonulást és kezdést követően, a közönség ámulattal nézte az előadást. Nem számítottak rá, hogy zenélni fognak nekik, de látszott, hogy nagyon hálásak érte, folyamatosan érkeztek a pozitív visszajelzések a közönségtől. A bónuszdal után az egyik helyi fiú bevállalta, hogy kiáll a színpadra elénekelni a fiatalok egyik kedvenc dalát. Igazán fergeteges műsort adott, még jobban fokozódott a hangulat.
Délelőtt egy kis túra keretein belül megismerték a szegediek a 2023-as Kalazancius Mozgalom tábor helyszínét Márkus Roland piarista atya vezetésében. Ismerős arcokkal találkozva nyertek bepillantást a telep mindennapjaiba. Megláthatták, milyen körülmények között élnek a gyerekek. Estére már Nagykárolyban a piarista nevelőotthon lakóival ismerkedtek a zenekar tagjai. Vacsora után egy focimeccs alkalmával adták tudtukra a helyi gyerekek, hogy tárt karokkal fogadják őket. Megismerkedtek egymással, egymás köré gyűltek beszélgetni, a fiúk pedig megmutatták egymásnak focitudásukat. Itt lehetősége volt a zenekarnak több időt eltölteni, és több dolgot megtudni újdonsült barátaikról.
Egy túra a közeli erdőbe elmélyítette a frissen kötött barátságokat. A csapat nagy része szinte végig énekelt az egész séta során. Délután játékkal, zenéléssel és piknikkel folytatódott a kirándulás. Később a hangosítás összeszerelése után elkezdődött a koncert. Amint a színpadra lépett a banda, egyből nagy tapssal köszöntötték őket. A gyerekek elmélyülten figyelték az előadást. A fellépés rendkívül jól sikerült, és ismét akadtak bátor jelentkezők, akik csatlakoztak a színpadon az énekléshez. Az este egy imádsággal zárult, ahol mindenki elmondta, miért volt hálás aznap. Többen hálát adtak egymásért; amiért a zenekar elment Nagykárolyba, és színesebbé tette a gyerekek mindennapjait, ami mindenkit meghatott.
Az utolsó nap misére való készüléssel kezdődött, utána hangszeres workshopon vettek részt a gyerekek. Mindenki kipróbálhatta a számára vonzó hangszereket, ezzel is ráhangolódva a zenére és általa az imára. A nap fénypontja a közös mise volt, amit Márkus Roland piarista atya celebrált. A közös zene és az alkalom mindenkit közelebb hozott egymáshoz, egy közösség formálódott. Márkus Roland piarista szerzetes megkérte a jelenlevőket, hogy párokban mondják el egymásnak, mikor érezték szeretve magukat. Az egyik fiú azt válaszolta, hogy ő egész végig szeretve érezte magát a zenekar által. A könnyes búcsú sokáig tartott, szomorúsággal a szívekben senki sem szerette volna, hogy véget érjen ez a pár nap. A hatalmas ölelések után ígéretek születtek, hogy még egyszer visszatérnek hozzájuk.
Olyan oldalait ismerték meg a fiatalok személyiségüknek, amik rejtve voltak eddig előttük, és ezáltal közelebb kerültek Istenhez. A gyerekek befogadásán keresztül érezhették végtelen irgalmát és a zene segítségével közvetítették legyőzhetetlen szeretetét.
Jójárt Rebeka és Katona Kamilla
