Kedves rendtársak, kollégák, munkatársak!
Kedves testvérek!
Rendalapítónk mennyei születésének 376. évfordulóját ünnepeljük. Kalazanci Szent Józsefet olyan embernek ismerhetjük meg, aki párbeszédben volt korának kihívásaival, figyelt az idők jeleire, melyekre bátran tudott közösségi válaszokat adni. Párbeszédben volt a legegyszerűbb emberekkel, az egyház és a társadalom vezetőivel. Mindezeknek a dialógusoknak tapasztalatait az Istennel való kapcsolatába is bevitte, imájának részévé tette. Párbeszédben élt és a dialógus kultúráját építette egész életében.
José Pascual Burgués atya is a valódi kommunikáció, a hiteles párbeszéd és az emberek közötti találkozás fontosságát emeli ki Piarista közösségi élet című művében. Hangsúlyozza, hogy mindezek az összetevők elemi szükségletek a közös életben. Ahogyan az ige (logosz) valami újat teremt (poiészisz) és építi a világot, az emberi személyt, úgy építi a közösséget a párbeszéd.
Ugyanígy tanít bennünket Ferenc pápa harmadik, Fratelli tutti kezdetű enciklikájában, ahol kultúrát teremtő találkozásokra hívja fel a figyelmünket: a társadalmi béke megteremtése fáradságos, művészi munka. A különbözőségek integrációja nehéz és lassú folyamat, mégis ez a valódi és tartós béke garanciája. Mindez azonban nem érhető el csupán a kifogástalanok segítségével, mert „a tévedéseik miatt bírálható embereknek is van valamijük, amivel hozzájárulhatnak ehhez, amelyet nem szabad veszni hagyni”. Az a fontos, hogy beindítsuk a találkozás folyamatait, azokat a folyamatokat, amelyek képesek létrehozni a különbözőségek elfogadását. Szereljük fel gyermekeinket a párbeszéd fegyvereivel! Tanítsuk meg őket a találkozás jó harcának megvívására!
Amikor a „találkozás kultúrájáról” beszélünk, az azt jelenti, hogy lelkesít bennünket a kapcsolódási pontok keresése, a hidak építése, valamiféle közös dolog megtervezése, s ez a lelkesedés idővel törekvéssé, életstílussá válik.
Manapság megfeledkezünk arról, hogy másoknak is joguk van a boldogsághoz. Sem időt, sem energiát nem találunk, hogy megálljunk, és egyszerűen kedvesek legyünk másokkal. A mindennapi erőfeszítés – amikor megajándékozunk valakit valami aprósággal: egy mosollyal, néhány biztató szóval – teremtheti meg azt a fajta egészséges együttélést, amely legyőzi a félreértéseket, és megakadályozza a konfliktusokat. Kedvesnek lenni nem másodlagos, nem is sekélyes vagy kispolgári attitűd. Feltétele a megbecsülés és a tisztelet, és amint kultúrává válik, mélyen átalakítja a társadalom életét, a kapcsolatokat, a vitáink formáit és a vélemények ütköztetését, megkönnyíti a konszenzus keresését, és ott is utakat nyit meg, ahol a végső elkeseredettség már minden hidat lerombolt.
Kalazanci Szent József példáját követve és áldását kérve legyünk a párbeszéd, a dialógus kultúrájának építői egész életünkben!
Budapest, 2024. augusztus 25.
Zsódi Viktor Sch.P.
tartományfőnök
