Zelles András novícius gondolatai jelöltévéről.
Az elmúlt tanévben szerzetesjelöltként lehetőségem volt végiglátogatni a magyar tartomány rendházait és intézményeit, melynek során betekintést nyerhettem a rendtagok életébe, hivatásuk egyediségébe, szépségébe és annak kihívásaiba. A Kalazantinum növendékházban egy évet eltöltve bekapcsolódtam a rendtagok közösségi és imádságos életébe. Hálás vagyok a rendház tagjainak befogadó lelkületéért.
Sokat jelentett számomra, hogy a képzés során új imaformákkal is találkoztam, valamint behatóbban megismerkedhettem a rendalapító, Kalazanci Szent József személyével és életútjával, a szerzetesi és piarista lelkiséggel. Különösen megragadott Kalazancius életpályájának azon vonása, hogy az előtte álló sokféle, reális és alapvetően jó lehetőség közül tudta mindig kiválasztani a Szentlélek vezetésével azt, amelyben őt az Isten teljes odaadottságra hívta.
A pesti iskolában a bérmálkozási felkészítésben szerepet vállalva, jogi szakkört tartva, illetve a Kalazancius Mozgalomba csoportvezetőként bekapcsolódva lehetőségem volt részt venni a rend küldetésében, amelyet nagy lelkesedéssel éltem meg. A tanév során európai növendéktalálkozón is részt vehettem, amely a rend nemzetközi arculatába engedett betekintést. Gazdag élmények voltak számomra azok a beszélgetések, amelyeket a külföldi növendékekkel folytattam hivatásukról, és vele járó kihívásaikról. Ezek a tapasztalatok mind nagyban formálták és bővítették a szerzetességről, papságról, piaristaságról alkotott korábbi elképzeléseimet.
A jelölti év során lépéseket tettem a rend küldetése és annak konkrét körülményeinek megismerése felé. Ennek során tovább érett bennem az az elhatározás, miszerint piarista szerzetes szeretnék lenni. A következő évben ezt a szándékomat szeretném az Úristen elé vinni a noviciátus keretei között, amely az önismeret és az imádság elmélyült terepe.
Zelles András
