Alábbiakban Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, gyakorló gimnáziumi hittanár írását adjuk közre.
Sokszor hallható az a kritika az Egyházunkkal szemben, hogy tanítása időnként poros és avítt, olykor nagyon elvont. Ugyanakkor az elmúlt hetek egyik fő közéleti témáját adó dilemmája, az iskolai mobilhasználat kérdése épp az ellenkezőjéről győzhet meg bennünket, főleg, ha vesszük a fáradságot, és beleolvasunk Róma püspökének és szakértő munkatársainak üzeneteibe.
Gyakorló gimnáziumi hittanárként magam is fontosnak tartom, hogy az órákon tiszteletteljes és nyílt párbeszédet tudjunk folytatni mindarról, ami körülvesz bennünket. Be kell lépnünk abba a kulturális környezetbe, ahonnan a diákok érkeznek, és közvetítenünk kell az evangéliummal és a keresztény élettel kapcsolatos ismereteket.
Ferenc pápa a párbeszéd kultúrájának építését szorgalmazza iskoláinkban, mert ez segíthet abban, hogy a fiatal generációk a konfliktusok megoldásának egy másfajta módját válasszák, mint amihez hozzászoktattuk őket. A 2018-ban tartott püspöki szinódus is arra kéri a katolikus oktató-nevelő intézményeket, hogy lépjenek dialógusba a mai világ kérdéseivel, azokkal az emberi problémákkal, technikai kihívásokkal és társadalmi változásokkal, amelyekre hitből fakadó válaszokat kell tudnunk adni.
Az elmúlt napokban arra hívtam kilencedikes diákjainkat, hogy olvassuk közösen az egyházi tanítóhivatal írásait a digitalizációval kapcsolatban, hiszen úgyis ez a mindent kitöltő téma a szünetekben közöttük, odahaza a szüleikkel és a híradásokban.
Az első tanulsága e tanóráknak az volt, hogy a „magisterium” releváns és korszerű tanítással segíti a rá figyelőket. Kristóf (15 éves) így fogalmazta meg véleményét: „A rengeteg probléma közül, amelyeket a tanítóhivatal megnevezett, szerintem a legsúlyosabb az időről és másokról alkotott képünk torzulása, és az a tény, hogy sok ember nem tudja kritikával kezelni az információkat, amiket befogad.
Az időről kialakuló képünk is rettenetesen torzul a népszerű ’rövid videóknak’ köszönhetően, hiszen ezek nézegetésével akár órákat töltünk, és nem vesszük észre, hogy mennyi hasznos dolgot lehetett volna csinálni.”
*
„A mai világot a digitális környezet jellemzi. Az emberiség széles tömegei rendszeresen és folyamatosan elmerülnek benne. Már nem csupán a kommunikációs eszközök „használatáról” van szó, hanem arról, hogy egy széltében-hosszában digitalizált kultúrában élünk, melynek mélységes hatásai vannak az idő és a tér, önmagunk, mások és a világ felfogására; a kommunikáció, a megértés, az informálódás, a másokkal való kapcsolatba lépés módjára. A valóság olyan megközelítése, mely a képet részesíti előnyben a meghallgatással és az olvasással szemben, befolyásolja a tanulást és a kritikai érzék kifejlődését.”
XVI. Benedek pápa üzenetel a tömegkommunikáció XLVII. világnapjára (részlet)
„Úgy tűnik, a digitális bennszülöttek jobban szeretik a képet a hallásnál. Kognitív és viselkedési szempontból bizonyos mértékig a médiafogyasztás alakítja őket, melynek ki vannak téve, s ez sajnos visszafogja kritikai fejlődésüket. A digitális tartalmaknak ez a fogyasztása tehát nemcsak mennyiségi, hanem minőségi folyamat is.”
Új Evangelizáció Pápai Tanácsa: A katekézis direktóriuma (részlet)
*
A diákok észrevették a családok és a felnőtt társadalom felelősségét a digitális világ területén. Soma (15 éves) szerint fontos lenne, hogy „a szülők korlátozzák a gyermekeik képernyőhasználatát, főleg 12 éves korig, még akkor is, ha a gyerek azt fogja érezni, hogy ki akarnak vele szúrni.
Az se jó, ha a szülők úgy mondják a gyereküknek, hogy ne telefonozzon, hogy közben ők maguk nagyon is sokat használják az eszközt, így nem tudnak példát mutatni a gyereküknek.”
Bendegúz a közösségi média veszélyeire hívta fel a figyelmet, amely elsősorban a fiatalokat érinti. A tartalmaknak sokszor közönséges a stílusuk, illetlen tartalmuk van, ami a gyerekeknek nem való. „Én betiltanám az ilyen felvételek készítését, ugyanakkor azt is javaslom, hogy a szülők ne adjanak a kisgyerekeknek telefont, mert elérnek olyan tartalmakat, amelyek nem tartoznak rájuk, és ezt nem fogják még fel ésszel, mert kisebb a felelősségtudatuk, mint egy felnőttnek.”
*
„A szülők és gyermekek nevelői találkozását megkönnyíthetik, vagy veszélyeztethetik az egyre inkább reklámozott kommunikációs és szórakoztató technológiák. … Tudjuk, hogy ezek az eszközök olykor inkább eltávolítanak, mintsem közel hoznak, mint például amikor az étkezés alkalmával mindenki a saját mobiltelefonjára koncentrál, vagy amikor az egyik házasfél elalszik a másikra várva, aki órákat tölt valamilyen elektronikus eszköz előtt. A családban erről is beszélgetni kell, és megegyezésekre kell jutni, amelyek biztosítják a családtagok találkozásainak elsőbbségét anélkül, hogy értelmetlen tilalomfákat állítanának fel. Mindazonáltal nem tagadhatok a kommunikáció új formáinak a gyermekeket és serdülőket fenyegető veszélyei, akik ezek révén olykor akaratgyengévé válnak és elszakadnak a valós világtól.”
Ferenc pápa A családban megélt szeretetről (Amoris laetitia) kezdetű apostoli buzdításából
*
Természetesen a digitális világ veszélyeinek áttekintése az önismeretben való növekedést is szolgálhatja, lelkiismeretünk kiigazításához segíthet bennünket. Az egyik kilencedikes minderről így vallott: „Ezek az idézetek számos olyan problémát megemlítenek, amelyeket én is így látok, érzek. Sokszor én is úgy érzem, hogy felszínessé tesz, eltávolít a többi embertársamtól. Bennem is sokszor függőséget okoz, ami akadályozza a személyes kapcsolatok kialakulását, vagy elvonja a figyelmemet a saját feladataimról, kötelességeimről.”
*
„A digitális média a függés, az elszigetelődés és a konkrét valósággal való kapcsolat elvesztésének veszélyét jelenthetik azáltal, hogy akadályozzák a hiteles személyközi kapcsolatok kialakulását. Az erőszak, a személyek szexuális célú kizsákmányolása vagy a hazárdjátékok új formái terjednek a közösségi média, például az internetes megfélemlítés, zaklatás, a web és a pornográfiát terjesztő csatornái által.”
Ferenc pápa Christus vivit kezdetű szinódus utáni apostoli buzdításából a fiatalokhoz és Isten egész népéhez
A diákok észrevették azt is, hogy az Egyház nem egyoldalúan látja a digitális világot, hanem sokkal árnyaltabb véleményt alakít ki a témában. Márk kiemelte, hogy a „tanítóhivatal persze a digitális tér jó tulajdonságaival is tisztában van. Szerintük is hasznos a kapcsolattartás a távoli rokonokkal, illetve jó az is, ha edukatív célból használjuk a mobilt.” Ágoston hasonlóképpen vélekedett, amikor arról beszélt, hogy sokkal több ismerethez sokkal könnyebben juthatunk hozzá és a nem túl izgalmas órákat is érdekesebbé lehet tenni.
*
„A web és a social network amellett, hogy információkat és ismereteket tesz hozzáférhetővé, általában rendkívüli lehetőségeket nyújt a személyek közötti dialógusra, találkozásra és eszmecserére. Emellett ez a digitális tér lehetőséget nyújt az aktív társadalmi, politikai és polgári részvételre, és megkönnyítheti a független információ forgalmát, mely hatékonyan meg tudja védeni a legkiszolgáltatottabbakat azzal, hogy feltárja jogsérelmeiket. Sok országban a web és a social network immár nélkülözhetetlen a fiatalok elérésében és megszólításában még a lelkipásztori kezdeményezések és tevékenységek tekintetében is.”
A fiatalok, a hit és a hivatásválasztás – A XV. Rendes Püspöki Szinódus záródokumentumából
*
A tanórai tapasztalatok után az erősödött meg bennem, hogy az Egyháznak van releváns, korszerű üzenete a mai fiatalok számára, és bátran kezdeményezhetünk dialógust a tanítóhivatal és a gimnazista korú fiatalok között. A digitális világ és az internet óriási lehetőség a keresztény társadalom számára.
Szükség lehet megfelelő egyházi intézményekre a digitális kultúra és evangelizáció szolgálatára, amelyek a fiatal generációk bevonásával elősegítik a jó gyakorlatok megosztását, létrehozhatják a digitális nevelés és evangelizálás megfelelő eszközeit, segíthetnék a katolikus weboldalak védelmét, valamint felléphetnének az Egyházat érintő álhírekkel szemben.
Érdemes tehát figyelni a fiatalok kreativitására a tudományok és a művészetek, a költészet és az irodalom, a zene és a sport, a digitális világ és a média témaköreiben, és helyet biztosítani arra, hogy a társadalom rendelkezésére bocsáthassák képességeiket. Ugyanakkor fontos, hogy számoljunk a valódi, komoly kockázatokkal. Nem szabad a folyamatos ítélkezés vagy a felmentés hibájába esni, sokkal inkább szükséges a mérlegelés, a dialógus és a megkülönböztetés. A Katolikus Nevelés Kongregációja azt hangsúlyozza, hogy olyan pedagógiára van szükség, amely nem fél a valóság összetettségétől, hanem próbálja azt humanizálni, evangelizálni és a közjó horizontján az egész emberi családot szolgálni.
Fotó: Csapó Viktória/PRMT
