Szeptember 26. – Imanap a fiatal piaristákért

Pedro Aguado generális atya levele a fiatal piaristákért tartott imanapra

Kedves testvéreim és nővéreim!

Mint minden évben, idén szeptember 26-án is megünnepeljük az imanapot minden olyan fiatalért, akik a Kegyes Iskolákban végzik a kezdeti képzés folyamatát. Ezzel az üdvözlő levéllel együtt elküldöm mindannyiuk nevét: az aspiránsokét és a prenovíciusokét, akik reménykedve, kérdésekkel és bizalommal most kezdik meg a képzés útját; a novíciusokét, akik már meghozták azt a döntést, hogy szerzetesek lesznek és vállalták a kihívást, hogy egy különleges év során megalapozzák hivatásukat; az egyszerű fogadalmasokét, akik évről évre megújítják elkötelezettségüket a hűség értékes dinamikájában, valamint azok neveit, akik ebben az évben tettek ünnepélyes fogadalmat vagy felszentelték őket.

Mindannyian, mindegyikük Isten ajándéka a Kegyes Iskolák, a gyermekek, a fiatalok és az egyház számára. Mindannyian hívást kaptak arra, hogy új Kalazanciusok legyenek, piaristák, akikre szükség van. Ezért imádkozunk értük, mindegyikükért, életüket és hivatásukat Isten kezébe helyezve. Nem tehetnénk értünk ennél jobbat, és az imanapon így fogunk tenni, hálával a nagylelkűségükért.

Ferenc pápa szavai jutnak eszembe, amikor arra hívta az egyházat, hogy imádkozzanak a fiatal, képzésben lévő szerzetesekért, „hogy mindannyian növekedhessenek hivatásuk útján egy olyan képzésen keresztül, amely egyaránt integrálja az emberi, szellemi, lelki, lelkipásztori és közösségi szempontokat, és amely arra vezeti őket, hogy az evangélium hiteles tanúivá váljanak”.  Imádságunkban hordozzuk küzdelmeiket, erőfeszítéseiket, növekedésüket az Úrral való azonosulásuk folyamatában, amely Kalazancius nyomdokain valósul meg. Imádkozunk továbbá képzőikért, hogy folyamatuknak őszinte kísérői legyenek és hiteles példát mutassanak. Imádkozunk a Kegyes Iskolákért, amelyet velük együtt akarunk építeni, hogy egyre közelebb kerüljenek az alapító álmához. Mindenekelőtt imádkozzunk hálával azért a hivatásért, amelyet Isten a szívetekbe oltott.

A kezdeti képzés nagy kihívást jelent és közvetlenül kapcsolódik egyrészt ahhoz, hogy milyen Kegyes Iskolákat szeretnénk, másrészt pedig ahhoz a válaszhoz, amelyet küldetésünk kihívásaira adunk.

Ne feledjük, hogy a 48. egyetemes káptalan, amikor a kezdeti képzésről gondolkodott, ki akart emelni néhány pontot, amelyek különösen jelentősnek tűntek, és amelyeket végül beemeltek a Regulákba is. Emlékeztetlek benneteket: „…készség a legutolsók szolgálatára, érzékenység a szegények iránt, önátadás a küldetésnek és a közösségnek, hajlandóság a folyamatos önképzésre, áttetsző életvitel, készség a kísérés elfogadására, a klerikalizmus és a világiasság legyőzése, képzettség a kiskorúak teljes körű védelmére, csapatmunka.” (R 162)

A Rend mindig úgy gondolkodik a kezdeti képzésről, ahogy Kalazancius hangsúlyozta: „Mivel ez a feladat, ami a kezünkben van, oly nagy transzcendenciával bír és a legnagyobb szeretettel felruházott embereket igényli, akik türelemmel és más erényekkel is bírnak, nagy figyelemmel kell mérlegelni, hogy kik legyenek azok, akiket a szolgálatunkra való képzésbe befogadunk vagy kizárunk. Ugyanis ha nem járunk el nagy körültekintéssel a novíciusok kiválasztása és felvétele során, és nem nyújtunk nekik nagyon gondos képzést, akkor a művünk, mint minden más, bármilyen szent legyen is, össze fog omlani.”

Az ima megváltoztatja a szívünket. Isten, a mi Atyánk, már tudja, fiataljainknak mire van szüksége. Ezért az értük való közbenjáró imánk Isten előtt kifejezi hálánkat hivatásukért, amelyet adott nekik, sőt, megváltoztatja a szívünket is. Az értük való imádság segít, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk és egyre nagyobb bizalommal értékeljük piarista útjukat.

A Kegyes Iskolák nevében nagyon köszönjük imáitokat.

Fogadjátok testvéri ölelésemet.

Kelt Rómában, 2024. szeptember 26-án, a kezdeti képzésben résztvevő fiatal piaristákért végzett imanapon.

Pedro Aguado Sch. P.
rendfőnök

* * *

Mennyei Atyánk!
Ma is sok nélkülöző gyermek és fiatal él Magyarországon.
Vannak, akiknek nincsenek szülei, testvérei, akiknek elváltak a szülei, akik rossz iskolába járnak, akik nem ismerik a keresztény élet örömét, akik magányosak, akikkel senki sem törődik.
Az ő boldogtalan sorsukon te is csak rajtunk keresztül tudsz segíteni.
Kérünk, add, hogy a mi iskolánkból is legyenek olyan fiatalok, akik piaristának jelentkeznek.
Olyan fiatalok, akik jó szívvel segítik a gyengébbeket, szeretik a gyermekeket felkaroló és tanító Jézust,
akik szívesen hirdetnék az evangéliumot, örömmel tanítanának és foglalkoznának diákokkal,
készséggel megismernék a piarista lelkiséget és pedagógiát,
és ki mernék próbálni, milyen rendtársakkal, közösségben élni.
Reméljük, hogy jobbá lehet tenni ezt a világot!
Hisszük, hogy boldogabban és testvériesebben élnénk,
ha minden gyermek jó nevelést, alapos tudást, személyes törődést kapna.
Mennyei Atyánk, kérünk, ébreszd fel sok fiatal lelkében a vágyat,
hogy egészen neked szentelje életét a gyerekek keresztény nevelése által a piarista rendben.
Ámen.