Pedro Aguado piarista rendfőnök 2023. július–augusztusi levele
Ezt a kérdést teszi fel magának Kalazancius, amikor találkozik a fiatal Glicerio Landrianival, aki a születő Kegyes Iskolák ajtaján kopogtat, és piarista szeretne lenni. Mély és pontos kérdés. Ez az a kérdés, amelyet mindannyiunknak állandóan fel kell tennünk magunknak, és amelynek irányítania kell minden olyan fiatal képzési folyamatát, aki piarista szerzetes kíván lenni.
Ezt a levelet a Krisztusról nevezett tiszteletreméltó Glicerio Landriani alakjának szeretném szentelni. Május végén a Generálisi Kongregáció ünnepséget szervezett Rómában Glicerióról, melynek az volt a célja, hogy újraindítsa és elősegítse boldoggá és szentté avatásának ügyét. Szép kis ünnepség volt, együtt a kalazanciusi családhoz tartozó szerzeteskongregációkkal. Bemutattuk az újonnan készített Glicerio-képet, a szívét őrző új ereklyetartót, és bemutattunk egy egyszerű könyvet is, mely Glicerio életéről és piarista tanúságtételéről szól.
Azt hiszem, mindannyiunk számára hasznos, ha közeledünk ennek a fiatal piaristának az alakjához, akit a Kalazancius Mozgalom „égi pártfogójának” választottunk, és akit mindig is mélyen szeretett az egész piarista rend. Egy inspiráló szöveggel és három gondolattal szeretném megközelíteni alakját.
Egy rövid evangéliumi példabeszéddel szeretném kezdeni. Az Úr azt mondja, hogy „a mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet” (vö. Mt 13,44).
Úgy vélem, ez a példabeszéd segíthet megérteni azt a középpontot, amelyből kiindulva Glicerio az életét értelmezte, és amelyből kiindulva kell nekünk is értelmeznünk a sajátunkat. Glicerio felfedezte a kincset, a kalazanciusi karizmát. Mélységes örömmel fedezte fel, a születő Kegyes Iskolák szántóföldjében volt elrejtve. Ott volt a kincs, ez volt az a szántóföld, amelyet meg kellett vásárolnia.
Mi mit kezdünk a szántófölddel? Azért teszem fel ezt a kérdést, mert nagyon szétszórtak tudunk lenni, amikor a kincset rejtő földön dolgozunk. Meglehet, hogy a földet „salátatermesztésre” használjuk ahelyett, hogy mélyre ásnánk benne, hogy megtaláljuk a kincset. Zöldségek termesztéséhez elég a felszínes munka. Vagy építhetünk egy nagy épületet a földre, amely elrejti a kincset. Vagy leaszfaltozhatjuk, hogy ne legyenek ellenőrizetlen hajtások, vagy ne botoljunk meg járás közben. Vagy bekeríthetjük egy jó magas fallal, hogy megvédjük és bevehetetlenné tegyük.
Sok mindent tehetünk. De igazából azt kell tennünk, amit Glicerio tett: napról napra egyre mélyebben keresni és megélni a kincset, a karizmát. Csak így leszünk képesek megvalósítani a mindannyiunkban ott élő mély vágyat: hogy „felélesszük magunkban az Istentől kapott ajándékot” (vö. 2Tim 1,6), a hivatásunkat, a kalazanciusi karizma ajándékát, mely inspirálja és hordozza életünket és küldetésünket, a Kegyes Iskolák életét és küldetését.
Három területet szeretnék javasolni, amelyek kapcsán jó lenne, ha Glicerio alakja megszólítana bennünket. 1. Mit ajánl Glicerio a mai Kegyes Iskoláknak? 2. Mit üzen az egyes piaristáknak? 3. Mit ajánl a Kalazancius Mozgalom fiataljainak, akik példaképüknek tartják? Ehhez a három területhez szeretnék az alábbiakban néhány gondolatot fűzni.
1. Mit ajánl Glicerio a Kegyes Iskoláknak?
A Generálisi Kongregáció eltökélt szándéka, hogy előmozdítsa Krisztusról nevezett Glicerio boldoggá avatásának ügyét. Erre számos okunk van, nem utolsósorban az a tény, hogy maga Kalazancius volt ennek az eljárásnak a kezdeményezője 1620 júniusában. Megvannak annak a nyilatkozatnak a dokumentumai, amelyet Kalazancius az eljárás kezdetén tett. Sok mindent mond Glicerióról, de összefoglalhatjuk ezeket az alábbi szép kijelentésben: „Olyan példamutatóvá vált ebben a nagy városban, Rómában, hogy méltán ajánlható mindenkinek példaként és életszabályként, hogy helyesen éljen Isten szolgálatában, az evangéliumi tökéletesség szerint.” [1]
Három olyan tanítást emelek ki, amely hasznunkra lehet.
a) Az életszentség kihívása. Mindannyian tudjuk, hogy a szentség ajándék, sosem érdemelhetjük ki. De azt is tudjuk, hogy a szentség annak folyamata, hogy iparkodunk Isten akarata szerint élni. Amikor Ferenc pápa a „szomszédunkban élő szentekről” beszél, arra buzdít, hogy az életszentséget a mindennapokban éljük meg: „Ebben a napról napra állandó előbbre jutásban látom a küzdő Egyház életszentségét. Ez nagyon gyakran »a kapunál megállók«, a mellettünk élők életszentsége és Isten jelenlétének tükröződései, vagy más szóval élve: »az életszentség középosztálya«.” [2]
Úgy vélem, hogy a Glicerio boldoggá avatási ügyének előmozdítása alkalmat ad a rendnek arra, hogy emlékezzen: hivatásunk, mint minden keresztényé, az, hogy az életszentség útján járjunk. Glicerio arra emlékeztet bennünket, hogy nem az élet hossza számít, hanem az, hogy mennyire mély értelem szerint éljük az életünket. A Glicerio által bejárt út megismerése és nagyra értékelése segíthet abban, hogy a „szentség horizontja” újra megkapja megfelelő helyét a Kegyes Iskolák életében, és inspirálja projektjeinket, életünket, prioritásainkat: „A keresztény ember számára lehetetlen földi küldetésének elgondolása az életszentség útjának mellőzésével, mert »Isten akarata az, hogy szentek legyetek« (1Tessz 4,3).” [3]
b) Krisztus központi szerepe. Az összes tartományban sokat beszélünk erről a piarista célkitűzésről, melyet a 48. Egyetemes Káptalan teljesen világosan megfogalmazott. Úgy gondolom, az előtt a lehetőség előtt állunk, hogy folytassuk annak felfedezését, mit jelent „Krisztushoz tartozni”, „Krisztusé lenni”. Az a mód, ahogyan ezt Krisztusról nevezett Glicerio megélte és tanúságot tett róla, különösen jelentős segítség a rend számára.
Amikor azt kérdezzük magunktól, mit jelent „Krisztusra összpontosítva élni”, van egy biztos módja annak, hogy megértsük: gondoljunk azokra a piaristákra, akik alázatosan és áttetszően adtak példát Istennek szenteltségükről. A megszenteltség (konszekráció) fogalmának újbóli, mély átgondolása jó lehetőségnek tűnik számomra, hogy ezen az úton előrehaladjunk. Ennek átgondolása segíthet megértenünk, kinek szenteljük magunkat, és azt is – bár ez nem hangzik túl jól –, hogy miről mondunk le, és hogy az önmagunk körül forgás, a narcizmus vagy az önelégültség milyen dinamizmusait kell magunkban legyőznünk.
c) Kalazancius közelsége. Gliceriónak volt egy „kiváltsága”: nagyon közel volt Kalazanciushoz. Sokat beszélgetett vele, sok gondját és keresését megosztotta vele, eltökélten együttműködött vele a Kegyes Iskolák alapításában. Úgy gondolom, hogy Glicerio boldoggá avatási eljárásának újraindítása ráébreszthet bennünket Kalazancius megismerésének és szeretetének fontosságára. Ez a mi utunk az életszentségben. Rendünkben állandó a törekvés arra, hogy Kalazanciust megismerjük, életét és gondolkodását tanulmányozzuk, az iránta való szeretetben növekedjünk. Sőt, ezt a törekvést sok embernek át tudtuk adni, akik Kalazanciusban fedezték fel keresztény életük útját. Haladjunk tovább e tekintetben!
2. Mit ajánl Glicerio az egyes piaristáknak?
Úgy gondolom, hogy Glicerio nemcsak rendünk szempontjából fontos, hanem sokat adhat egyénileg is, segíthet személyes hivatásunk megélésében. Három olyan szempontot szeretnék kiemelni, amelyek különösen a kezdeti képzésben lévő piaristák számára fontosak, akik megszentelt életük első éveiben járnak. Három támpont szerzetesnövendékeink számára:
a) Kereső fiatal, aki megtalálja hivatását. Glicerio ezt élte. Kereső fiatal volt, akit az a vágy vezérelt, hogy válaszoljon arra, amit Isten a szívébe ültetett. Ilyenek a piarista fiatalok is: keresők, akik arra vágynak, hogy megszilárdíthassák a meghívásra adott válaszukat a Kegyes Iskolákban. Ez a képzés folyamatának középpontja. A kezdeti képzés korai szakaszaiban, a fogadalomtétel után is, megmarad az a kérdés, hogy „ez-e a hivatásom”. Amíg el nem jön a pillanat, amikor a keresés válasszá válik, s így fokozatos növekedéssé és megszilárdulássá. Glicerio ezt így fogalmazta meg a Borromeo bíborosnak írt levelében. „Több mint biztos vagyok abban, hogy ez az a hivatás, amelyet az Úristen nekem szánt, és teljes szívemből remélem, hogy az Úr ebben a munkában akar engem felhasználni, mely annyira fontos, hogy csodálkozom, hogy ezek a szegény fiúk, akik korábban az istenfélelem minden fékezése nélkül bolyongtak a tereken, átadva magukat mindenféle becstelen beszédnek és gonosz cselekedetnek, a Kegyes Iskolákban elfordulnak a gyűlölettől és a rossztól, a Lélek gyakorlataival foglalkoznak, és megtanulják a keresztény tanítást.” [4]
Igazán mély Glicerio Landrianinak ez a vallomása, melyben mély hivatástapasztalatát fejezi ki: biztosság, vágy, meglepődés, szegények iránti szeretet… Megtalálta hivatását. Ez minden piarista fiatal tapasztalata.
b) A Kegyes Iskolák építésére vágyó fiatal. Rövid piarista élete során Gliceriónak a „Kegyes Iskolák építéséről” két tapasztalata volt, melyeket szimbolikusnak tartok. 1617 márciusában Kalazancius rábízta a Kegyes Iskolák alapítóbrévéjének átvételét. Glicerio átveszi, és „örömében táncolva” tér vissza, hogy átadja Kalazanciusnak. Ez az egész egy szimbólum: ő az, aki átadja az alapítónak az Ad ea per quae dokumentumot, amellyel V. Pál pápa jogilag felállítja a Kegyes Iskoláknak, Isten Anyja Szegényeinek Páli Kongregációját.
Van egy második, hasonlóan szimbolikus esemény is. Kalazancius és Dragonetti társaságában Glicerio Frascatiba megy, hogy megalapítsák a második piarista iskolát. Ez az iskola a mai napig működik. Glicerio jelenléte ennek az iskolának az alapításánál egészen világosan megmutatja számunkra a gyermekek és fiatalok iránti szenvedélyét, amelyet mindig a rászorulók szolgálatával és azzal a mélységes vággyal élt meg, hogy a gyermekeket közelebb vigye az Istennel való barátsághoz. [5]
A „Kegyes Iskolák építése”, a rend és a küldetés melletti elkötelezettség minden piarista fiatal szívének mélyén ott van. Ezt ápolni kell, dolgozni kell rajta, át kell imádkozni, hogy a hivatás tengelyének részévé váljon, hogy meghatározza mindenki piarista identitását. Ilyen piarista fiatalokra van szükségünk. Több „Glicerióra” van szükségünk.
c) Minden nap szenvedéllyel való megélése. Ez is egy kulcsfontosságú szempont, melyet Glicerio fiataljainknak ajánl. Piarista életének rövidsége talán segít megértenünk annak fontosságát, hogy minden percet úgy éljünk meg, mintha az lenne az utolsó, hivatásunk szenvedélyével. Úgy gondolom, az egyik dolog, amit átadhatunk és át kell adnunk fiataljainknak, és amit kísérnünk kell, ez a meggyőződés: ahhoz, hogy új Kalazanciusok legyünk, a titok a „napról napra” dinamikájában rejlik. Van egy nagyon szép kijelentése Kalazanciusnak, amikor Glicerióról beszél. Azt mondja róla, hogy „sosem vesztegette el sem az időt, sem az alkalmat, hogy Isten dicsőségét és a felebarát javát szolgálja”. [6] Nem találok jobb megfogalmazást a piarista életnek erre a titkára, mely abban áll, hogy hitelesen éljük meg életünk minden napját, minden pillanatát. Ez a legjobb képzési javaslat fiataljaink számára.
3. Mit ajánl Glicerio a Kalazancius Mozgalom fiataljainak és csoportvezetőinek
A Kalazancius Mozgalom rendünk egyik kincse. A Generálisi Kongregáció a mozgalom megalakulása óta Gliceriót tette meg példaképnek, abban a reményben, hogy „égi pártfogójának” is kinevezheti majd. A Kalazancius Mozgalomban gyermekek, serdülők és fiatalok százai növekednek, csoportvezetőik és piarista szerzetesek kíséretében. Ez az élet és a hit útja, melyet Kalazancius inspirál, és amelyet Glicerio életpéldája erősít. Három utat szeretnék javasolni, melyet Glicerio ajánl a Kalazancius Mozgalom fiatal tagjainak és vezetőiknek.
a) A Kalazancius Mozgalom alapvető értékeinek bátor megélése. Glicerio Landriani szenvedélyesen megélte azokat az értékeket és törekvéseket, amelyeket a Kalazancius Mozgalomban gyermekeinknek és fiataljainknak kínálunk. Ilyenekre gondolok: az istentapasztalat és az imádság ápolása; a közösségi élet, mely annak a csoportnak az értékében fejeződik ki, amelyben az egyes fiatal növekszik; a szegények iránti szeretet, mely összekapcsolódik a szegények melletti elkötelezettségre való neveléssel; a képzés, sok, növekedést segítő téma és tapasztalat feldolgozásával; a hivatással kapcsolatos döntések, melyek olyan Kalazancius Mozgalmat inspirálnak, amely arra törekszik, hogy minden egyes fiatalt segítsen Isten akaratának felfedezésében; a Kalazanciussal való azonosulás, akit a mozgalom minden tagjának biztos támpontként mutatunk be saját útjához; a belső munka, mely nevelési kísérés keretében szilárdul meg, amelyet minden egyes fiatalnak felkínálunk, stb. Mindezen okok miatt Glicerio kiváló vonatkozási pont lelkipásztori javaslatunkhoz.
b) A Kalazancius Mozgalom hiteles nevelőinek formálása. A Kalazancius Mozgalom koordináló csoportja öt munkaprojektet javasolt. Az egyik a „Kalazancius Mozgalom képzési tervének megvalósítása rendi, demarkációs és jelenléti szinten”. [7] Glicerio Landirani kiváló katekétaoktató volt. A gyermekek, fiatalok és felnőttek katekétájaként végzett fáradhatatlan tevékenysége, valamint adottságai az evangelizációs tevékenység koordinálására elsőrangú nevelővé tették Frascatiban és Rómában. Kalazanciussal együtt megszervezte a piarista iskolák tanulóinak hitoktatását, és bevezette a gyerekeket a folyamatos ima gyakorlatába. [8] Más szóval, konkrét formát adott életében a rend két nagy kincsének: a Kalazancius Mozgalomnak és a folyamatos imának (oratio continua). Talán az egyik legfontosabb támpont, amelyet a Kalazancius Mozgalom felelőseinek és csoportvezetőinek nyújt, ez: a gyermekek és fiatalok szolgálatát a hivatás szempontjából értelmezte. Ezért élte meg azt oly nagy és egyre növekvő teljességgel.
c) A Kalazancius-projekt ügyei iránti növekvő fogékonyság felkínálása a gyermekeknek és a fiataloknak. A Kalazancius Mozgalom olyan lehetőség, és olyan lehetőségnek kell lennie, hogy gyermekeink és fiataljaink egyre jobban ráhangolódjanak azokra az ügyekre, amelyek Kalazancius karizmatikus projektjét meghatározták. Ezt az irányt kell követnünk. És Glicerio kísérhet bennünket ezen az úton. Kalazancius úgy alakította a maga hivatását, hogy ahhoz hozzá tartozott a Krisztus és Mária iránti szeretet, a gyermekek és fiatalok, különösen a legszegényebbek iránti szeretet, valamint a Kegyes Iskolák iránti szeretet. Ha gyermekeinknek és fiataljainknak ezeket a prioritásokat kínáljuk fel, ha segítünk nekik azonosulni velük, mindenkinek a saját hivatásának megfelelően, akkor ez az egyik legnagyobb segítség, amelyet nyújthatunk nekik. Ha felfedezik és megélik, tudni fogják, hogyan találják meg annak módját, hogy ezek a meggyőződések alakítsák hivatásukat. Ahogy Kalazancius a gyermekek életének boldog alakulását remélte, [9] ha megfelelően nevelik őket hitben és tudásban, ugyanezt várjuk mindannyian a Kalazancius Mozgalomtól, mert ez egy mélyen piarista folyamat, az evangélium értékei szerinti teljes körű nevelés.
Ezt a rendtársi levelet azzal zárom, hogy imára hívlak benneteket: „Urunk, te Glicerio Landriani piarista személyében az imádkozásnak, a gyermekek és fiatalok iránti szeretetnek és az az evangélium hirdetésének példaképét adtad nekünk. Add, kérünk, hogy mindig a te dicsőségedet és felebarátaink javát keressük! Dicsőítsd meg Glicerio szolgádat, és közbenjárására add meg nekünk azt a kegyelmet, amelyet kérünk tőled! Ámen.”
Testvéri öleléssel:
Pedro Aguado Sch. P.
generális atya
JEGYZETEK
[1] San José de Calasanz: Opera Omnia, vol. X., ed. José P. Burgués – Ricardo Cerverón, Ediciones Calasancias, ICCE, Madrid, 2019, 59.
[2] Ferenc pápa: Gaudete et exsultate apostoli buzdítás az életszentségre szóló meghívásról a mai világban [2018. március 19.], 7, Pápai Megnyilatkozások 53, Szent István Társulat, Budapest, 2018, 10.
[3] Ferenc pápa: Gaudete et exsultate apostoli buzdítás, az életszentségre szóló meghívásról a mai világban [2018. március 19.], 19, Pápai Megnyilatkozások 53, Szent István Társulat, Budapest, 2018, 16.
[4] Krisztusról nevezett Glicerio Landriani: Levél Federico Borromeo bíborosnak, 1612. szeptember 29.
[5] Ángel Ayala: Beszéd a tiszteletreméltó Glicerio Landriani boldoggá és szentté avatási ügyének előmozdítása érdekében szervezett rendezvényen a római piarista anyaházban 2023. május 25-én.
[6] San José de Calasanz: Opera Omnia, vol. X., ed. José P. Burgués – Ricardo Cerverón, Ediciones Calasancias, ICCE, Madrid, 2019, 59.
[7] A Generálisi Kongregáció Ütemterve a 2022–2028 hatéves időszakra, 40. old.
[8] Ángel Ayala: Beszéd a tiszteletreméltó Glicerio Landriani boldoggá és szentté avatási ügyének előmozdítása érdekében szervezett rendezvényen a római piarista anyaházban 2023. május 25-én.
[9] Kalazanci Szent József: A Kegyes Iskoláknak, Isten Anyja Szegényei Páli Kongregációjának Konstitúciója, 2.
