Urbán József Ázsiáért felelős generálisi asszisztens mutatta be a kongresszus 3. napján a szentmisét. „Nem hirdethetünk és nem alakíthatunk át semmit, ha nem figyelünk oda Isten jeleire, ezért fontos, hogy éberek legyünk” – magyarázta József atya. „Ahogyan diákjainkkal is tesszük, úgy nekünk is engednünk kell, hogy Isten formáljon minket.” Ez a kongresszus célja: „nyitottnak lenni a Szentlélek hangjára, és együtt értelmezni az idők jeleit.”
A harmadik nap főelőadója Pedro Huerta trinitárius szerzetes, a Spanyol Katolikus Iskolák Hálózatának főtitkára , aki az evangelizáció szerepére összpontosított az iskolában. Huerta kifejtette, hogy a katolikus iskola arra hivatott, hogy szamaritánus iskola legyen, olyan modell, amely „közelséget” teremt, ahol „felebaráttá válunk” egymás számára. Kiemelte a vendéglős alakját a szamaritánus szakaszából, hangsúlyozva mindazt, ami minket a gondoskodás, a befogadás embereivé tesz… „Segíteni valakinek, hogy átjusson a nehézségeken, ez a civilizáció elve, és ez a mi elvünk is, mint szamaritánus iskola” – hangsúlyozta.
Lorenzo Milani szavait idézve, arról van szó, hogy „a világot a mi tantermünkké kell tenni”, ez az integrált oktatás lényege. „A 360°-os iskola meghatároz minket, és egyben kihívást is jelent.” Ebben az értelemben identitásunk alapja a keresztény humanizmus, az iskola globális felfogása, amely nem a kultúrán keresztül evangelizál, hanem magán a kultúrán keresztül, ahol a hit és a kultúra integrálódik, és a kortárs világnak a béke, az igazságosság és a párbeszéd kereséseként kínáljuk fel.
Huerta Ferenc pápát idézte, amikor a lelkipásztori szolgálat olyan stílusát javasolta, ahol „az idő fölötte áll a térnek”, és ahol a hangsúly a folyamatokon van. „Ezek a folyamatok hosszúak” – magyarázta az előadás során. És ebben az összefüggésben, miért is ne, „konfliktusokat is el kell ismernünk, sőt, néha létre kell hoznunk, és mindig a közösség teréből kiindulva”.
Huerta számára elengedhetetlen, hogy túllépjünk a önmagunk pasztorációján és „az élet valóságára” evangelizáljunk. Az az üzenet, amelyet az osztályteremben közvetítünk, vajon érvényes marad-e, amikor a diákok elhagyják az iskolát? Szükségünk van arra, hogy diákjaink képesek legyenek fenntartani hitüket a mai társadalom ritmusa közepette. Az oktatás célja a világ átalakítása a közös felelősségvállalás révén. . A „felsőbbrendűség” lelkiségével szemben szükségünk van az evangéliumi alázat és tanúságtétel lelkiségére. A katolikus hit nem felsőbbrendűség, hanem szolgálatra született. „Egy iskola, amely nem szolgál, semmire sem jó” – mondta. „Szavaink nem végső és megfellebbezhetetlen igazságok… A hitet nem lehet rákényszeríteni senkire, hanem fel kell kínálni, és nyitottnak kell lenni a kultúrára.” Nem az a lényeg, hogy „cselekedjünk”, hanem hogy „életfolyamatokat, kísérést és LÉTET teremtsünk.” Ehhez el kell hagynunk komfortzónánkat, hogy belépjünk a bizonytalanság zónájába, mert ott bontakozik ki a kreativitás és a bátorság. „A kihívás nagy, de a küldetés szenvedélyes. Már most só és világosság vagyunk” – zárta gondolatait Huerta.
A délelőtt második részében az evangelizációról szóló beszélgetést Carles Gil európai asszisztens vezette, Raúl González (EMA), Carmen Crespo (VENEZ), Sergio Conci (ARG) piarista és Fiacre Diatta (EPAO) részvételével. A beszélgetők megosztották egymással, hogyan élik meg hitüket az evangélium hordozóiként, és hogyan határozzák meg evangelizációs útjukat. A nevelők iskolája Argentínában, a nyugat-afrikai tartomány gyűlései vagy a pamplonai (Spanyolország) keresztény közösség eucharisztia ünneplése olyan kezdeményezések, amelyek példái az evangelizációnak a különböző jelenlétekben.
A fiatalok mint az evangelizáció képviselői szerepéről is szó esett. Ebben az értelemben például Argentína számára a szolgálat-tanulás tapasztalatai nagyon hasznos eszközök voltak a tanárok és a diákok számára, hogy a tipikus formáktól egy valóságosabb forma felé mozduljanak el, amelynek kulcsa a mások iránti szolgálatban rejlik, „és hogy fiataljainkat az evangelizáció ügynökeivé tegyük”. Afrikában a maga részéről azáltal kapnak felhatalmazást, hogy hangot adnak nekik, és részvételi stratégiák révén bevonják őket az iskolai irányításba, valamint azáltal, hogy delegáltakként képzik őket, akik tisztában vannak társaikkal, hogy bizonyos esetekben be tudjanak avatkozni, másokkal szemben pedig érzékenyek tudjanak lenni.
Olyan kezdeményezések, mint az „Alumni” program, lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalok az iskolán túl is kapcsolatban maradjanak a piarista közösséggel. A beszélgetés végén a résztvevők hangsúlyozták: „Nem lehetünk piaristák, ha közben rengeteg gyermeknek szüksége van hitre és kultúrára. Az életünket azért kaptuk, hogy továbbadjuk.”
Délután „tapasztalat megosztó vásárra” került sor, amelyben minden tartomány bemutatott egy-egy jelentős pedagógiai projektet, megosztva tapasztalatait a többi résztvevővel. A kaliforniai Caliverano tábor tapasztalataitól kezdve az afrikai Mofimig, egy szakmai képzési program, amely fiatalok munkaerőpiaci beilleszkedését segíti. A résztvevők első kézből hallhatták a projektek célkitűzéseit, és további információkat kaphattak a brossúrák és online felületek segítségével. Termékeny délután volt, amelyben megmutatkozott a piarista rend pedagógiai gazdagsága olyan projekteken keresztül is, mint a Kalazancius Mozgalom, a Közép-Amerikai és Karibi Provinciában működő „kibővített iskola”, a szlovákiai belső képzés mind olyan kezdeményezések, amelyek a piarista oktatás gazdagságát mutatják be.
A délután második részében a résztvevők a tartományok által szervezett különböző műhelymunkákon vettek részt, és elmélyülhettek a különböző pedagógiai témákban, a spiritualitástól a kulturális identitásig, a családtól az információs társadalomig, a szegénységtől a mentális egészségig. A javaslat az, hogy a kongresszus során egy olyan munka induljon el, amely folytatódik a jövőben és amely végül ezen különböző dimenziók piarista iskolákban való megvalósításának módjait vetíti előre.
Coedupia2025
