Június 1-jén ünnepli 98. születésnapját Kerényi Lajos piarista szerzetes. Születésnapján örömmel adjuk közre legutóbbi üzenetének részleteit, amelyet a reményről osztott meg a családokkal a közelmúltban. Isten éltesse sokáig Lajos atyát!
„Arra a kérdésre, hogy mi a remény, azt felelhetjük: várni valami jót. A rosszat nem szoktuk várni, normális ember nem mond ilyet: „Remélem, ma eltörik a lábam”. A remény a hit és a szeretet mellett ott van a három isteni erény között, amelyek természetfeletti értékekre irányulnak. Azért is tartjuk nagy értéknek, mert a szabad akarattal rendelkező létezők egyik fő irányulása a többé-levés, a mindig több szellemi és anyagi értékkel való rendelkezés és azok megszerzése. Ezt a vágyat Isten, a nagy alkotó Intelligencia oltja belénk e szavaival: „Hajtsátok uralmatok alá a világot!” Ezért mondhatjuk magunkat a remény zarándokainak.
Ugyanakkor azt is tapasztaljuk a világban, hogy a szabad akarat következményeképpen sajnos léteznek rontó, hamisító, sátáni erők is. Így tehát két erőtér küzd egymással a földön: a pozitív és a negatív. Ennek a küzdelemnek az is következménye, hogy a hazug erőterek miatt a remény könnyen megtévedhet. Sziénai Szent Katalin egyik útmutatója így int bennünket:
„Üdvözlégy, béke hírnöke;
Csillagnak lát a nép szeme.
Tedd, hogy a század szelleme
Hit legyen, ne vadság szelleme.”
Fontos tehát, hogy a reményt mindig szemünk előtt tudjuk tartani, így szükséges, hogy valamiképp megjelenítsük: a média, a szimbólumok, képek és ezer más valóság alkalmas erre, de azt is megtehetik, hogy hamisítsanak, torzítsanak, félrevezessenek bennünket – ilyenformán sok nemes remény megy tönkre és vezet bűnbe. Ez így nem mehet, amennyire lehet, meg kell akadályoznunk.
Valamiképpen meg kell tehát védenünk magunkat. Ezt úgy tehetjük meg, hogy kerüljük a negatív erőtereket megjelenítő személyeket, jelképeket, a médiumok ilyetén igen gyakori ábrázolásait.
Babits Mihály Eucharistia c. versében művészien szól erről:
„Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
húsát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje
szállna mellükbe – de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem TOTEM!”
György Alfréd szerzetes-testvérem a reményt kedves kifejezéssel álomnak nevezi. Szíves utólagos engedélyével idéznék néhány mondatot egyik nagyszerű művéből, melynek címe: „Megvalósítani, életre váltani egy álmot.”
„Megvalósítani, életre váltani egy álmot – egy REMÉNYT. Az Isten belénk oltotta az élni akarást. Az ember vágya, hogy boldogan, sikeresen éljen, fontos legyen valaki számára és megtalálja azt, amiért vagy akiért élni érdemes.
Az álom, amit megvalósíthatunk, az élet, mások szolgálatában, a mi életünk: az Isten álma. Vele együtt, érte és egymásért élni értelmet ad mindennapjainknak. Napról-napra fölfedezni az eseményekben, a nehézségekben, a küzdelmekben, a találkozásokban az életet, ez a feladatunk, küldetésünk, hivatásunk is egyben.
Istennel és az emberekkel való találkozásaink meghatározzák, alakítják életünket. A fontos találkozások, melyek reményt ébresztenek bennünk, életté válnak lelkünk mélyén. A felebaráti szeretet új iskolájában reményből, reményben élhetünk. Abban az Istenben remélünk, aki sosem adja föl és rajtunk nyugtatja jótékony, létben tartó, áldó tekintetét. Ezt kell fölismernünk életünk hétköznapjaiban és ünnepi pillanataiban egyaránt. Ebben segít a csend, hol lelkünk hozzászokik Isten leheletéhez, és az Ő álma valóra válik bennünk. A csendben társakká válunk, Istenben együtt vagyunk, szükségünk van egymásra.”
A remény témájában nagy kérdésekkel szembesülünk: milyen jövő vár ránk? Milyen reményeink lehetnek? Hogyan tudunk módosítani rajtuk? Válaszul azt mondhatjuk, hogy a reményeinket nevezzük meg és jelenítsük meg okos, világos szimbólumokkal. Azok a jelek, amelyek nem ellenkeznek józan erkölcsi normákkal, nyugodtak lehetnek reményeink.
Azt, hogy milyen jövő vár ránk és a világra, maga a Jóisten adta tudtunkra a kinyilatkoztatásban. (…) Ennek a világnak vége lesz. Új ég és új föld tökéletes, isteni műremekként ragyog majd.
Ebben az ígéretben bízunk és remélünk, várunk valami jót és készségesek is vagyunk arra, hogy jót tegyünk. Biztatlak Benneteket: ne hagyjátok el ezt a nagy erényt, legyetek a remény gyermekei!
Lajos atya
