Július 27-én, vasárnap ünnepeljük a nagyszülők és idősek ötödik világnapját a Világegyházban. Ez alkalomból Zsódi Viktor Sch.P. tartományfőnök, a Magyarországi Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke levélben köszönti a idős szerzeteseket.
Kedves Rendtársak!
Ferenc pápa kezdeményezésére július utolsó vasárnapján az Idősek Világnapját tartjuk. Az időpontválasztás kapcsolódik Szent Joachim és Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária szüleinek ünnepéhez, akik rendünk társvédőszentjei. Az imanap arra is hívhat bennünket, hogy felismerjük és ünnepeljük az idősek értékét az Egyházban és a társadalomban[1] egyaránt, és ez különösen igaz lehet a mi piarista családunkra is.
Az idei világnap témája, amelyet a Szentatya választott – „Boldog, aki nem veszítette el a reményt” (vö. Sir 14,2)[2] – rendkívül aktuális.
Az idős szerzeteseink élete, amely évtizedeken átívelő hűségben, a történelem viharai közepette is kitartott, a remény legékesebb bizonyítéka. Az időskort nem teherként, hanem olyan áldásként és ajándékként kell tenkintenünk, amelyben Isten irgalmassága nyilvánul meg azáltal, hogy őket is bevonja üdvözítő tervébe. Isten meghívása lehetőséget ad arra, hogy mélyebben megismerjük Őt, és hogy hivatásunkat az évek múlásával még teljesebben éljük meg.
Az idősek az emlékezet tanúi, akik a múltat a jelenhez kapcsolják, és a jövő építéséhez szükséges múltat átadják. Bölcsességük, tapasztalatuk és hitük érték a fiatalok számára. Isten az időseket a remény tanúivá teszi, sőt, misszionáriusokká hívja meg őket, hogy továbbadják az örömhírt és az élet bölcsességét.
Ferenc pápa kiemelt figyelmet fordított az intergenerációs párbeszéd fontosságára[3]. A fiatal és az idős találkozásában Isten adja nekünk a jövőjét. Egy idős ember barátsága segít a fiatalnak, hogy ne szűkítse életét a jelenre, és ne feledje, hogy nem minden az ő képességein múlik. Az idősek számára pedig egy fiatal jelenléte reményt ad arra, hogy amit megéltek, nem vész el. Ez a szövetség garantálja, hogy a történelem nem ér véget a jelenben, hanem a jövő felé tart.
Az idősek jelenléte értékes a közösségben, segít a gyökerek és a közös örökség megőrzésében. Ők adják át nekünk annak tudatát, hogy Isten szent népéhez tartozunk. Egy „magány nélküli nap” megszervezése és az idősek látogatása a „kilépő Egyház” kézzelfogható jele[4]. Pedro Aguado atya is hangsúlyozza, a szerzetesi életünk részben emberi kapcsolatainkon keresztül szövődik és rászorulunk arra, hogy egymást jobban ismerve és jobban szeretve éljünk.[5]
Az időskor nem passzív időszak, hanem az Isten iránti szenvedély intenzívebb megélésének lehetősége. Időssé válni azt jelenti, hogy meghosszabbítjuk aktív életszakaszunkat, miközben új módozatot fedezünk fel arra, hogyan építhetjük a közösséget, és hogyan vehetünk részt a közös küldetésben.[6] Ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen „nyugdíjba vonulunk”, hanem megtaláljuk annak módját, hogyan lehetünk másképpen aktívak. Az idősek imádsága védelmezi a fiatalokat, és az öregkor egyik voltaképpeni küldetése a közbenjáró ima szolgálata. Simeon és Anna példája is mutatja, hogy az idősek, akik türelmesen várakoznak az Úrra, lélekben éberek és kitartóak az imádságban, fiatalon tartják szívüket. A mi idős testvéreink imája a rend számára felbecsülhetetlen érték.[7]
Az időseknek törekedniük kell az élet ízlelgetésére és a mindennapok kis dolgainak teljes megélésére. Ez a hozzáállás nemcsak számukra, hanem a közösség egészének is ajándék. Egy idős ember, aki intenzív módon él, aki mindenben segít, amiben csak tud, aki az öröm és a remény tanúbizonyságát hordozza, fiataljaink számára rendkívül nagy segítséget jelent.[8]
Ez a világnap elköteleződéssé válhat a piarista közösségek jövője iránt. Lehetőség nyílhat arra, hogy megerősítsük a generációk közötti hidakat, hogy a fiatalok élő példákból tanuljanak a hűségről, a szolgálatról és a reményről. Az idős atyák élete Kalazanci Szent József örökségének egy-egy élő láncszeme. Az ő megbecsülésük, történeteik megőrzése és bölcsességük továbbadása garantálja, hogy a piarista lelkiség a jövő nemzedékeinek szívében is tovább éljen, megerősítve a piarista közösség összetartozását és küldetésének életerejét.
Ahogy a Jeremiás próféta könyvében olvashatjuk, Isten hívása érkezik hozzánk, ahogy öregszünk: Jól tudom, mi a tervem veletek – mondja az Úr, reménységgel teli jövőt szánok nektek, meghallgatlak titeket és jóra fordítom sorsotokat. (vö. Jer 29,11-12).
Budapest, 2025. július 22.
Zsódi Viktor Sch.P.
tartományfőnök
[1] Világiak, Család és Élet Dikasztériuma: Pasztorális segédlet a nagyszülők és idősek negyedik világnapjára
[2] XIV. Leó pápa üzenete a nagyszülők és idősek ötödik világnapjára
[3] Ferenc pápa üzenete a nagyszülők és idősek harmadik világnapjára
[4] Világiak, Család és Élet Dikasztériuma: Pasztorális segédlet a nagyszülők és idősek negyedik világnapjára
[5] Pedro Aguado 2010. novemberi levele
[6] Pedro Aguado 2013. júniusi levele
[7] vö. Ferenc pápa szentmiséje a Megszentelt élet világnapján 2024-ben
[8] Pedro Aguado 2013. júniusi levele