Szeptember 1-jén megkezdődött az új tanév. Iskoláinkban mindenhol Veni Sancte szentmisékben kérték a Szentlélek megerősítését az idei munkához diákok és tanárok.
Az alábbiakban Zsódi Viktor tarotmányfőnök atyának a nagykanizsai iskola tanévnyitó szentmiséjén elhangzott beszédét olvashatják.
Kedves Diákok, Tanárok, Szülők!
Kedves Testvérek!
Itt állunk egy tanév kezdetén. A levegőben ott vibrál a frissen vásárolt füzetek és tankönyvek illata, a viszontlátás öröme, a remény egy új kezdetre. Ugyanakkor legyünk őszinték: ebben a levegőben ott van egy másik, szorongatóbb érzés is. Egy ismerős hang a fejünkben, amely szüntelenül kérdez: Milyen lesz ez az év? Jók lesznek a jegyeim? Bejutok majd egyetemre? Mit gondolnak rólam a többiek? Mi lesz a jövőmmel?
Ha ezek a kérdések visszhangoznak bennetek, tudnotok kell, hogy nem vagytok egyedül. A kutatások szerint a magyar tizenévesek a szorongóbb fiatalok közé tartoznak. Számos irányból, például az oktatási rendszer és a digitális világ elvárásai felől, folyamatos nyomás nehezedik rátok. Ezek a tökéletesség illúzióját kergetik, miközben a jövő bizonytalansága anyagi és egzisztenciális félelmekkel terhel meg benneteket.
Éppen ebbe a zajba, ebbe a feszültséggel teli légkörbe szól bele Jézus a mai evangéliumban egy szinte felfoghatatlan, provokatív mondattal: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért…”. Ez a felszólítás ma nem egy szelíd javaslat, hanem egy forradalmi kiáltvány. Vajon hogyan lehetséges ezt megélni, amikor minden azt kiáltja körülöttünk, hogy az aggódás a túlélés és a siker záloga? Jézus nem csupán egy tünetet kezel, hanem a betegség gyökeréig nyúl le.
Mielőtt azt mondaná, hogy ne aggódjunk, Jézus egy diagnózist állít fel: „Senki sem szolgálhat két úrnak… Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”. A szorongásunk forrása a megosztott szív. A Mammon nem csupán a pénz. A Mammon egy egész értékrendszer, amely azt súgja: az értéked a teljesítményedtől függ. Mammon a tökéletes online profil, a lájkok és a követők száma; Mammon a félelem, hogy lemaradsz, hogy nem leszel elég jó, hogy nem lesz biztos anyagi jövőd. Ami miatt folyamatosan aggódsz, valójában az az úr. Igen, az az úr, akit szolgálsz. A szorongás annak a jele, hogy rossz úrnak esküdtünk hűséget.
Erre a megosztottságra ad választ a rendünk idei tanévre megfogalmazott jelmondata: „Benne meggyökerezve”. Képzeljetek el egy fát, amelynek gyökerei, minden irányba szétfutnak a talaj felszínén, kétségbeesetten keresve a tápanyagot a jegyekben, a népszerűségben, a jövőbeli sikerekben. Ez a fa minden viharnak, minden szárazságnak ki van téve. Most pedig képzeljetek el egy másik fát, amelynek egyetlen, vastag főgyökere mélyre fúrja magát. Ez a fa stabil, mert a táplálékát és a biztonságát nem a felszín változékonyságából, hanem a mélység állandóságából nyeri.
Ez a mélység nem más, mint Isten gondviselő szeretete. Jézus ezért mutat rá az égi madarakra és a mezők liliomaira. „A ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre”. Ez nem tétlenségre, vagy lustaságra való felhívás. A keresztény élet nem azt jelenti, hogy kevesebbet dolgozunk, hanem azt, hogy másért dolgozunk. A világ azt mondja: építsd fel az identitásodat a sikereidből! A kereszténység azt mondja: fogadd el az identitásodat ajándékba Istentől. Isten szeretett gyermeke vagy. Ez a szikla és ez a mélység is. És ebből a megváltoztathatatlan valóságból fakadhat minden más.
Mit jelent ez a gyakorlatban, itt, a nagykanizsai piarista iskola falai között, 2025-ben? Jézus megadja a cselekvési programot: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek”. Isten országát keresni annyit tesz, mint a helyükre tenni prioritásokat. Azt jelenti, hogy minden helyzetben az első kérdésünk nem az, hogy „Nekem mi ebből a hasznom?”, hanem az, hogy „Mi itt Isten akarata? Mi a helyes, az igaz, a szeretetteljes cselekedet?”.
Ez a parancs tökéletesen rezonál a piarista jelszóval: „Pietas et Litterae” – Kegyesség és tudomány. A helyes sorrend a kulcs. A pietas, az istenfélelem, az Isten országának első helyen való keresése. A litterae, a tudomány, a tanulás, pedig „mindaz, ami hozzáadatik nektek”. A piarista iskola nem a hitet állítja szembe a tudással, hanem a tudást alapozza meg a hitben. A tanulás így nem a szorongó én-építés eszköze, hanem Isten ajándékainak hálás kibontakoztatása, hogy azokkal Istent és az embereket szolgáljuk.
Kalazanci Szent József a tökéletes példa erre. Ő is tervekkel tele ment Rómába, hogy biztos papi állást, javadalmat szerezzen magának, ez volt az ő saját maga által építgetett jövője. Egyszer azonban meglátta a római utcákon csellengő, elhagyatott gyerekeket, és Isten hangja felülírta a saját terveit. Elengedte a karrierépítést, és elkezdte keresni Isten országát a szegények szolgálatában. És mi történt? Isten mindent megadott neki, sőt, sokkal többet: egy egész szerzetesrendet, a mi rendünket, a piaristákat és benneteket, akik évszázadok távlatában is az ő iskoláiba járhattok. Az ő története a válasz a ma oly gyakori „kapunyitási pánikra”, a jövőtől való félelemre. Azt üzeni, hogy az igazi hivatásodat nem a görcsös tervezésben, hanem a nyitott szívű szolgálatban fogod megtalálni.
Ez a szemlélet átalakítja a sikerről alkotott fogalmunkat is. A világ mércéje szerint a siker a pontszám, a felvételi eredmény, a jövőbeli fizetés. Jézus és Kalazancius mércéje szerint a siker a hűség. A siker az, ha segítesz a padtársadnak, aki lemaradt. A siker az, ha az igazságosságot választod a könnyebb út helyett. A siker az, ha megbocsátasz, akkor is, ha nehéz. Ebben a rendszerben minden nap, minden órában sikeres lehetsz, tanulmányi átlagtól függetlenül.
Ez az út nem könnyű. A szorongás nélküli élet nem egy technika, nem „pozitív gondolkodás”, hanem „teológiai gondolkodás”. Nap mint nap meg kell küzdeni a Mammon hangos szavával.
Éppen ezért vagyunk ma itt, ezen a Veni Sancte misén. Mert egyedül nem megy. Veni, Sancte Spiritus! Jöjj, Szentlélek! Azért imádkozunk, mert beismerjük, hogy a saját erőnkből képtelenek vagyunk a szívünket Istenre hangolni. Azt kérjük, jöjjön el a Szentlélek, és ültesse át a gyökereinket a világ szorongató talajából Krisztus földjének éltető bizonyosságába.
Adjon nektek a Szentlélek ebben a tanévben erős szárnyakat a tudásban, a barátságban és az örömben, szabadon a szorongás bénító súlyától. Induljatok el ezen az új úton ne egymással versengő riválisokként, hanem Isten országát itt és most, együtt építő, örömteli munkatársakként. Ámen.
Piarista Rend Magyar Tartománya
