A gimnáziumot Koháry István országbíró, Kecskemét egyik földesura alapította. 1714-ben 30 ezer forintot adott át a piarista rendnek, hogy abból latin nyelvű gimnáziumot létesítsen, és fölépítse a szükséges épületeket. A piaristák 1715. februárjában kezdték meg a tanítást a gimnázium alsó két osztályában, a katolikus elemi iskola épületében (a ferences kolostor mellett). Saját házuk első része 1724-ben készült el a Déllő-tó partján. Ekkor nyílt meg a harmadik és negyedik osztály, majd a gimnázium a felső két osztály megnyitásával 1754-ben vált teljessé, a telek észeki végében emelt külön épületben.
A 19. századtól a gimnázium fejlesztését a kecskeméti katolikus egyházközség vállalta magára, amely 1825 és 1832 között a piarista templom déli oldalához új iskolaépületet emeltetett, a túloldalon álló rendház arányait követve.
A szabadságharc után, az bevezetett új középiskolai rendhez (Entwurf) igazodva, a kecskeméti gimnázium 1850/1851-re négyosztályos magyar nyelvű gimnáziummá szűkült, de az egyházközség anyagi támogatásával 1859 és 1862 között nyolcosztályossá fejlődött. Ettől kezdve itt tanultak a rend gimnazista korú növendékei, a studensek is, akik jelentősen hozzájárultak az iskola színvonalának emelkedéséhez. Az iskolaépület 1860/1861-ben, 1888-ban és 1893/1894-ben újabb szakaszokkal bővült, de az évek során ez is szűknek bizonyult, így 1930 és 1933 között az egyházközség Hültl Dezső terve szerint új, neobarokk, tornyos gimnáziumot emelt a piarista templom előtti téren. Ezt követően a régi iskolaépületbe a rendház költözött. Ugyanakkor, az 1935-ben végleg megszűnt stúdium helyén 1934-ben diákotthon (fiúkonviktus) nyílt.
A második világháború alatt, 1942 nyarától egészen 1947 tavaszáig az új gimnáziumban magyar majd orosz katonai kórház működött. Ezalatt a tanítás a református újkollégiumban, majd az angolkisasszonyoknál folyt (1944/1945-ben az összes kecskeméti gimnáziummal összevontan). 1946/1947-től az intézmény általános iskolai alsó osztályokkal bővült a rendház földszinti termeiben, főként az angolkisasszonyok elemi iskolájának átengedett fiútanulóiból.
1948-ban azonban a kommunista hatalom az egész iskolát és a konviktust is államosította. Az állami gimnázium Katona József néven működött (1949-től összevonva a szintén államosított, református gimnáziummal), de 1950-től, az állam és egyház közötti, kikényszerített „megegyezés” után újra indulhatott a piarista gimnázium is, négy évfolyamon, diákotthonnal. Utóbbi célra a rend a régi gimnáziumi épületet (a templomtól délre) is visszakapta (azonban emeletét 1957-ig a Megyei Tanács irodái foglalták el), az új gimnáziumi épület nyugati oldalát azonban az állami Jókai Mór Általános Iskola használta. A gimnázium és a diákotthon tanári és prefektusi karát fiatal, de már tapasztalt piaristák alkották, akik önfeláldozó munkával színvonalas katolikus iskolát teremtettek diktatúra legsúlyosabb évtizedeiben is. A rendház mögött diákebédlő is főként a tanárok és diákok önkéntes munkájával készült el 1971-ben.
A diktatúra bukása után, 1993-ban a piarista rend átvette az épületében működő állami általános iskola fenntartását, így a piarista iskola 12 osztályos, alsóbb szintjein koedukált intézménnyé bővült. 2012-ben az angolkisasszonyok is átadták a Ward Mária Leánygimnázium fönntartását és Czollner téri épületeit a piarista rendnek. Az egyesült, közel 1000 fős oktatási intézmény 5-8. évfolyamai a Czollner téren működnek. Ugyanitt, a nővérek korábbi rendházának jelentős átalakításával 2014-ben piarista óvoda is indult.
Nevezetes piarista tanárai: Horányi Elek (1736–1809) irodalomtörténész; Simai Kristóf (1744–1833) drámaíró, gasztronómus; Pivár Ignác (1843–1905) gyógypedagógus; Laczkó Dezső (1860–1832) geológus; Tomek Vince (1892–1986) teológus, tartományfőnök, rendfőnök (generális).
Nevezetes diákjai: Katona József (1791–1830), drámaíró; Táncsics Mihály (1799–1884), író, publicista; Klapka György (1820–1892), honvédtábornok; Csemegi Károly (1826–1899) jogtudós; Belon Gellért (1911–1987) püspök, író. Piarista kispapként jártak ide: Kornis Gyula (1885–1958) filozófus; Balanyi György (1886–1963) történész; Sík Sándor (1889–1963), költő, irodalomtörténész; Öveges József (1895–1979), fizikus; Lénárd Ödön (1911–2003) az Actio Catholica kulturális titkára.
