Ars videotica christiana
A Mértékadónak, az Új Ember kétheti rádió- és televízióműsorának legutóbbi száma bemutatja
ARS VIDEOTICA CHRISTIANA
Avagy a keresztény videofilm-készítés lelkisége
A Wettstein József piarista szerzetes Audiovizuális Kommunikációs Szakkörére járó budapesti, piarista gimnazisták egy különleges látásmódot sajátíthatnak el. Miközben keresztény lelkülettel közelednek a technika mai vívmányaihoz, és a mai világhoz. A tanár úr szakköröseit, végzős diákjait a következő útravalóval ajándékozza meg, hogy életükben – kamerával vagy anélkül – hasznát vehessék.
1. Figyelem a világra
A kamera a világ dolgaira, tárgyaira, személyeire, eseményeire irányul. A világ olyan csodálatos, mindig meglepő és új, hogy megérdemli a figyelmet. A forgatás mindig felfedezés is egyben, és a keresztény videós nyitott új észrevételekre. Nem a maga előzetes felfogását akarja ráerőltetni a valóságra, hanem engedi, hogy a valóság hasson rá, bűvölje el. Így észre tud venni dolgokat, rá tud csodálkozni összefüggésekre, pontosan tud észlelni egész apró jelenségeket is. Ez a kifelé fordulása, objektív figyelme a világ legnagyszerűbb elemével, az emberrel kapcsolatban a legintenzívebb. El tud kapni kicsiny emberi rezdüléseket, fogja egy kézszorítás, egy érintés mélyebb jelentését, érzékeli egy tekintetben vagy járásmódban kifejeződő hangulati tényezőt, meglátja egy idős arc szépségében a lélek letisztult bölcsességét.
A teremtett világ figyelmes feltárása, megbecsülése és szeretete a keresztény videóst Ahhoz fűzi, Aki mindezt alkotta és fenntartja: a Teremtő Atyához.
2. Az anyag felértékelése
A filmkészítő a felfedezéseit, meglátásait materiális közvetítő közegen át juttatja el nézőihez. A kamera, a videoszalag, a vágási folyamatban felhasznált videoeszköz, számítógép, majd végül az elkészült filmet vetítő TV vagy videoprojektor egy bonyolult anyagi, technikai láncolat része, amelyben optikai, elektromos és elektronikus, fizikai és kémiai folyamatok által jön létre a látvány, és születik meg végül a befogadóban az élmény. A keresztény videós tudja, hogy „direktben", közvetlenül nem érheti el a másik ember lelkét, és ezért nagyon komolyan veszi ezt a közvetett utat. Nem kényszerű kitérőnek tekinti, hogy hang- és videotechnikai ismeretekkel kell foglalkoznia, élességállításra, fényviszonyokra kell ügyelnie, állvánnyal és akkumulátorral kell birkóznia az eredményes kommunikáció érdekében, hanem az emberi életnek testhez, anyaghoz kötődését és ennek a kötődésnek a gazdagságát és szépségét éli meg és értékeli fel mindebben.
Ez a „szent materializmus" a keresztény videóst Ahhoz fűzi, Aki emberlétünk minden anyagi, testi vonatkozását magára vette, amikor megtestesült: a Megváltó Fiúhoz.
3. Az ember tisztelete
Egy elkészült film sosem tolakodó. A videokazetta hívogat a megnézésre, de bármikor továbbcsévélhető, leállítható; az ember szabadon bánhat vele. A keresztény videós tiszteli ezt az eredendő szabadságot, és bár igyekszik hatásosan kommunikálni, nem törekszik a nézőt bármi áron lekötni, sokkolni. A bűnt megrendült visszafogottsággal ábrázolja; a pornográf és agresszív jelenetektől az ember becsülése tartja vissza: a befogadóban nem lefelé húzó erőket akar ébreszteni, hanem a tisztulás, a jóság és a szépség vágyát. Tartózkodó a saját személyével kapcsolatban is: nem furakodik az előtérbe, nem akarja mindenáron a maga véleményét a nézőre erőltetni. Alázatosan tárgyilagos marad; nem azt akarja, hogy a filmjében ővele találkozzanak az emberek, hanem a filmje által egymással és az élet ábrázolt szeletével.
Ez a tartózkodó háttérben-maradás és a kapcsolatok szolgálata a keresztény videóst Ahhoz fűzi, Aki a Szentháromságon belül maga a szeretet-kapcsolat: a Megszentelő Lélekhez.
Wettstein József Sch. P.
Forrás: Mértékadó (az Új Ember kétheti rádió- és televízióműsora), IV. évfolyam 11. szám; 21–22. hét; 2008. május 17. – június 1., 3 old.
