Az idei csíksomlyói búcsún (2008. május 10-én) is számos rendtársunk és diákunk részt vett, főleg Budapestről és Nagykanizsáról. A pünkösdi előesti szentmisét Kállay Emil
Beszámoló a csíksomlyói búcsúról
(2008. május 10.)
1. A csíksomlyói kegytemplom és kolostor rövid története
Csíksomlyó története a XII-XIII. századra megy vissza. Legelőször a pápai tizedjegyzék említi 1333-ban Sumlov néven. Nevét Somlyó hegyétől (1035 m) kapta. A ferences szerzetesek valószínűleg, az 1400-as években telepedtek le Csíksomlyón. Itt 1442–1448 között felépítettek egy gótikus stílusú templomot és egy kisebb méretű, ugyancsak gótikus stílusú kolostort. A felépített templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel 1448-ban. A templomot és a kolostort erős kőfalak övezték. Ide menekült a környék népe a XVI–XVII. században a sorozatos betörések idején.1661-ben a török-tatár túlerőnek nem tudtak ellenállni, azok felgyújtották az akkori templomot és kolostort, igen sok embert megöltek, az életerőseket rabságba hurcolták. Négy ferences esett áldozatul, négyen fogságba kerültek. Csík akkori vesztesége 10-15 ezer főre tehető. 1694-ben volt az utolsó tatár betörés, de akkor visszaverték ezek támadását.
A mostani barokk templomot 1804-ben kezdték építeni Schmidt Konstantin építész t
ervei szerint. 1876. augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály erdélyi püspök.
A templom legértékesebb tárgya Szűz Mária kegyszobra, mely a XVI. század elején (1510–1515) reneszánsz stílusban készült, hársfából. Alkotója ismeretlen. Magassága 2,27 m. A napba öltözött Asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt van a hold, fején a tizenkét csillagból álló koszorú. Egyben királynőként is ábrázolja Szűz Máriát: fején korona, jobb kezében jogar, bal karján ül Szent Fia, Jézus, a világ Megváltója. A Kegyszobor a Mária-zarándoklatok középpontjában áll. Az 1661-es török-tatár dúlás alkalmával, amikor a templomot felgyújtották, a Kegyszobor sértetlen maradt.
Csíksomlyó búcsújáróhely jellegét az adja meg, hogy már a XV. században virágzott itt a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székely nép körében. 1567-ben János Zsigmond, erdélyi fejedelem haddal akarta a színtiszta katolikus Csíkot, Gyergyót és Kászont kényszeríteni az unitárius vallás felvételére. Csík, Gyergyó, és Kászon népe, István gyergyóalfalvi plébános vezetésével fegyverrel védte meg hitét. A gyülekező pünkösd szombatján volt, Csíksomlyón. Isten kegyelmébe ajánlották magukat és a Szűzanya segítségét kérték, majd elindultak a Hargitára szembeszállni a hitújítók hadával. Azalatt az idősek, az asszonyok és a gyermekek Somlyón maradtak és imádkoztak. János Zsigmond fejedelem hadait visszaverték. A győztes székelyek nyírfaággal ékesítették lobogóikat, és úgy vonultak le a Hargitáról. A templomban maradt nép elébük ment, és együtt jöttek vissza hálát adni Istennek a győzelemért, megköszönni a Szent Szűz segítségét.
Ennek a történelmi eseménynek az emlékére minden évben, pünkösd szombatján Csíksomlyóra zarándokol Mária népe, és a Kissomlyó hegyén körmenetet tart, szentmisén vesz részt. Visszatérőben ugyancsak zöld nyírfaággal díszíti zászlóit. 1990 óta minden évben több százezer magyar zarándokol ide, hogy a Hármashalom oltárnál bemutatott szentmisén együtt imádkozzék a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárását kérve a magyar nép megújulásáért és jövőjéért.
2. Az idei zarándoklat
Így történt az idei évben is. Az idei pünkösdi búcsú mottója ez volt: „Egészen szép vagy, Mária! Eredeti bűnnek szennye nincs Tebenned. Jeruzsálem dicsősége! Te Izraelnek vagy öröme. Te a mi nemzetünknek vagy tisztessége! Te a bűnösöknek szószólója! Ó Mária! Ó Mária! Nagyokosságú Szent Szűz! Nagyhatalmú Szent Szűz, Imádkozz érettünk! Esedezz érettünk a mi Urunk Jézus Krisztusnál! Ámen.
Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök, piarista konfráterünk mondotta az ünnepi szentbeszédet, melyet így kezdett:„Tisztelettel és nagy szeretettel köszöntöm a határon inneni és a határainkon túlról érkezett zarándokokat. Köszöntöm a rádió- és a televízió- készülékek előtt velünk imádkozó magyar és magyarul tudó testvéreket. Úgy érzem, a közös nyelven túl, ma még valami szorosan összekapcsol minket: Jézus anyja és a mi égi édesanyánk, a Boldogságos Szűz Mária iránt érzett szeretetünk. Messzi és közeli tájakról, fáradtságot nem kímélve hoztuk Máriához szerető szívünket, gondjainkat, bajainkat, egész életünket, s talán még szeretteinket is. Ma ezeket mind ide tesszük a Szent Szűz lábai elé. Tekints ránk, Anyánk, mi pedig hadd tekinthessünk rád. Hiszen egészen szép vagy, Mária, nekünk is a legszebb. A költő – Paul Claudel – mintha a mi vágyunkat fogalmazta volna meg:
„Dél van. A templom nyitva áll, belépek.
Jézus anyja, nem azért jöttem, hogy kérjek.
Nincs miért könyörögjek, vagy amit felajánljak Neked,
Csak azért jöttem Szűz Anyám, hogy nézzelek,
Semmit se szóljak, arcodon merengvén
Hagyjam, hogy énekeljen szívem a maga nyelvén."
Beszédét így fejezett be: 1959-ben a Fatimai Szűzanya szobrát elvitték San Giovanni Rotondóba, ahol Pio atya tüdőrákban szenvedett. Amikor kérésére elszállították hozzá, a szobor láttán felkiáltott: „Szeretném, ha a bűnösöknek kiáltani tudnám, hogy jöjjenek és lássák."… Mi, akik a csíksomlyói Szűzanya lábainál együtt imádkozunk, lelki szemünkkel látjuk Őt. Egészen szépnek látjuk, s az Ő szemében magunkat is sokkal szebbnek, jobbnak. Viszont nemsokára haza indulunk, és otthon mások szemébe kell majd belenéznünk. Vajon ugyanúgy teszem, mint eddig, és bennem sem lesz változás? … Pio atya a magasba emelkedő helikopter láttán, mely a Szűzanya szobrát szállította, felkiáltott: „Elmész, és engem úgy hagysz, ahogyan találtál!?" Ekkor hirtelen melegséget érzett testében, s bár az orvosok nem adtak semmi esélyt a felépülésére, meggyógyult.
Krisztusban szeretett Testvéreim! Biztosak lehetünk, égi Édesanyánk rólunk sem feledkezik meg! Ámen.
A budapesti gimnáziumunkból Futó Béla, Horváth Bálint, Urbán János osztályfőnökök vezetésével három osztály, Nagykanizsáról Vereb Zsolt igazgató és Dósai Attila osztályfőnök vezetésével pedig két osztály vett részt a somlyói zarándoklaton. Ugyancsak itt volt Tőzsér Pál budapesti házfőnök, és Görbe László igazgató. Urbanek Rudolf rendtársunk is, valamint növendékeink közül Galaczi Tibi, Molnár Lehel, Valaczka János, Moys Gábor, akik az itteni misszióban tevékenykedő Kállay Emillel és Sárközi Sándorral együtt imádkoztak nemzetünk és rendünk jövőjéért.
Kállay Emil
Csíksomlyó
a 2008-as pünkösdi búcsú előestéjén május 9-én, péntek este 19 óra
(A kegytemplom igazgatója, Asztrik ofm atya megkért a szentmise és szentbeszéd megtartására. Ennek a vázlatát közlöm.)
Kedves Testvérek!
A Szűz Anya ősi, csíksomlyói kegytemplomába zarándokoltunk az idei évben is. Megköszönjük édesanyai segítségét, és kérjük közbenjárását, hogy életünk utolsó leheletéig hűségesek tudjunk maradni az Úr Jézus tanítása szerint, a mennyei Atya akaratának teljesítésében! A Szűzanya Lourdesben is, Fatimában is, Medjugoreban is megtérésre hívta a keresztényeket. Medjugoreban a Béke Királynőjének mutatkozott be, s üzeneteiből, mint mozaikokból a béke, a hit, a megtérés, az imádság és a böjt fontossága rajzolódik ki. Megtérés nélkül nincs béke. Ennek a szellemében kérjük mi is a Szűzanyát, segítsen bennünket hozzá az igazi, szívbéli megtérésünkhöz!
Szent Pál írja a Filippiekhez írt levelében: „Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez feltétlenül ragaszkodjék, hanem kiüresítette önmagát, és szolgai alakot fölvéve, hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil 2,5-6) Azt az örömhírt hozta, hogy nagyobb az Isten szeretete, mint az ember gyarlósága, bűne. A Nikodémussal való beszélgetésben mondotta: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. (Jn 3,16) Amint tudjuk, az Úr Jézus szeretetével mindenkin segített, aki hittel hozzáfordult és segítségét kérte. Mégis, mikor Ő került bajba – mindenben szolidaritást vállalt a szenvedő emberrel, önmagán nem segített. – Ő is úgy szenvedett, emberi természetében, mint egy közülünk. A Biblia olyan szépen fogalmazza meg: „Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált. Annak ellenére, hogy Isten Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki." (Zsid 5,7)
Ugyanezt a lelkületet látjuk, az Ő édesanyjának, Máriának az életében is. Megdöbben, amikor megtudja – az angyali üdvözletkor – hogy anya lesz, pedig még nincs is férjnél. Amikor megtudja, hogy a Szentlélek által történik ez, a születendő gyermek az „Isten Fia" vagyis a Messiás lesz, mindjárt kimondja: „Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint" (Lk 1,37) Egész életében ezt tette: ő is engedelmeskedett mindig, mindenben a mennyei Atyának. Ismerjük az életét, villanásszerűen idézzünk csak fel néhány eseményt, amikor át kellett élnie, hogy tőle is feltétlen engedelmességet vár el az Isten: mikor Erzsébet meglátogatása után visszajön Názáretbe, már látszik rajta, hogy gyermeket vár. Józsefnek nem tud szólni, nem tud magyarázkodni: rábízza magát az Istenre!
A Messiást hajléktalanként szüli meg Betlehemben, egy istállóban. Utána nem sokkal már menekülniük kell Heródes betlehemi gyermekgyilkossága elől. Éveket élnek hontalanként Egyiptomban. Mária valóban szolgálóleányként dolgozik itt is, meg visszatérésük után is: főz, mos, takarít, ellátja a ház körüli teendőket. József meghal, Jézus pedig dolgozik harminc éves koráig, mint ács. Majd elkezdi nyilvános működését, az emberek egy része rajong érte, mások meg megbotránkoznak, éppen a názáreti zsinagógában is: „Nem József fia ez?" – kérdezték, majd kiűzték a városból. Mit érezhetett Mária? De ő hitte Jézus küldetését, és a keresztfa tövében is ott állt, ha nem is segíthetett, de hűséges szeretetével jelen volt. Szenvedésekkel megpróbált életében sem kételkedett az Atya jóságában, mindig engedelmes
en megélte Istennek rávonatkozó akaratát.
Tőlünk is ezt várja! Kövessük mi is – a magunk sorsában – Mária példáját! Higgyünk az Istenben és bízzuk mi is magunkat és a hozzánk tartozókat egészen az Ő szeretetére!
Szent Pál a Korintusiaknak írt II. levelében írja: „Hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen, s el ne bízzam magamat. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a te gyöngeségedben lesz nyilvánvalóvá." (2Kor 12,7) Bizony, mi is hányszor szeretnénk megszabadulni a kísértésektől, a bajtól, a szenvedésektől, s mi is kérjük szívünk mélyéből az Urat, hogy szabadítson meg ezektől. – Mint ahogy az Úr Jézus is kérte a Getszemáni kertben: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te" (Mt.26. 39.) Bizonyára a Szűzanya is így imádkozott, amint látta Fia kínszenvedését – de elfogadta az Atya akaratát, hitt abban, hogy ad erőt mindennek az elviseléséhez! Mi is ezért imádkozzunk: a magunk sorsában, a mennyei Atya iránti szeretetünkből fakadóan, föltétlen bizalommal adjuk oda életünket – az Úr Jézushoz, és Szűz Máriához hasonlóan – a mennyei Atya kezébe!
Ámen.
Kállay Emil
