Belépés családostul – nyár a vízparton…
Megesik, hogy beleesik valaki – mondja Wagner László, a gödi piarista iskola
Belépés családostul – nyár a vízparton…
Megesik, hogy beleesik valaki – mondja Wagner László, a gödi piarista iskola testnevelő tanára, s közben nemcsak a szójátékon derülünk, hanem azokon a családtagokon is, akik egy sikertelen hajóba szállás után épp az imént fordultak bele a part menti sekély vízbe. Nevetnek az „áldozatok" is.
A gyerekeknek a kényszerfürdő is jó mulatság, az apuka gyorsan helyreállítja megingott tekintélyét, az anyuka pedig a partról igyekszik lencsevégre kapni a családi mutatványt.
Számtalan kedves eseménnyel találkoztunk már az évek során, mióta a gödi piaristák, a civilek és az önkormányzat összefogásával megrendezzük a Belépés családostul elnevezésű kulturális és sportnapokat – meséli a tanár úr, aki egyúttal a rendezvénysorozat fő mozgatója, motorja. Olyan szabadidős tevékenységeket próbáltak szervezni, amelyekbe nemcsak a helyi fiatalok, de a környékbeli települések családjai is bekapcsolódhattak. Évről évre nagyobb sikere van a piarista juniálisnak is, ahol a kulturális programok színvonalát neves helyben lakó és fővárosi művészek biztosítják.
A július 5-i vízinap – melyet először rendeztek meg a gödi kajakos szakosztály támogatásával – egyik főszakácsa Berkes János operaénekes volt. Mint egy igazi közösségi ember, az éjszaka álmából fölébredve gondolta ki, hogy az lesz a legjobb, ha marhagulyást készít a vendégeknek. Laktató, finom, magyaros étel, amiből egy kevés vörösbor sem hiányozhat – mutat a már felnyitott palackra. Nagyon szeret főzni, gyűjti is a szakácskönyveket, a legrégebbi még a XIX. századból való.
Beszélgetésünk idején érkezik meg Wichmann Tamás többszörös kenus világbajnok (alsó képünkön), aki rendszeres résztvevője a piarista programoknak. Ő a lecsó elkészítését vállalta füstölt kolbásszal. Miközben rotyog az étel, az örökös bajnokkal leballagunk a partra, ahol Pető Tibor evezős világbajnok értő tekintetének kíséretében próbálják a gyerekek a hajóba szállást.
Nagy tanítómester a víz – mondja Wichmann Tamás. – Velem is előfordult, hogy a mélybe borultam, s bizony nem kellemes élmény a három-négy méteres vízfalon át szemlélni, ahogy a sodrás elviszi a hajódat…
Tisztelni kell, mint a mestereket általában – folytatja. – Jó, ha ismerjük tulajdonságait, erejét, haragját, szelídségét, szeszélyeit. Az én szememben a víz elsősorban út, amely elvezet valahová. Akkor is, ha országokat köt össze, akkor is, ha az ember lapátot ragadva azért küzd, hogy a célba érjen. Attól függően, hogy miként tud megbirkózni vele, próbatétele a kultúrának, próbatétele a személyiségnek.
A lassan alábbhagyó szél a fortyogó ételek étvágygerjesztő illatát hozza felénk, a hullámokkal küzdő csapatok is közelednek a part felé, a Horányi-szigetről zeneszó hallatszik, mi pedig a béke és harmónia jóleső érzésével szemléljük a tekintélyt parancsolóan nagy, de barátságos folyót, s várjuk a tálalást…
Szöveg és kép: Cser István
Forrás: Cser István: Belépés családostul – nyár a vízparton…, in Új Ember, LXIV. évf. 28. (3126.), 2008. július 13., 16. old.
