Katona Dénes (1782–1874) piarista eredeti személyiség volt, aki sírversét is maga fogalmazta meg, ilyen módon: „Dercsika szült engem, Pozsony, Óvár, Tata képzett / Pest iparom díját juttatta a babér koszorúval. / Hőseit éneklém kettősen erős magyaroknak. Bölcsességet, erényt, tudományt írtam, támogattam.” A babérkoszorú arra utalt, hogy 1808-ban a pesti egyetemem filozófiai doktorátust szerzett, költészetéből pedig ezek szerint Árpádról szóló, 24 énekből álló hőskölteményére volt büszke. Egyébként foglalkozott még geometriával és kertészettel, utóbbival főként Sátoraljaújhelyen, ahol életének utolsó harminc évét töltötte. Mint az újságok lelkes olvasóját, 1849. február 8-án az újhelyi kaszinó három tagja arra kérte, írja meg „jelen forradalmunk történeteit”. Ezt állítólag „bőségesen” meg is tette, de később azt írta, hogy „a bal eredmények Harpocratessé tettek”, amivel a hallagatás görög istenére utalt. A kézirat jelenleg nem ismert, de későbbi önéletírásában is megőrzött néhány részletet az 1848/1849, évről, amely kiviláglik hazafias, de konzervatív véleménye. Ezekből közlünk alább néhány részletet.
[A forradalom 1848 tavaszán]
„1848-ban volt a forradalmas országgyűlés Pesten, melyre Kossuth Lajosnak követté választatása meg vala tiltva, de Pest városa közveszedelmünkre mégis megválasztotta, holott az udvarral egykori fogságáért haragoskodó embertől csak zavart várhata. Az embernek nagy emlékezete, és hatályos [hatásos] szónoklata megvarázsoltak sokakat, bálvány gyanánt imádták az embert, elveit elfogadták, és ezzel a forradalmat megindították, mely annyira ment, hogy az uralkodó házról is lemondanának, holott idvesebb minden nemzetnek a szövetséges, de szabad állapot, mint a magára hagyottság. Kossuth úgy szónokolt, mintha maga akart volna királyunk lenni. Meglett a külön ministerium, kitört a háború Ausztria ellen. Megülvén nagy örömmel 1848-ban 15. márciusban a haladás és visszanyert teljes ősi szabadság ünnepet [!], magyar katonaság honvéd nevezet alatt, 200.000-ig szaporíttatott, magyar arany, ezüst, réz és papír pénz nyomatott, a magyar ministerium kezdette országunk ügyeit kormányozni, a magyar nyelv hatalmának fő fokára emelkedett, boldogság fénye sugárzott minden magyar ábráról.”
[Harcok Sátoraljaújhely környékén 1848/1849 telén]
„A bonyodalmak erősödni kezdvén, a tanuló ifjúságot 18. júniusban [1848] szét kellett eresztenünk. […] 26-ik novemberben a Zemplén megyei nemzetőrök zászlója Újhelyben felszenteltetett, 160 Kóburg huszár is jelen lévén. 11-ik decemberben Schlick tábornok 8000 lengyele ellen Budamérhez seregültek több megyék nemzetőrei és számos szabados lengyelek, kik ágyúinkra kiváltképpen ügyeltek, és nagy segédségünkre voltak, de mivel táborunk vezére Pulszky [Sándor] a csatába meg nem jelent, általános hatalom hiányában gróf Schlick fejetlen seregünket megverte, pedig azt még futtában is lövette, mi kérlelhetetlen gyűlöletre mutat. […] 29-ik és 30. decemberben Mészáros Lázár ministerünk gyülevész seregünkkel megverte gróf Schlicket Szikszónál. 31. decemberben felszenteltetett Újhelyben a segéd lengyelek lobogója, mely alkalommal Besze haditiszt úr hozzájok német beszédet tartott, ezek közül kollégiumunk négyet élelmezett, mint magyar tiszt urakat is városunkon átmentekben. […] 12-dik februáriusban [1949] 800 nemzetőr kelt át városunkon Szabolcsból Schlick ellen, siető [sietve] Kassa felé. 13-dik februárban a sárga-fekete osztrák lobogót a megyeháza előtt megégették, a postaházról a kétfejű sast lekapván megtaposták, öszvetördelték, putrába [árnyékszékbe] vetették.”
