Pedro Aguado piarista rendfőnök 2024. novemberi levele
Ebben a 2024-es évben, a remény jubileumának küszöbén egy nagyon különleges évfordulót ünneplünk, a Kalazanciusi Család hivatalos megalakulásának 75. évfordulóját. Ezt a rendtársi levelet annak szentelem, hogy emlékezzünk erre az eseményre és elgondolkodjunk róla.
Nézzük a történelmet. 1949. november végén, a kettős kalazanciusi centenárium ünnepségeinek lezárásakor – Kalazanci Szent József halálának háromszázadik, boldoggá avatásának kétszázadik évfordulója volt – a rend akkori generálisa, Szent Antalról nevezett Tomek Vince atya arra hívta az egész piarista rendet, hogy köszönjük meg Istennek azt az ajándékot, hogy szent rendalapítónkat a pápa „a világ összes keresztény népiskolájának védőszentjévé és mennyei pártfogójává” nyilvánította (1948. augusztus 13.), és ezt az időpontot kiváltságos alkalomnak tekintette arra, hogy összehívja a kalazanciusi lelkiséget követő összes szerzeteskongregációt.
A centenáriumok lezárása és Kalazanci Szent József pártfogásának ünnepe (1949. november 27.) adta hát a keretet a „Kalazanciusi Család” megszületésének. Ettől a naptól kezdve a különféle szerzetes kongregációk – melyeket Kalazanci Szent József lelkisége és küldetése inspirált – válaszoltak Tomek Vince generális atya hívására, és mindegyikük megkapta a megerősítést a „Kegyes Iskolák Rendje által kapott kegyelmekben való lelki közösségről”. A generális atya ezt a formát választotta a Kalazanci Szent József szerencsés kezdeményezéséből és kitartó türelméből született karizmatikus család felállításához.
Attól az emlékezetes naptól kezdve egyre sűrűbbé váltak az általános elöljárók találkozói, a szerzeteskongregációk tagjainak látogatásai és zarándoklatai a spanyolországi és olaszországi kalazanciusi helyekre, a közös ünnepségek Kalazancius római sírjánál, és egyre gyakrabban használták a „Kalazanciusi Család” közös elnevezést is.
Tomek Vince atya 1949. november 27-i felhívását ismerjük el a Kalazanciusi Család létesítő aktusának. Ezzel indult el az a szép folyamat, hogy egyre jobban ráismertünk karizmánk és küldetésünk közös gyökerére. A II. Vatikáni Zsinat is arra hívott bennünket, hogy „térjünk vissza a forrásokhoz” (Perfectae caritatis, 2), s így Kalazanciusi Szent Józsefet az összes olyan szerzetes és szerzetesnő inspiráló és termékeny gyökereként ismertük fel, akik különböző módon és mértékben a kalazanciusi lelkiséggel és küldetéssel azonosulnak.
Ezért 2024. november 27-én ünnepeljük a Kalazanciusi Család megalakulásának 75. évfordulóját. Azt ünnepeljük, hogy a Kegyes Iskolák Rendje és a többi kalazanciusi szerzeteskongregáció mind osztozik Kalazanci Szent József lelkiségében és küldetésében: Mária Leányai, a Kegyes Iskolák Szerzetesnővérei (escolapias); a Szeretet Iskoláinak Papjai (Cavanis-atyák); az Isteni Pásztornő Leányainak Kalazanciusi Intézménye (calasancias); Isten Szent Nevének Társasága (Cavanis-nővérek); Keresztény Iskolák Nővéreinek Vorselaari Intézménye (vorselaari nővérek); a Provolo Intézmény (Mária Társasága); Kalazanci Szent József Szegény Leányai (suore calasanziane); a Kalazanci Szent Józsefről nevezett Keresztény Munkások Társulata (kalazantínusok); Jézus Szentséges Szívének Kongregációja (Timon-David-atyák). Örülünk, hogy hozzáadhatjuk ehhez a névsorhoz a Piarista Rend Testvériségét.
Szeretnék veletek együtt elgondolkodni Karizmatikus Családunk életéről és jövőjéről. Ezek nem a többi kongregációval együtt megfogalmazott gondolatok, hanem néhány olyan kulcsfontosságú szempont, amelyeket szerintem jó lenne fejleszteni valamennyi szerzeteskongregációban, talán tőlünk mint a család alapítóitól kiindulva. Próbálok lényegre törő lenni.
1. Először is, azt hiszem, „életet kell adnunk a családnak”. Jó, ha időről időre „családi találkozókat” tartunk szervezetünk különböző szintjein: rendi, cirkumskripciós, dermarkációs és helyi szinten. Ezek különböző találkozók, és különböző célokat kívánnak elérni. Mégis jó, ha találkozunk, hogy együtt gondolkodjunk, együtt imádkozzunk és együtt ünnepeljünk, mindig tiszteletben tartva az egyes kongregációk autonómiáját, ami mindig is jellemezte karizmatikus családunkat. Ennek a hónapnak, 2024 novemberének a végén lesz egy rendi szintű találkozónk Rómában, mely remélhetőleg gyümölcsöző és pozitív lesz.
2. Rendünk felkínálhat az ezt igénylő kongregációknak képzésre vonatkozó javaslatokat a kalazanciusi identitással kapcsolatos kérdésekben. Az elmúlt években szervezett programokról vannak érdekes tapasztalataink, melyeket minden résztvevő nagyra értékelt.
3. Fontosnak tartom, hogy rendünkben, a Kegyes Iskolák körében növekedhessünk a testvérkongregációk sajátos karizmájának megismerésében, különösen az alapítók és alapítónők életén keresztül. Jövőre például két szép évfordulót is ünnepelhetünk: Szent Faustino Míguez és Boldog Celestina Donati halálának századik évfordulóját, valamint a Kalazanci Szent József Szegény Leányai kongregáció társalapítója, Celestino Zini érsek születésének kétszázadik évfordulóját.
4. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindig nyitottak legyünk a Kalazanciusi Családdal való együttműködésre, bármit is kérnek tőlünk. Izgalmas közös küldetésünk van, és bármit is teszünk a testvérszerzetekkel való együttműködés érdekében, az mindig hasznára válik a Kalazanci Szent József által kezdeményezett projektnek. Mindig csak jót eredményezhet, ha „pozitív elkötelezettséggel”, együttműködésre készen pillantunk a Kalazanciusi Családra.
5. Előfordultak „családi problémák”, általában helyi szinten. Jó, ha ezeket elismerjük, és tanulunk belőlük, hogy jobban haladhassunk előre. Néha ezek olyan problémák voltak, amelyek mögött konkrét személyek viselkedésmódja állt, de okozhatták őket intézményi döntések is. Fontos, hogy objektíven nézzük családunk útját, és tanuljunk a történelemből.
6. Rendi szinten, alkalmanként megpróbáltuk létrehozni a Kalazanciusi Család „koordinációs bizottságát”, mely segítséget nyújthat egy-egy találkozó előkészítésében és mindenki számára fontos témák átgondolásában. Valószínűleg eljött az ideje, hogy újragondoljuk ezt az „intézményesítési” lépést.
7. Szintén sokban segítheti a Kalazanciusi Család életét, ha törekvéseinket, dinamikáinkat, vállalkozásainkat megosztjuk egymással. Csak példaként szeretném megemlíteni, hogy a Generálisi Kongregáció hatéves időszakra vonatkozó ütemtervében szerepel az a célkitűzés, hogy elgondolkodjunk azon a kihíváson, hogy előrehaladjunk a „Kilépő Kalazanciusi Család” felé.
8. Kalazanciusi Családunkaz Egyházban él, és a vele való közösségben akar növekedni. Ez az oka annak, hogy Ferenc pápa fogadja majd annak a „családi találkozónak” a résztvevőit, amelyet Rómában tartunk november végén. Nagyon fontos, hogy családként és családi környezetben hallgassuk a pápát. Lehetőség lesz ez arra, hogy mindenkivel megosszuk, amit a pápa mond nekünk azon a fontos napon.
9. Kétségtelen, hogy a hivatásgondozás kihívása mindannyiunk számára nagyon jelentős. Érdekes tapasztalataink vannak az együttműködésről ezen a területen, és úgy gondolom, érdemes megvizsgálnunk, hogyan léphetünk tovább. Hasonlóképpen, a kongregációk növekedésének kihívása is értékes témája lehet az együttműködésnek. Néhány országban, ahol újonnan telepedtünk meg, segítettük egymást, és ez mindannyiunk számára nagyon fontos volt.
10. Törődnünk kell a „Kalazanciusi Család napjának” megünneplésére, melyet, mint azt mindannyian tudjátok, november 27-én tartunk. Ezen a napon ünnepeljük a patrocíniumot, Kalazanci Szent József pártfogásának ünnepét. Ő az összes keresztény népiskola mennyei pártfogója, s ezen a napon megemlékezünk az ő hathatós pártfogásáról, hálát adunk a kalazanciusi gyökerekből született szerzeteskongregációk életéért és küldetéséért. Úgy gondolom, érdemes a patrocíniumnak olyan „családias” jelleget adni, amilyennel a jövőben járni szeretnénk.
Folytathatnánk, de nem hiszem, hogy szükséges. Mindenesetre nagyon fontosnak tűnt számomra, hogy figyelmünk középpontjába állítsam a Kalazanciusi Család építésének kihívását, mert a család gyarapítása kétségtelenül hozzátartozik Kalazancius álmához és projektjéhez. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy utolsó gondolatot megfogalmazni.
A Kalazanciusi Családnak van egy atyja, Kalazanci Szent József. Nélküle nincs Kalazanciusi Család. Nem lehet családként élni anélkül, hogy őt mint atyát megélnénk. Ez mindannyiunkat érint, és mindannyiunkat kihívások elé állít. Kalazancius karizmája olyan gazdag és időszerű, hogy a történelem során új karizmáknak adott életet. A különféle kongregációk alapítói mind hozzájárultak a maguk eredetiségével a kalazanciusi karizmához, de atya nélkül nem lehet sem felfogni, sem megérteni őket. És ez hatalmas gazdagság, melyre vigyáznunk kell, és amelyet meg kell becsülnünk.
Kalazancius karizmájának ez az „életadó” dinamikája még nem állt le, még nem vált teljessé. A különféle karizmák a Szentlélek sugallataira adott válaszként születtek konkrét helyzetekben és történelmi időkben. Kalazancius karizmája arra ösztönzött egy-egy alapítót, hogy a bebörtönzött nők gyermekeivel, fiatal munkásokkal, családokkal vagy nőkkel foglalkozzon. Így épül a család.
A Lélek hívta életre a Piarista Rend Testvériségét, válaszként arra az egyházi hívásra, hogy osszuk meg a karizmát a világi hívőkkel. Erről beszélt Ferenc pápa a 2017-es kalazanciusi jubileumi év alkalmából a rendhez intézett üzenetében. Hiszem, hogy nagyon értékes formája a Kalazanciusi Család építésének, ha kísérjük a Piarista Rend Testvériségének életét és növekedését.
Lesznek-e a jövőben a kalazanciusi karizmának új formában történő megélései? Ez nem kétséges. De csak akkor, ha a Kegyes Iskolák Rendje elismeri őket legitim intézményein és a közösségi lelki megkülönböztetés folyamatain keresztül. Így volt ez mindig a történelemben, és így lesz továbbra is. A Kegyes Iskolák közvetítése nélkül egyetlen intézmény sem tulajdoníthatja magának a kalazanciusi identitást. Ahhoz figyelembe kell venni néhány alapvető kritériumot, így például a szent rendalapítóval való különleges kapcsolatot, a Kalazanciusi Család életéhez és küldetéséhez való pozitív hozzájárulást, a Piarista Rend és a Kalazanciusi Családhoz tartozó intézmények mélységes tiszteletét, az adott közösség projektjének mint Kalazanciushoz méltó projektnek az elismerését, stb.
A jövő nyitott. Ezt a nyitottságot tagadni kétségkívül a Szentlélek elleni bűn. De a leegyszerűsítése is az. Egy kincs őrzői és hordozói vagyunk. Az őrzés a védelemre, az ápolásra, a megbecsülésre, az elmélyítésre stb. utal. A hordozás pedig mindenekelőtt arra, hogy ezt a kincset konkrét formában meg kell élnünk és tanúságot kell tennünk róla. Úgy gondolom, amellett, hogy őrzői és hordozói vagyunk, gondolnunk kell arra is, hogy továbbadjuk, felkínáljuk és fejlesszük. Legyünk a karizma apostolai!
Testvéri öleléssel:
Pedro Aguado Sch. P.
generális atya
