Pedro Aguado piarista rendfőnök 2025. áprilisi levele
Ebben a rendtársaknak szánt levélben néhány egyszerű gondolatot szeretnék megosztani az imádságról, azzal a szándékkal, hogy arra biztassalak benneteket, hogy még erősebben éljétek meg piarista életünknek ezt az alapvető dimenzióját: legyetek az imádság emberei! Mindenekelőtt Kalazancius példájára és tanítására szeretnék összpontosítani hivatásunknak ezzel az értékes és izgalmas dimenziójával, a lelki élettel kapcsolatban.
Eszmefuttatásom kiindulópontja és alapja az a könyörgés, amelyet, Kalazanci Szent József alapító atyánk főünnepén szoktunk imádkozni a mise elején. Így szól: „Istenünk, te Kalazanci Szent József áldozópapot oly nagy szeretettel és türelemmel ajándékoztad meg, hogy fáradhatatlanul az ifjúság tanítására és nevelésére szentelte magát. Add, kérünk, hogy akit a bölcsesség tanítómestereként ünneplünk, az igazság munkatársaként állhatatosan kövessük!”
Ha észrevettétek, ebben az imában azt mondjuk, hogy „fáradhatatlanul”. Fáradhatatlanul szentelte magát az ifjúság tanítására és nevelésére. Hogyan tudta ezt belefáradás nélkül csinálni? Azt hiszem, nem kétséges: csakis azért, mert mély istenkapcsolata volt. Egy ilyen nagy kihívást jelentő hivatást csak így lehet napról napra megélni. Csak az imádság figyelembevételével érthetjük meg Kalazancius életét. Csak az imádság által folytathatjuk a Kegyes Iskolák építését.
Hasonlóképpen, csakis az imádságból érthetjük meg, amit rendi Konstitúciónk mond Kalazanci Szent Józsefről: „Kalazancius a Szentlélek sugallatára egészen a gyerekek keresztény nevelésének szentelte magát” (1. pont). Ezt mondjuk róla. És ezt ugyanabban a bekezdésben mondjuk, amelyben a Kegyes Iskolákról úgy beszélünk, mint amely „Istennek és Kalazanci Szent József szerencsés és merész vállalásának, kitartó türelmének műve”.
Elég, ha Francisco Goya Kalazanci Szent József utolsó áldozása című festményét szemléljük, és feltesszük magunknak a kérdést, mit látunk a képen. Hogyan lehetséges úgy élni, ahogyan ő élt? Hogyan lehetséges az ő életkorában még a gyerekek között lenni? Erre csak egy válasz van…
A piaristák ezt nagyon jól megértették. Talán ezért helyeztek el Kalazancius szobájának ajtaja fölé egy gyönyörű feliratú emléktáblát, amelyen nap mint nap elmélkedhetünk, akiknek megadatott az a kiváltság, hogy a Kalazancius kápolnájában imádkozhatunk. Erre a táblára a következő szöveg van ráírva: Cubiculum diuturno per XXXVI annos incolatu Iosephi Calasanctii ieiuniis vigiliis chameuniis frequente coelitum apparitione et signis demum ac beata morte honestatum altari condito dedicatum venerabundus ingredere. Ez a fordítása: Lépj be Kalazanci Szent József szobájába, amelyben harminchat éven át böjtökkel, virrasztásokkal, gyakori mennyei jelenésekkel és végül szent halálával volt jelen, és adózz tisztelettel a neki szentelt oltár előtt.
Lenyűgöző belegondolni abba, ahogyan Kalazancius itt élt a San Pantaleóban: harminchat év abban a kis szobában, harcolva a Kegyes Iskolák építéséért! Gyönyörű látni, amit a táblát készítő piaristák hangsúlyoztak: böjt, virrasztás, gyakori mennyei jelenések és szent halál. Korabeli nyelven írva lényegében azt mondják, hogy Kalazancius mélységesen hűséges volt ez alatt a harminchat év alatt, Isten mély és állandó jelenlétében élt, sok időt töltött imádsággal, végül szentként adta át lelkét az Úristennek. Ez csak olyan emberről mondható el, aki mélyen imádságos életet élt. Hála Istennek!
1. Próbáljuk megközelíteni alapító szent atyánk lelki tapasztalatának lényegi vonásait, melyeket útmutatásként mi is követhetünk lelki életünkben. Három részre osztom őket: Kalazancius is tanult imádkozni; Kalazancius tanácsa az ima megéléséhez és végül a Szentlélekre való odafigyelés.
a) Kalazancius is tanult imádkozni. Amikor Kalazanciust látjuk, lenyűgöz bennünket az ő hite és életének hitelessége. De néha elfelejtjük, hogy ő is volt gyermek, neki is megvoltak a maga ifjúkori küzdelmei, neki is meg kellett tanulnia imádkozni. Bizonyára a családján belül beszéltek neki Istenről, és megtanították imádkozni. Ezért jó, ha mi is elgondolkodunk saját hitünk történetéről, arról, hogy miként tanultuk és miként éltük meg az imádságot. Ez azért hasznos, mert segít megnevezni, segít megfogalmazni azt, amit megtapasztaltunk és megtanultunk, és azt is, amire szükségünk van.
Élete folyamán Kalazancius be tudta fogadni a korabeli egyház lelki gazdagságát. A ferences, a terézi és a kármelita tapasztalatok, valamint a lelki megújulás korabeli áramlatai mind hatással voltak rá. Kereső ember volt, olyan lelki mélységgel, amelyet egész életében meg tudott őrizni. És ez újabb szempont, amiből mi is tanulhatunk.
Nagyon érdekes látni, ahogyan Kalazancius szorosan összekapcsolta az imádság élményét és a szegényekhez való közelségét. Spirituális tapasztalata egyesíti életét (imádság és küldetés). Ezért volt képes megtenni mindazt, amit tett, és ezért vagyunk itt mi is, négy évszázaddal később, és ezért ihatunk az általa fakasztott forrásból. Tartsunk ki a tanulásban! Sosem késő, mindig alkalmas rá az idő!
b) Kalazancius néhány tanácsa és javaslata az ima megéléséhez. Nyilvánvaló, hogy a legjobb tanácsa és javaslata a saját élete, mindennapi tanúságtétele, életszentségre adott példája. Elég, ha megfigyeljük az életét, hogy megértsük Isten rajta keresztül való működését, és hogy mennyire odaadóan gondozta saját lelki életét. De nézhetjük az írásait is. Csak néhány egyszerű pontra utalok, melyet különösen jelentősnek tartok a sok közül, amit ki lehetne emelni. Arra szorítkozom, amit a rendi Konstitúcióban írt, és néhány levélrészletre, mert tudom, hogy mindezt jól ismerjük mindannyian. Mégis jó, ha felidézzük.
c) A Szentlélekre való odafigyelés. De ha van valami, ami különösen jellemzi Kalazancius imádságról alkotott elképzelését, akkor az a Szentlélek hangjának meghallására való figyelmeztetés. Egyik legrégebbi levelében, amelyet 1622-ben küldött a narni rendház közösségének, Kalazancius kijelenti: „Isten hangja annak a Léleknek a hangja, aki jön és megy, megérinti a szívet és továbbmegy; ezért nagyon fontos, hogy mindig éberek legyünk, hogy ne érkezzen váratlanul és ne menjen tovább gyümölcs nélkül.” [4]
Kalazancius elmagyarázza, hogyan kell ezt tenni: először is el kell hallgattatni más hangokat, melyek elvonják figyelmünket attól, hogy meghallhassuk Isten hangját; figyelmesnek, ébernek, érzékenynek kell lennünk belső folyamatainkra, mert csak így érintheti meg Isten hangja a szívünket. És az így fog gyümölcsöt teremni. És mi már tudjuk, hogy Kalazancius milyen gyümölcsöket vár el pedagógusaitól: alázatot, a leereszkedés képességét a gyermekek szolgálatában, irgalmasságot, szívjóságot, és meghívást arra, hogy hálásan éljünk az Úr jelenlétében.
2. Az imádkozó piarista és nevelő azzá a piaristává és nevelővé válhat, akit Kalazancius megálmodott a gyermekek számára, akiknek az életét adta. Az egyik legnagyobb segítség, amit piarista nevelőként a gyermekeknek és a fiataloknak nyújthatunk, a következetes lelki életről való tanúságtétel. Három egyszerű módszert ajánlok, amelyek segíthetnek ebben.
a) Imádkozz a diákokért! Szeretnél jobb piarista pedagógus lenni? Imádkozz a diákjaidért! Csak így lehetsz olyan tanár, amilyenre diákjaidnak szüksége van. Imádkozz értük, végighaladva neveiken, végighaladva arcaikon. Van-e jobb dolog, amit értük tehetsz, mint az, hogy mindennap Isten kezébe teszed életüket? Tudod, mi ennek az imádságnak a gyümölcse? Értékes gyümölcse van! Ez az ima tesz téged fokozatosan olyan nevelővé, akire szükségük van, mert szíved közel kerül mindegyikükhöz.
Egy példa, hogy jobban megértsük. Mi imádkozunk hivatásokért. Miért? Isten, a mi Urunk persze már tudja, hogy szükségünk van hivatásokra, hogy a gyermekeknek szükségük van piarista hivatásokra. De azáltal, hogy imádkozom értük, a lelkem fokozatosan átalakul, s ez segít abban, hogy a legjobbat adjam magamból a hivatásgondozásban. Az ima közelebb visz annak eléréséhez, amiért imádkozom. Így van ez a diákjaidért való imádsággal is. Gyakran tedd ezt, ha új Kalazancius akarsz lenni!
b) Tanítsd imádkozni a diákjaidat! Ez egy újabb izgalmas kihívás: tanítani imádkozni a gyerekeket és a fiatalokat. Kalazancius ennek szentelte egész életét. De ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha az imádság emberei vagyunk, ha olyan tanulókká válunk, akiknek szükségük van arra, hogy megismerjék Isten dolgait.
Ne feledjük: amikor a tanítványok megkérték az Urat, hogy tanítsa őket imádkozni, Jézus azt tette, hogy együtt imádkozta velük azt az imát, amellyel ő imádkozott az Atyához. Jézusnak ez a tanítása a titkok titka, amikor imádkozni tanulásról és lelki életről van szó.
c) Imádkozz együtt a diákjaiddal! Az az iskola, amelyben a tanárok és a diákok együtt imádkoznak, olyan iskolává válik, amely képes megváltoztatni mindenkinek az életét. Ez a folyamatos imának (oratio continua) a titka. Semmi sem erősíti meg jobban a tanár hivatását, mint együtt imádkozni a gyerekekkel, figyelve tekintetüket és imáikat; és nincs csodálatosabb a gyermek hitére nézve, mint hallgatni tanárának az imáját. Tudjátok, miért? Mert Istent senki sem csapja be. Ha meg akarsz ismerni egy gyermeket vagy egy fiatalt, hallgasd meg, mit mond, amikor imádkozik. Az az ő lelke.
3. Befejezem. Sokszor előfordul, hogy amikor az imádságról beszélünk, vagy amikor olvasunk róla, vagy amikor megvizsgáljuk életünket, egy nem könnyű felismerés születik meg bennünk: „Nem tudunk imádkozni.” Elmondhatjuk, amit Szent Pál mondott: „Még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk” (Róm 8,26). Ez hitéletünk gyengeségének és kicsinységének megtapasztalása. Az imádság dolgaiban tudjuk, hogy szegények vagyunk, és ez jót tesz imatapasztalatunknak. De a kulcsmozzanat nem csak az, hogy ezt tudjuk, hanem az, hogy megtapasztaljuk. Amikor szegénynek és kicsinek érezzük magunkat, akkor azon a napon közelebb kerülünk a mi Atyánkhoz. Akkor a Lélek segítségünkre siet gyengeségünkben, és akkor ki tudjuk mondani: „Abba!” Azt mondani, hogy „mi Atyánk”, az válasz arra a szeretetre, amelyet kaptunk. És ezt csak szükségünk és kicsinységünk megélésével tapasztaljuk meg. Bátran haladjatok tovább az úton!
Pedro Aguado Sch. P.
generális atya
JEGYZETEK
[1] Kalazanci Szent József. A Kegyes Iskoláknak, Isten Anyja Szegényei Kongregációjának Konstitúciója (1622), 44.
[2] San José de Calasanz: Opera Omnia, vol. III, 93. (EP 1085)
[3] San José de Calasanz: Opera Omnia, vol. V, 301 (EP 2475)
[4] San José de Calasanz: Opera Omnia, vol. I, 169. (EP 131)
