A pápai trónusokat Ádám Tamás és Szentes Vidor asztalosmesterek, a gödi Piarista Szakképző Iskola munkatársai az iskola műhelyében készítették el. Az közel három hét alatt összesen 23 széket kellett elkészíten, minden helyszínen egy pápai trónus és két püspöki szék, a Kossuth térre pedig karfa és háttámla nélküli zsámolyok is készültek.
Ferenc pápa nagy szeretettel üdvözölte a bazilikában azokat, akik mellett elhaladt. Hosszabban elidőzött a kerekesszékes Kardos Mihály atya mellett és kezet csókolt neki. Mihály atya, kecskeméti piarista öregdiák – Görbe László és Balázs Gergely piaristák egykori gimnáziumi osztálytársa – betegsége miatt mindkét lábát elvesztette és jelenleg egy hajléktalanokat ápoló kórházban végzi papi szolgálatát.
A Szentatya beszéde itt olvasható.
Az eseményre történő gyülekező ideje alatt, a hivatalos program részeként Deák Jakab, a budapesti Piarista Gimnázium diákja Johann Sebastian Bach egy művét adta elő hegedűn.
A Szentatya beszéde itt olvasható.
Több mint 11 ezer fiatallak találkozott Ferenc pápa az Arénában, köztük több száz piarista diákkal is. A találkozón több fiatal tett tanúságot hitéről, köztük Krabót Bertalan, a szegedi piarista gimnázium 15 éves diákja.
Krabót Bertalan tanúságtétele
Kedves Szentatya! Kedves fiatalok!
Krabót Bertalan vagyok, a barátaimnak csak Berci. Egy katolikus családban vagyok a legidősebb fiútestvér, és a Szegedi Piarista Gimnáziumban töltöm napjaimat. Van egy nehézségem, ami ott is gondot okoz, és szerintem látszik is rajtam: meglehetősen izgulós vagyok, sokszor értelmetlen dolgokon stresszelek rengeteget. Nem egyszer fog el bénító aggodalom, akárcsak most, amikor a Szentatya előtt teszek tanúságot a hitemről. Tanúságot, hogy Isten és Jézus nem valami távoli mesekönyv szereplői, nem szuperhősök egy képregényben, hanem annál végtelenszer többek. Régebben ez az egész vallásos dolog távol állt tőlem. Egyszerűen nem foglalkoztatott, sőt, nélküle akartam élni: nem akartam misére járni, a gyónást mint olyat értelmetlennek találtam, mondván: mi értelme utólag bocsánatot kérni? Nem értettem, hogy mi köze a pap meglehetősen elvont, bonyolult vasárnapi prédikációjának meg a mennyben üldögélő Istennek az én elég konkrét, mindennapi problémáimhoz. A szentek már mind fent vannak, ők nyertek, kivitték a játékot – én meg nem.
Aztán amikor épp hatszázhuszonötödik alkalommal találtam szembe magam a tinédzserkor problémáival, egy péntek este részt vettem életem első ministránsfoglalkozásán. Csodálkozva tapasztaltam, hogy habár sokat nevettünk, ez nem jelentette azt, hogy bárki, akárcsak egy pillanatra is komolytalanul viszonyult volna Istenhez, a megváltáshoz vagy a feladatunk fontosságához.
Aztán a többi jött magától: elsőáldozás, cserkészet és legutóbb a bérmálkozás, ami eddigi életem csúcspontja volt.
Az én történetem nem jelenésekről szól, hanem kitartó növekedésről.
Ezekre az összetartó közösségekre támaszkodva végül egyik lépésről a másikra sikerült megtalálnom a hitemet. Sikerült hosszú évek, hullámvölgyektől sem mentes kitartó, apró döntéseivel eljutnom oda, hogy tanúsíthatom: Isten létezik és velem van! Nemcsak pénteken délután, hanem hétfőn reggel is, hogy Jézus nemcsak a zsenikért és az olimpikonokért halt meg a kereszten, hanem mindenkiért, mert minden embert – köztük engem is – végtelenül szeret, és mert mindannyiunk életének van célja, értelme. Köszönöm szépen.
A fiatalok tanúságtételei itt, a Szentatya beszéde itt olvasható.
A Szentatya és Erdő Péter bíboros által közösen vezetett szentmisén több piarista szerzetes is részt vett. A szentmise diakónusai szintén piarista öregdiákok voltak: Tapodi Krisztán szegedi, valamint Faragó András váci öregdiák.
A Szentatya szentbeszéde itt olvasható.
A hivatalos program utolsó részeként vasárnap délután a Szentatya a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre látogatott, ahol az egyetemi és kulturális élet képviselővel találkozott. Ennek a programnak a helyszíni koordinátora Csapó Viktória, a Piarista Fenntartó Központ kommunikációs vezetője volt.
A Szentatya beszéde itt olvasható.
A Szentatya magyarországi látogatása során a Szentszék Magyarországi Nagykövetségén (Apostoli Nunciatúra) szállt meg. A számára kialakított szerzetesi cellát idéző szoba és berendezései Török Dávid építész, budapesti öregdiák tervei alapján készültek.
