A Piarista Múzeum új, időszaki kiállításához kapcsolódóan cikksorozatot indítunk, amely négy fejezetben, egy hónapon át mutatja be Magyarország egyik legelső cserkészcsapatát, a piarista 2. sz. BKG-nak történetét.
„Cserkész fel a fejjel, a harsona zeng!”
A 2. sz. BKG cserkészcsapatának születése
Robert Baden-Powell angol altábornagy, a cserkészmozgalom megalapítója 1908-ban adta ki Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak) című könyvét, amelynek 1909-ben német átdolgozása is megjelent. A 20. század elején több magyar pedagógusban, illetve magukban a diákokban is megjelent az a vágy, hogy az iskolában működő, túlzott intellektuális nevelés mellett a természet segítségével a testi-lelki, illetve erkölcsi formálódás is intenzívebben megjelenjen. Bi-Pi könyvét olvasva Kanitz István, a budai Katolikus Egyetemi Gimnázium diákja 1909-ben néhány barátjával együtt cserkészkedni kezdett, majd 1911. december 27-én hivatalosan is csapatot alakítottak. A Scouting for Boys ihlette meg Szilassy Aladár református orvost is, aki 1910 őszén a Budapesti Református Egyesület (BRIE) keretében cserkészőrsöt hozott létre. Králik László, a nagybecskereki piarista gimnázium világi tanára a gimnázium 1910. évi értesítőjében ismertette Bi-Pi könyvének német kiadását, és ő fordította le az angol scout szót a cserkésző kifejezéssel. A Regnum Marianumba is hamar eljutott a cserkészet eszméje, az Izsóf Alajos által szerkesztett Zászlónk című lap 1913-tól kezdve pedig a magyarországi cserkészmozgalom zászlóshajójává vált.
A Zászlónk baráti köréhez tartozó Sík Sándor 1912-ben Münchenben vásárolta meg a Pfadfinderbuch-ot, amelynek elolvasása után azonnal azt érezte, hogy pontosan ez az, amit csinálni szeretne a gyerekekkel. A fiatal piarista tanár vágyával az osztályába, a II.B-be járó tizenkétéves fiúk is rezonáltak, és 1913. január 18-án kelt levelükben cserkészcsapat megalapítását kérték. Sík Sándor kihirdette, hogy aki cserkész kíván lenni, jöjjön fel vasárnap a szobájába. Az 1913. január 19-én tartott alakuló ülésen huszonegy fiú jelent meg, akiket a piarista tanár őrsökbe sorolt, és a napi jótett fontosságáról beszélt. Így kezdődött a budapesti kegyesrendi főgimnázium cserkészcsapatának, a 2. sz. BKG-nek a működése, amely pár éve alatt több, mint százfősre duzzadt. Sík tanár úr szerdánként 12-től őrsi órákat tartott, ahol az újoncpróba anyagából készültek föl, vasárnaponta pedig a budai hegyekbe vagy a Gellért-hegyre jártak, és a hadijátékot, a zászlós jeladást, a morze-jeleket tanulták. A piarista diákokat annyira lázba hozta a cserkészet, hogy mindenki spárgát tartott a zsebében, és szünetekben, illetve az unalmasabb órák alatt a különböző csomók elsajátításával bíbelődtek. Így történt, hogy Vajnóczky István számtantanár „egyszer megmotozván az egyik főcserkész zsebeit, mindegyikből kb. 2 méter spárgát húzott ki, és diszkréten megkérdezte az illetőt, vajon miért akarja magát felakasztani, mire az illető önérzetesen megjegyezte, hogy ez a cserkészpróbához kell” (Egry Tibor: A piarista cserkészcsapat története, I. kötet, Budapest, 1918 – kézirat: PMKL, V.11, 2. tétel)
LEVÉL, Keltezett: 1913. I. 18.
Mélyen Tisztelt tanár úr!
Nekünk, kisfiúknak az az eszménk támadt,
hogy cserkészcsapat alakításával úgy testünket,
mind lelkünket edzük[!]. Ez nagyon szép gondolat,
de megvalósítása bizony nehéz, mert minden kezdet nehéz.
Ezért kérjük a m[élyen] t[isztelt] tanár urat,
hogy legyen a mi pártfogónk, oltalmazónk
első tavaszi kirándulásainkon, míg bele nem edződünk.
Ha a m[élyen] t[isztelt] tanár úr
kérésünket nem hallgatná meg, szép tervünk rombadőlne.
Alázatos tisztelettel
a csapat nevében
Pipics Zoltán
Lantos Kálmán Ébneth Kálmán
A csapatba csak olyan fiút veszünk be, aki megbecsüli magát az iskolában is.
Szerb Antal 1911 és 1919 között járt a budapesti piarista gimnáziumba, ahol a cserkészéletbe is aktívan bekapcsolódott.
Szerb Antal piarista cserkész feljegyzései
1914. január 5.
„Mi hasznom a cserkészetből? I. Javulok (l. alább). – II. Erősödöm testben és lélekben. – III. Edzem magam. – IV. Sok fiúval megismerkedem, és ezek mind jó barátaim lesznek. – V. Megismerem a természetet. – VI. Tanulok engedelmeskedni. – VII. Tanulok tanulni. – VIII. Tanulok dolgozni. – IX. Megtanulom az időmet helyesen beosztani. – X. Szolgálatokon segíthetek másokon, esetleg a hazának is szolgálatot nyújthatok. – XI. Jól mulatok. – XII. Sok hasznos gyakorlati dolgot tanulok.
Mennyivel lettem jobb, mióta cserkész vagyok? – I. Önállóságra törekszem. – II. Elveim vannak. – III. Udvarias lettem. – IV. Jókedvű vagyok. – V. Munkámat lelkiismeretesebben végzem. – VI. Kész vagyok másokon segíteni. – VII. Lelkiismeret-vizsgálatot tartok, és ha egy hibát fedezek fel, igyekszem leszokni róla.” (Szerb Antal Naplójegyzetek (1914-1943), Budapest, Magvető, 2001, 13.)
BORBÁS PÉTER, PIARISTA MÚZEUM
FOTÓ: PIARISTA ARCHÍVUM
