Június 30-án zárt a Piarista Múzeum 2. sz. BKG cserkészcsapatról szóló kiállítása a budapesti Piarista Gimnázium V. emeletén. Jelen írással befejeződik a csapat történetét bemutató cikksorozatunk is, amely ezúttal az 1920-as évek nemzetközi dzsemborijaira és többek közt a dániai 2. Nemzetközi Vízicserkész Találkozó versenyeire kalauzol el minket.
„Ránk vár a világ”
A 2. sz. BKG szereplése az 1920-as évek nemzetközi dzsemborijain
Az 1920-as években, a trianoni veszteséget követően a magyar cserkészet határozott célja volt, hogy az idősebb (16-20 éves) cserkészek mozgótáborok keretében járják be Nyugat-Európa országait, és ezzel az ismeretszerzés mellett csökkentsék Magyarország nemzetközi elszigeteltségét. A budapesti piarista gimnázium cserkészei ezen a téren is az élen jártak. A legidősebbekből álló Sztrilich Tamás raj első alkalommal 1923-ban indult külföldre. A 36(!) napos túra során Sztrilich Pál vezetésével harmincnyolc cserkész kereste föl Salzburgot és Münchent, majd Passautól az ott készített 10 hajóval eveztek le a Dunán Budapestig. A következő évben majdnem ugyanezt ismételték meg Bátori József piarista vezetésével. A Sztrilich Tamás raj a mozgótáborok „erkölcsi és anyagi” támogatóinak mindkétszer saját készítésű, rajzokkal és fényképekkel díszített oklevélben mondott köszönetet.
A külföldi kirándulások, túrázások mellett a cserkész világtalálkozókon, a dzsemborikon való részvétel volt a cserkészélet fénypontja. A harminchárom nemzet részvételével Koppenhágában megrendezett nemzetközi cserkészversenyen a magyar csapat az Amerikai Egyesült Államok és Anglia mögött az előkelő harmadik helyezést érte el. A 2. sz. BKG csapatából Sztrilich Pál és Hesz István vett részt a versenycsapat négytagú parancsnokságában, a 48 fős csapatban pedig hét budapesti piarista cserkész szerepelt. Közülük Holl Albert egyénileg is első lett az „Éjjeli nyomkeresés” versenyszámban, amelyért a dán cserkészszövetség „Jamboree” érmét nyerte, amelyet rajta kívül más cserkész nem is kapott meg.
A pesti piarista cserkészek már az 1926-os Nemzeti Nagytáborban is kitűntek a vízicserkész munkában, nem csoda hát, hogy az 1927. július 31. és augusztus 14. között Dániában megrendezett 2. Nemzetközi Vízicserkész Találkozón az esztergomi bencés gimnázium 10 cserkésze (Hollók) mellett a 2. sz. BKG 33 cserkésze (Gémek és Vöcskök) képviselte a magyar csapatot. A tábor első hetében a cserkészek Helsingør mellett mérték össze ügyességüket és erőnlétüket különféle versenyeken, a második hetet pedig kirándulásképpen Koppenhágában töltötték, múzeumok, gyárak, kikötők látogatásával. Az első versenynaptól kezdve kiderült, hogy a magyar őrsök a legjobbak közül valók. A 800 méteres csónakversenyben, amely négyfős, négyevezős tengeri mentőcsónakokban folyt, a Fináczy Ernő orvostanhallgató által vezetett Gém őrs csak kicsivel lett második a Koppenhága két dán őrs után. Ugyancsak másodikok lettek a számukra szinte addig alig gyakorolt tengeri vitorlásversenyben, a csónakkötélhúzó versenyt viszont hősies küzdelemben megnyerték. A Hollók a jeladásban szerezték meg az első helyet, a Vöcskök pedig ugyanebben harmadikok, a kenuversenyben másodikok, az egyéni versenyek (becslés, megfigyelés, kézügyességek, elsősegély, úszás, búvárkodás, vízből mentés) pontversenyében pedig elsők lettek. A magyar csapat együtt, pontozással nyerte a „szárazföldi és vízi bemutatókat”, és második lett tábortűzi szórakoztatásban. Végeredményben öt első, öt második és két harmadik helyett szereztek, amellyel a (képzeletbeli) éremtáblázat élére került.
Az 1927-ben megrendezett 2. Nemzetközi Vízicserkész Találkozón a magyar versenycsapat legértékesebb győzelmét az „általános csapatversenyben” szerezte, ahol a szellemet, a fegyelmet, a megjelenést és a pontosságot pontozták a döntőbírók. Ennek díja is különleges volt: egy 9. századi viking hajó körülbelül 1:30 arányú modellje. A hajómodellt 1962-ig a budapesti Piarista Gimnáziumban őrizték, ekkor ajándékozás útján került a Közlekedési Múzeumba.
A tábortűzi szórakoztatás és mutatványok c. versenyszámban az egész magyar csapat együtt szerepelt. A Politiken dán napilap így számolt be az eseményről: „A magyarok nyitották meg az estét – egyúttal meg kell mondanunk, hogy joggal viselik a ’legvidámabb vendégeink’ nevet. Gyors egymásutánban pergett le egyik szkeccsük a másik után. Humoros cirkuszt és boxolást mutattak be, parodizálták a népszerű svéd fűrészjátékot és végül egy bikaviadalt oly módfelett vidáman rendeztek, hogy a közönség majdnem gurult a nevetéstől…”
A dániai 2. Nemzetközi Vízicserkész Találkozó során hajós kötélhúzó versenyt is rendeztek, amely abból állt, hogy két négypárevezős tengeri mentőcsónak végét összekötötték, és az nyert, amelyik adott jelre át tudta húzni a másikat a középvonalon. Ebben az őrsvezető csupán kormányosként segíthetett. A selejtezőkre 1927. augusztus 5-én került sor. A sorsolás folytán a budapesti piarista gimnázium két versenyőrse, a Gémek és a Vöcskök kétszer is egymást kapták ellenfelül. Nagy küzdelemben mindkétszer a Fináczy Ernő által vezetett Gémek győztek. A döntőt a tábor utolsó napján, augusztus 14-én rendezték meg Koppenhágában. A Gémek aznap már két 800 méteres csónakversenyt is végighajtottak, ellenfelük pedig a tapasztalt, hazai pályán versenyző dán csapat volt. „De alig érezték magukat ismét csónakban, szinte ösztönszerűen kiabált mindegyik lelkébe a magyar dac: »Csak azért sem!« És versenyeztek. Összeszorított fogakkal, erejük utolsó megfeszítésével küzdöttek. Először ők voltak kedvezőbb helyen. Győztek. Helycsere. Most ők vannak szél és ár ellen. Hiába a dánok minden megfeszítése, a magyarok rettenetes akarata [folytán], a parton álló magyar csapat … biztatása közt … újra átrepült az ellenfél hajója a startvonalon – hátrafelé. … A csónakból kiszálló fiúkat össze vissza ölelgetik az örömtől”(Bátori József: A dániai vizi Jamboree tanulságai in Magyar Cserkész 8 (1927), 311). Így végül a pesti piarista Gém őrs nyerte a Dán Cserkészszövetség ezüst serlegét.
A III. Nemzetközi Cserkész Dzsemborit 1929. július 29. és augusztus 13. között Liverpool mellett, a Birkenhead-hez tartozó Arrowe Hall kastélyt körülvevő 170 hektáros parkban tartották. Az előző, dániai dzsemborival szemben ezúttal nem voltak versenyek, így a tábor programjának középpontjában a különféle nemzeti bemutatók, előadások, tábortüzek, kiállítások és a kölcsönös barátkozás állt. A következő dzsembori rendezésére készülő Magyar Cserkészszövetség nem kevesebb, mint 850 fős kontingenssel vett részt a táborozáson. Ebből 70-en a budapesti piarista csapat tagjai voltak, és ezzel létszámban minden más csapatot megelőztek. Ez elsősorban az ismét nagy sikert arató vízicserkészcsapatnak volt köszönhető, amelynek 49 tagja közül 38-at a 2. sz. BKG Sztrilich Tamás raja adott. Bi-Pi, a világ főcserkésze a westkirby bemutató után külön fölkereste a magyar tábor parancsnokát, és megkérte, hogy adja át a fiúknak elismerése kifejezését.
Az angliai világdzsemborira a magyarok két fúvós zenekart is vittek, a népviseletbe öltözött pécsi ciszterci és gödöllői premontrei cserkészcsapatok tagjai pedig palotást és csárdást táncoltak a dzsembori színházában, a tábortüzeknél és egyéb bemutatókon. Mivel a találkozón csak fiúk vehettek részt, így a csinos lányruhák is fiatalembereket rejtettek.
Borbás Péter, Piarista Múzeum
Kép: Piarista Archivum
