A budapesti piarista cserkészcsapat, a 2. sz. BKG vezetői a Magyar Cserkészszövetség munkájából is aktívan kivették a részüket, és nagyban hozzájárultak a magyar nyelvű cserkészirodalom fejlődéséhez, de a különböző országos cserkészversenyek, illetve táborok szervezésében is oroszlánrészt vállaltak.
1925 júliusában Nagymaros közelében egységes piarista nagytábort szerveztek, amelyen az ország különféle piarista cserkészcsapataiból mintegy 340 diák vett részt. A piarista nagytábor remek főpróbája volt az 1926 júliusában a megyeri dombokon megrendezett Nemzeti Nagytábornak, amelyen 70 magyar városból 8000 fiú vett részt, illetve kisebb-nagyobb delegátusokkal 11 nemzet képviseltette magát. A budapesti piarista cserkészcsapat négy másik csapattal együtt látta el az előkészítés és a versenyrendezés bonyolult munkáját. A tábor elnöke a 2. sz. BKG parancsnoka, Sík Sándor volt. A nem kötelező versenyeken a csapat tagjai 35 különböző díjat szereztek.
Az 1932/33-as tanévben a budapesti piarista cserkészcsapat tagjai már az 1933 nyarán megrendezésre kerülő gödöllői IV. cserkész világdzsembori lázában égtek. Az év során az egyes rajok újjáalakították a cserkészotthon különböző helyiségeit. A Rozgonyi-raj az újoncok számára magyaros motívumú bútorokat készített, az idősebbek összerakható gumikajakokat gyártottak a vízibemutatókra és intenzívebben beindult a nyelvtanulás is. Mivel a 2. sz. BKG csapatát választották a dzsembori vízibemutatásainak vezetőjévé, így főleg a vízirajok készülődtek nagy lendülettel. A Sztrilich Tamás-raj Dr. Bátori József piarista vezetésével kéthetes külföldi tábort rendezett, amelyen Budapestről Bécsen át Passauba hajóztak, majd vitorlás kajakokon tértek haza. A Rozgonyi-raj Farkas József vezetésével a Sárospatak-Tokaj-Szeged vonalon a Tiszán tett 410 km-t két hét alatt. A Vass Tibor-raj kombinált mozgó- és vízitábort rendezett, amelynek keretén belül Győrből ladikkal jöttek vissza Budapestre.
A 2. sz. BKG cserkészei igen aktívan kivették a részüket a gödöllői világtalálkozó bemutatóiból. A vízirajok (Sztrilich Tamás-, Rozgonyi Ödön- és Vass Tibor-raj) Dr. Bátori József vezetésével a dzsembori reprezentatív vízitáborát állították fel és adták annak törzscsapatát. A Csapody-raj Dr. Szamek József piarista vezetésével a VII. altáborban képviselte a pesti piaristákat a szárazföldi cserkészek között. Horthy Miklós kormányzó megérkezésénél a vízirajok szerepelhettek díszcsapatként, és a Csepelen megrendezett vízibemutatók alkalmával őrsi hajó-, kajak- és ladikgyakorlataikkal óriási sikert arattak. Egy piarista csoport a dzsembori színházában adott elő huszár-verbunkos táncot, egy másik pedig a Sport-téren és az Arénában mutatta be az angol matróz-táncot. A piarista vízicserkészek tábora különböző találkozóknak is színteret biztosított. A külföldi vízicserkészeknek rendezett uzsonnán számos új barátság szövődött, sőt egy angol cserkészt a csapat kültagjává is avattak. De a vízicserkészek tábora adott otthont a nagy piarista cserkésztalálkozónak, ahol a dzsemborin résztvevő több, mint 400 piarista cserkész gyűlt össze. Ahogy a magyar cserkészet korábbi, nagyszabású megmozdulásain, úgy az 1933-as gödöllői világtalálkozón is a legfőbb vezetőség számos tagja a 2. sz. BKG, illetve a budapesti piarista gimnázium kötelékéből került ki. Így a dzsembori táborparancsnoka, gróf Teleki Pál, a Cserkészszövetség országos elnöke, Papp Antal, a tábor parancsnokhelyettese, Sík Sándor, a külügyi főtitkár, Molnár Frigyes, a vezérkari titkárok, Gundrum Kázmér és Degré Alajos, a gazdasági csoport vezetője, Major Dezső és a szórakoztatási csoport vezetői, Sztrilich Pál és Berthóty István.
A sorozat befejező részét július első hetében tesszük közzé a kiállítás megnyitójáról készült kisfilm kíséretében.
Borbás Péter, Piarista Múzeum, Piarista Rend Magyar Tartománya
