A budapesti Piarista Gimnázium alapításának 300. évfordulóját ünnepelték november 20-án délután az Új Városházán. Az eseményen beszédet tartott dr. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, Dr. Jelenits István korábbi piarista tartományfőnök, teológus, irodalmár, író, dr. Török Bernát, a Magyar Piarista Diákszövetség főtitkára,dr. Koltai András levéltárvezető és Horváth Bálint,a Piarista Gimnázium igazgatója. Közreműködött Dóczy Péter színművész, rendező, piarista öregdiák, a gimnázium fiúkórusa Melegh Béla karnagy vezetésével és Piarista Gimnázium rézfúvósai Félegyházi Bence piarista öregdiák, zenetanár vezetésével.
1717-ben érkeztek az első piaristák Pestre, hogy a főként német ajkúak lakta városban meghonosítsák a magyar nyelvű oktatást, létrehozva az első középiskolát. A rend meghatározó szerepet töltött be a város életében.
Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, piarista öregdiák személyes emlékekkel színezett köszöntőjében azt emelte ki, az 1717-ben indult piarista oktatás Pest város első középiskoláját hozta létre, melyben a működés 300 éve alatt kiváló művészek, tudósok, politikusok és hazafiak hosszú sorát nevelték, bizonyítva ezzel a „Hitre, tudásra” piarista alapelv hatékonyságát. "A 18. század elején egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy miért Pesten alapítsanak gimnáziumot a piaristák. A város lélekszáma akkor, alig pár évtizeddel a törökök kiűzése után, mindössze 3500 volt. 1709-ben Pesten 168 lakóház, 83 elhagyott és 68 összedőlt épület volt" – fűzte hozzá Bagdy Gábor.
Mi az iskola szerepe az ember életében? – ebből a kérdésből kiindulva Jelenits István, a gimnázium nyugalmazott szerzetestanára, korábbi piarista tartományfőnök Kalazanci Szent József jövőbe látó felismerését méltatta: a rendalapító azt értette meg, hogy a modern világban mindenkinek tanulnia kell, aki élni akar. Korában a gazdagok privilégiuma volt a tanulás, Kalazanci József pedig megnyitotta iskoláit a szegények gyerekei előtt. Ahogy az egyéni boldogulás alapja a tanulás, úgy az ország fejlődését is a „szellemi segédmunkások” tudják előmozdítani. Ezt tették a piaristák Pesten: hozzá tudtak járulni ahhoz, hogy a török uralom alatt szinte megsemmisült város ismét európai rangra emelkedhessen. Mikor megkezdték működésüket, négy piarista szerzetes szerény körülmények között már az első évben mintegy 150 szegény gyereket tanított, majd felépítették és fenntartották 100 éven át Pest egyetlen középiskoláját. „Műveltséget hoztak Pestnek, elterjesztették a természettudományos képzést, kultúrát teremtettek.” A piaristák Pesten azért dolgoztak, hogy ismét európai rangra emeljék a törökök uralma alól felszabadított magyarságot – hangsúlyozta Jelenits István Széchenyi-díjas irodalomtörténész, teológus, piarista szerzetes.
Jelenits István kitért a szocializmus évtizedeire is, amikor a rend számára az volt a kérdés, „lehet-e összekötött lábakkal táncolni”, tudják-e hitelesen képviselni a szolgálatukat meghatározó „Hitre, tudásra” alapelvet. És meg tudják-e találni a módját, hogy keresztény értelmiséget neveljenek.
Török Bernát, a Magyar Piarista Diákszövetség főtitkára beszédében arra keresett választ, mi lehet a piarista nevelés sikerének titka. Az öregdiák szerint a 300 év alatt újabb és újabb történelmi körülmények között, mindig mozgásban lévő társadalmi valóságban kellett megtalálni a nevelés helyes útját, melynek eredményességét a piaristák által mindvégig hitelesen képviselt emberkép jelentette, mely koroktól függetlenül nyújtja a teljes és értelmes élet reményét, s mely a változások közti céltalan útkeresés helyett egyértelmű célt, értelmet és karaktert ad a nevelésnek.
Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője néhány évszámhoz kapcsolva emelt ki meghatározó vonatkozásokat a pesti piarista múltból. Felelevenítette a kezdeteket: a 18. század elején, a török pusztítást és elnéptelenedést követő helyzetben a piaristák vállalták Pest városának felkérését, hogy iskolát indítanak meglehetősen szerény viszonyok közepette. „Egyik fél sem volt akkoriban meghatározó, de jól egymásra találtak” – így kezdődött az a 300 év, melyben a piaristák meghatározó szereplői lettek a város életének. A későbbi fővárosi mérnökképzést megalapozva 1744-ben a piaristák indították el Magyarország első olyan, egyetemi szintűnek számító tanfolyamát, amely a kor legmodernebb természettudományos ismereteit adta át a diákoknak – idézte fel Koltai András. Kitért arra is, hogy a budapesti Piarista Gimnázium egyike volt a nyolc katolikus iskolának, amelyek 1950 után is folytathatta működését.
Horváth Bálint, a gimnázium igazgatója beszédében az önértelmezés és önmegértés fontosságát hangsúlyozta. "Az iskola 300 éves történetét elődeink maradandó értékeket teremtő szolgálata fémjelzi. Ezen értékekhez való ragaszkodás és a szüntelen változásra, fejlődésre való készség tette lehetővé, hogy az állampárti rendszer szorításában a Piarista Gimnázium olyan értelmiségi réteget nevelt ki, amelynek életében a hit, a kultúra és tudomány magas színvonalon és harmonikusan volt jelen" – mondta az igazgató. Míg akkor a rendszerrel való szembenállás ellentétében volt értelmezhető a valóság, addig ma a szabadság „zavarba ejtően sokszínű globális világában” kell értékeket választani, vállalni. Az iskolának ezeket az értékeket, célkitűzéseket kell világosan megfogalmaznia és hitelesen képviselnie – mutatott rá mai feladatukra.
A Piarista Gimnázium elmúlt 300 évének örökségéből ma is meg kell őrizni a nevelés igényességét, ugyanakkor nagyobb teret kell engedni a szabadságnak, az egyéni kezdeményezőképességnek és felelősségvállalásnak – fűzte hozzá az igazgató.
Horváth Bálint szerint az iskola 300. születésnapja egyben a tanítás ünnepe is. „Diákként és tanárként azt éltem meg, tanárnak lenni jó, a piarista diákok között lenni fiatalságot, energiát adó, jókedvvel és humorral átszőtt létezés, és egyben üdvösségszerző cselekedet, az igazság és az evangélium valódi szolgálata” – fogalmazott az igazgató.
Szöveg: Magyar Kurír, MTI, Piarista Rend Magyar Tartománya
Kép: Szathmáry Melinda