Decemberi levelében a piarista rendfőnök az emmauszi tanítványok történetére utalva az októberben tartott püspöki szinódusról számol be, amelyen ő maga is részt vett. Hangsúlyozza, hogy a szinódus a fiatalokat állította az egyházi élet középpontjába, és olyan jelentős szemléletbeli újdonságokat hozott, amelyeket mindenképpen meg kell ismernünk, és engednünk kell, hogy piarista életünket is alakítsák.
A generális atya 2018. decemberi levele
„Késlekedés nélkül útnak indultak, és visszatértek Jeruzsálembe”
Szinódusi út a fiatalokkal
Véget ért a „fiatalok, hit és hivatástisztázás” témájáról tartott püspöki szinódus, amelyen a legfőbb szerzetes elöljárók uniójának képviselőjeként jómagam is részt vehettem. Rendkívüli élmény volt számomra, és azt hiszem, rendünk számára is hasznos volt, mert be tudtam vinni a piaristaságot a szinódusi eszmecserébe. Ebben a levélben szeretném megosztani veletek a nemrég befejeződött szinódus néhány alaptémáját, valamint azt a szinódusi folyamatot, amelyen az egyház a fiatalokkal együtt végig akar menni.
A levél címéül az emmauszi tanítványokról szóló történetből választottam egy mondatot, mert a szinódus ezt a képet, Emmauszt választotta arra, hogy a zárdokumentumnak keretet adjon. Találó ez a mondat, mert világosan kifejezi, amit azok a tanítványok megéltek: esteledett, készültek lepihenni, de amikor felismerték Jézust, nyomban útnak indultak, és visszatértek Jeruzsálembe, a feltámadás tanúiként. Nem érdekelte őket sem az éj beállta, sem a fáradságos út. Életük megújult, és ezt rögtön meg akarták osztani másokkal.
Szeretnék beszámolni a szinódusról, röviden és tömören, hogy egy kicsit érzékelni tudjátok, mit is éltünk meg ott.
A szinódus meghirdetése
Ezzel a szinódussal Ferenc pápa üzenetet küld az egész egyháznak, legfőképp pedig az összes fiatalnak és mindazoknak, akik hivatásunknál fogva kísérjük őket: a fiatalok állnak az egyház életének és küldetésének középpontjában, és az egyház ezzel a szinódussal kifejezi, hogy őket helyezi az első helyre, és ezt javasolja másoknak is. Ez azt is magában foglalja, hogy az egyház kíséri őket hivatástisztázásukban. Az üzenet világos, erős, és követelményeket támaszt. Semmi sem lesz ugyanaz az egyházban ez után a szinódus után.
A folyamat, amelyen ezt megelőzően végigmentünk az egyházban és a rendben
Mindannyian tudjátok, hogy a piarista ifjúsági szinódus folyamata rendkívül gazdag. Olvashattátok a dokumentumokat, amelyek összegyűjtik mindazt, ami az egyes cirkumskripciókban (körzetekben) történtek. De szeretném hangsúlyozni, hogy a folyamat az egész egyházban nagyon gazdag volt. Sok püspököt hallottam, akik elmesélték, milyen tapasztalatokat szereztek a fiatalokról Rómába utazásuk előtt. Erősen meghatározta a szinódust az az érzés, hogy „a fiatalok szóvivői vagyunk”. Ez a szerep rendkívül fontos: a fiatalok szóvivőikké tettek bennünket az egyházi közösség egésze előtt. Megragadom az alkalmat, és szeretnélek biztatni benneteket, hogy mindenképp olvassátok el a „piarista szinódus” dokumentumait. Megéri, és mindenki számára elérhetők.
A szinódus légköre és stílusa
Én sosem voltam korábban szinóduson, de sok „szakértőtől” azt hallottam, hogy ez a szinódus más volt. Ennek a négy hétnek a légkörét és dinamikáját erősen meghatározta a bennünket kísérő negyven fiatal öröme, megosztása, áttetszősége, tevékeny részvétele, a pápa mindennapi közelsége, az, hogy szabadon beszélhettünk, stb. Meg kell említenem az ülések elnökének, Sako bíborosnak (a babiloni káld pátriárkának) sajátos stílusát is: humorával, állandó viccelődéseivel és jó vicceivel nagymértékben hozzájárult ehhez a testvéri légkörhöz. A reménnyel és örömmel teli munka tehát szintén ennek a szinódusnak az üzenete.
Irányt kijelölő szempontok
Csak a legfontosabbakat emelem ki, és mindegyikhez fűzök egy-egy rövid megjegyzést, kérdést, javaslatot.
Szinodalitás: ez az egyház létmódja, felszólítás arra, hogy mindannyian érezzük felelősnek magunkat az egyház építéséért. Ez az út fokozatosan lehetőséget biztosít az egyházi életben való mind teljesebb részvételre, az egyházi életbe való felelős bekapcsolódásra. Nem kevés felszólaló azt kérte, hogy tartsanak majd a püspökök szinódust a szinodalitásról.
Kifelé haladó egyház: ez volt a szinódus alapkerete. Milyen egyházat akarunk? Milyen papot és szerzetest akarunk, és milyen egyház számára? Küzdenünk kell a klerikalizmus minden formája ellen! Milyen pasztorációra, katekétákra, közösségekre, egyházközségekre, missziós célkitűzésekre van szükségünk? Valami erősen mozgásba lendült.
Kísérés és empatikus meghallgatás mint egyházi dinamizmusok: milyen jó hallani, hogy a pápa és a szinódusi atyák egy olyan egyházat javasolnak, amely empatikusan fordul a fiatalokhoz, a szegényekhez, a világhoz! Hatalmas öröm megkapni az erős felszólítást a meghallgatásra és a kísérésre!
Teljes pasztorális folyamatok és az építendő keresztény közösség: folyamatokon és nem annyira önálló programokon alapuló pasztorációt kell végeznünk, és megfelelő képzést kell biztosítanunk minden pasztorális munkatársnak, hogy képes legyen ellátni ezt a feladatot.
Vértanúk: sok a fiatal vértanú a világ minden táján. Sok fiatal áldozta fel életét a hit melletti hűségből. Erős felszólítás ez arra, hogy mindannyian megnyíljunk az egyházi szolidaritásra azokkal a közösségekkel, amelyek szenvednek és nehézségek közepette is mindvégig tanúságot tesznek hitükről. Állandóan imádkoznunk kell értük. Csak az imádság tesz bennünket fogékonnyá arra, amit sok közösség megél.
Migránsok: tömérdek fiatal hagyja el otthonát és keres máshol életlehetőséget. Az egyháznak és a piaristáknak tudniuk kell, hogy küldetésük feléjük is irányul. Mindazok után, amit ezekben a napokban hallottam, arra kell hívnom a rendet, hogy komolyan gondolkodjunk el azon, milyen új válaszokat adhatunk Kalazancius fiaiként erre a kihívásra.
Megkülönböztetés: olyan dinamika ez, amelyben fejlődnünk kell, és amelyről sokat kell tanulnunk. Ahogy a szinódus mondja: a megkülönböztetés nem egy pontszerű cselekvés, nem is gondolkodás és döntés egy adott témáról, hanem a hit megélésének, keresztény életvitelünknek a módja.
A tényleges fiatal: küzdelmeivel és az előtte álló kihívássokkal. Foglalkoznunk kell antropológiával, megfelelően értenünk kell az emberlét összes dimenzióját, ismernünk kell digitális környezetünket, a fiatalt semmilyen körülmények között nem diszkriminálhatjuk, mindenkit el kell fogadnunk, mindenkivel együtt kell járnunk. Olyan javaslat ez, amely kimozdít bennünket.
Evangéliumon alapuló átfogó nevelés: az egyháznak olyan nevelési intézményekre van szüksége, amely befogad minden gyermeket és fiatalt, és nem zár ki senkit annak hite, kultúrája vagy identitása miatt. A szinódus egyértelműen az oktatást és nevelést nevezte meg azon területként, amelyen az egyház megvalósítja a mindenki kísérésére irányuló küldetését.
Hivatástisztázás: találkozás Krisztussal, aki ismer minden fiatalt, és különösen is jelen van bizonyos dinamikákban: imádság, Istennel való kapcsolat, a közösség megtapasztalása, a szegények szolgálata.
A jóváhagyott záródokumentum
Emmausz képét vettük alapul. Míg várjuk, hogy Ferenc pápa apostoli buzdítást adjon ki, biztatlak benneteket, hogy olvassátok és tanulmányozzátok a záródokumentumot minden közösségben. Ez emlékeztet bennünket, hogy Jézus „velük ment”, amikor találkoztak vele, „megnyílt a szemük”, és végül „késlekedés nélkül útnak indultak”. A következő hónapokban a generálisi kongregáció igyekszik majd felkínálni és javasolni néhány konkrét elhatározást, hogy elkezdjük megvalósítani a szinódusi dokumentumban foglaltakat.
Elsődleges elkötelezettség a fiatalok mellett
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy annak idején már boldog emlékezetű generálisunk, Ángel Ruiz atya az egész rendet a fiatalok melletti elsődleges elkötelezettségre hívta (1985). A szinódus most az egész egyháznak javasolja ezt. Fogadjuk el ezt a javaslatot és gondolkodjunk el rajta, hogy ez ihlesse legjobb piarista elhatározásainkat, következetesen ahhoz a kihíváshoz, amelyet Kalazancius állított a fiatalok elé: „ez az Istennek legkedvesebb életkor, és arra kell szolgálnia, hogy Krisztust kövessük, és ne a világot” (1629-ben kelt levél). Kétségtelenül erre a feladatra kaptunk meghívást.
Piarista szinódusunk
Már jócskán előrehaladtunk „piarista szinódusunk” útján. Végigjártuk az első három szakaszt (helyi, tartományi, kontinentális). Most pedig elérkeztünk a döntő szakaszhoz: a szinódusi dokumentumnak és Ferenc pápa apostoli buzdításának befogadásához, valamint a piarista ifjúsági szinódus rendi szintű gyűlésének megrendezéséhez, melynek már ki is hirdetem a helyét és idejét: Oaxacában (ejtsd: gváháká) (Mexikóban) lesz, 2019. július 15-től 20-ig. A szervezőbizottság a következő hónapokban konkrét útmutatást ad majd arról, miképpen készüljünk rá és vegyünk részt rajta. Azt már mindannyian tudjátok, hogy a generálisi kongregáció azt a döntést hozta, hogy a fiatalok képviselőcsoportja jelen lesz a következő (48.) egyetemes káptalanunkon. Szinodálisan haladunk előre a fiatalokkal, az úton pedig kihívásokra és válaszokra találunk majd.
Levelemet egy idézettel szeretném zárni abból az üzenetből, amelyet a szinódus intézett a világon élő összes fiatalhoz, és amelyet felolvastunk a szinódus zárómiséjén, amelyen Ferenc pápa volt a főcelebráns.
„Ismerjük belső kereséseiteket, örömeiteket és reményeiteket, fájdalmaitokat és aggodalmaitokat. Szeretnénk, ha most meghallanátok a mi szavunkat: segíteni akarunk nektek örömeitekben, hogy reményeitek eszményekké váljanak. Biztosak vagyunk abban, hogy egész életörömötökkel készek vagytok azon fáradozni, hogy álmaitok valóra váljanak életetekben és az emberiség történelmében. Egy hónapon át együtt jártunk néhányatokkal, és sokan másokkal közösségben voltunk az imádság és a szeretet által. Most szeretnénk folytatni az utat a föld minden szegletében, ahová az Úr Jézus küld minket misszionárius tanítványként. Az egyháznak és a világnak sürgős szüksége van lelkesedésetekre. Legyetek útitársai a legelesettebbeknek, a legszegényebbeknek, és mindazoknak, akik az élet sebeit hordozzák! Ti vagytok a jelen, legyetek a legragyogóbb jövő!”
Testvéri öleléssel:
Pedro Aguado SP
rendfőnök
