Június 4-én Tamás József püspök ünnepélyesen megáldotta a Márton Áron líceum dísztermének új üvegablakait.
Kállay Emil beszámolója.
A csíkszeredai Márton Áron állami líceum dísztermének ablakavató ünnepsége
Gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök 1909-11 között építtette fel a csíkszeredai rk. gimnázium épületét, mely 1948-ig egyházi iskolaként működött. Akkor Romániában is minden egyházi iskolát államosítottak. Az iskola nagyméretű kápolnáját díszteremmé alakították át, és a színes üvegablakait – melyek a Magyarok Nagyasszonyát, Szent István királyt, és Szent Imre herceget ábrázolták – összetörték.
A rendszerváltás után ezt az állami iskolát Márton Áronról, a szentéletű, kiváló erdélyi püspökről nevezték el. 1991-től ugyanebben az épülettömbben kezdte el működését a Segítő Mária katolikus líceum is. 2005-ben az egyház visszakapta az épület tulajdonjogát. Az iskola nyugalmazott igazgatója Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, szívügyének érezte, hogy újra visszaállítsák – az eredeti tervnek megfelelően – ezeket a színes üvegablakokat. A Szent Kereszt plébánia padlásán megtalált töredékekből csupán Szent István feje és néhány díszítő elem volt összerakható. Az azonban egyértelmű volt, hogy a Szűz Anyát a kisdeddel a központi vitróban, a koronát felajánló Szent Istvánt a jobb oldalon és Szent Imre herceget a baloldalon helyezzék el. Felkérte Nagy Ödön és Vorzsák képzőművészeket, akik képzelő- és alkotó szelleme hívta életre a
mostani formájában a gyönyörű színes üvegablakokat. Ugyancsak neki köszönhető, hogy fáradhatatlan buzgósággal sikerült lelkes támogatókat szereznie az anyagiak előteremtéséhez. Június 4-én történt meg az ablakavató ünnepség.
Az ünnepség elején Varga László, a Márton Áron líceum igazgatója ünnepi beszédében a következőket mondotta: „Örömmel nyugtázhatjuk azt, hogy az eltelt évtizedben jelentős lépések történtek iskolánk arculatának alakítása, illetve helyreállítása terén. Előbb 1997-ben Márton Áron püspöknek, iskolánk névadójának, két évvel később pedig az iskolaépítő püspöknek, gróf Majláth Gusztáv Károlynak sikerült mellszobrot emelni a főbejárat előtt. A 2000. esztendőben került sor a díszteremként is használt iskolakápolna helyreállítására, ma pedig a nagyméretű, az eredetihez hasonló festett üvegablakok elkészültét és visszahelyezését ünnepelhetjük.
Mindezen munkálatok elégtétellel és elégedettséggel töltenek el mindannyiunkat, mert történelmi jóvátételről, restaurálásról, rehabilitációról beszélhetünk egyszerre. Hiszen nemcsak egy szándékosan megsemmisített műalkotás felújításáról van szó, hanem az igazi alapító, az eredeti iskolafenntartó közösség, intézmény becsületének helyreállításáról, jogaiba való visszahelyezéséről is. Így tehát nemcsak szépérzékünk, műízlésünk és az épület iránt érzett tiszteletünk, de az igazságérzetünk, az erkölcsi é
rzékünk és a történelmi igazsághoz való ragaszkodásunk is e helyreállítási munkálat helyessége és szükségessége mellett szólnak és érvelnek, késztetnek hálára és örömre."
Tamás Levente a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium igazgatója beszédéből a következőket idézzük: „Hatvan évvel ezelőtt az akkori Segítő Mária Róm. Kat. Gimnázium államosítása után nem sokáig volt maradása Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának, aki csendes jelenlétével mindig Jézusra irányította és irányítja figyelmünket. Nem maradhatott Szent István király sem, aki a Szent Koronával bennünket is felajánl Isten Anyjának. És nem lehetett maradása Szent Imre hercegnek sem, hogy szilárd példaként szolgálhasson az iskolában formálódó ifjúságnak. Most közel hatvan év után újra rajtuk keresztül áradhat be a fény a Gimnázium mai világára – legyen ez megerősítés mindannyiunknak, hogy Isten nélkül nincs biztos jövőnk!"
Ezután Császár Erzsébet XII.-es tanuló Dsida Jenő Templomablak című versét szavalta el, majd a gimnázium énekkara Gál Éva tanárnő vezetésével kórusműveket adott elő.
Tamás József püspök atya, érseki helynök pedig ünnepélyesen megáldott az új üvegablakokat.
Kállay Emil
