Június 17-én péntek délután zsúfolásig megtelt a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola aulája: munkatársai, rendtársai, egykori diákjai és tisztelői köszöntötték az idén nyáron 80 éves Lukács László piarista szerzetest, tanárt, teológust, irodalomtörténészt, a Vigilia katolikus folyóirat főszerkesztőjét.
Június 17-én péntek délután zsúfolásig megtelt a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola aulája: munkatársai, rendtársai, egykori diákjai és tisztelői köszöntötték az idén nyáron 80 éves Lukács László piarista szerzetest, tanárt, teológust, irodalomtörténészt, a Vigilia folyóirat főszerkesztőjét.
Az ünnepségen – melynek moderátora Juhász Ferenc gyöngyösi plébános, Lukács László egykori növendéke volt – köszöntő beszédet mondott Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek (az ünnepelt egykori tanítványa), Várszegi Asztrik OSB pannonhalmi főapát, Várnai Jakab OFM, a Sapientia Főiskola rektora, Ruppert József SchP, a kecskeméti piarista iskola egykori igazgatója, Hatházi Róbert kecskeméti plébános, Rajesh Salagala szalézi szerzetes, a Sapientia egykori hallgatója és Szörényi László irodalomtörténész, a Vigila szerkesztőbizottságának tagja. Az eseményen részt vett többek közt Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök és Hegyi László, egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár is. Az egyes beszédek között klasszikus zenei betétek csendültek fel fiatal művészek tolmácsolásában. Az ünnepelt meghatódva hallgatta végig a személyes hangvételű köszöntéseket, majd maga is szólásra emelkedett. Kifejezte végtelen háláját az Úristennek, aki ennyi gazdag évvel ajándékozta meg és a szerzetesi és tanári pályát, hivatást jelölte ki útként számára. Hálát adott azért a számos diákért, akiket taníthatott, s akik életének többek közt értelmet adtak. Végezetül megköszönte a Teremtőnek családtagjait, barátait, munkatársait és mindazokat, akik életében meghatározó szereppel bírtak. Az esemény záróakkordjaként Győrffy Ákos és Vörös István költő olvastak fel verseikből.
Lukács László 1936. július 31-én született Budapesten. Érettségi vizsgát az itteni Piarista Gimnáziumban tett 1954-ben, majd ugyanezen évben belépett a piarista rendbe. Felsőfokú tanulmányait a Kalazantinum Piarista Hittudományi Főiskolán végezte 1954 -1961 között. 1963-ban a Római Katolikus Hittudományi Akadémián dogmatikából, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar-angol szakán irodalomtudományból doktorált. 1959. augusztus 28-án örökfogadalmat tett, 1961. március 18-án szentelték pappá. 1981-ben a teológiai tudományok doktori címének is birtokosa lett.
Lukács László atya kimagasló teológiai és irodalmi munkássága mellett ízig-vérig tanár is tudott maradni, aki diákjainak nem „csupán” valódi tudást adott át, hanem emberségre, a teljes értékű életre nevelte és készítette fel őket. Több mint két évtizedig működött Kecskeméten, ahol kezdetben a gimnázium tanára, majd a diákotthon igazgatója lett. A piarista gimnázium igazgatói tisztjét közel 10 éven át töltötte be 1984-ig, ezt követően pedig a Kalazantinum Piarista Hittudományi Főiskolán oktatott egészen 2000-ig, amikor a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola főigazgatója és dogmatikatanára lett. Főigazgatóként 2006-ig, rektorként 2008-ig működött az intézményben.
Lukács tanár úr mindig is meghatározó alakja volt a magyar katolikus médiának: 1984-től a mai napig a Vigilia c. katolikus folyóirat főszerkesztője és felelős kiadója. Az Új Ember katolikus hetilap felelős szerkesztői és kiadói tisztségét 1989-1995-ig ő töltötte be, 1990-től pedig a Magyar Kurír Rt. felelős kiadója volt tíz éven át. 1989-1995-ig vezette az MKPK Kommunikációs Irodáját, majd 1995-2007 között a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának konzultoraként is tevékenykedett.
Számos díjban, kitűntetésben is részesült a rendszerváltást követően: a New York-i katolikus St. John Egyetem díszdoktora (1990), Leopold Kunschak-díj (1991), Pulitzer-díj (1995), Kodály Zoltán közművelődési díj (1999), Pro Urbe Budapest-díj (2011).
Az öt nyelven (angol, német, francia, spanyol, latin) kiválóan beszélő és író piarista szerzetes tudományos munkássága rendkívül figyelemreméltó nemzetközi viszonylatban is; évente számos alkalommal hívják meg hazai és külföldi tudományos konferenciákra különböző témájú előadások tartása céljából.
1992–2010 között az Europäische Gesellschaft für Katholische Theologie és a Német Dogmatikusok és Fundamentálteológusok Társaságának tagja volt, 2009-től a La Comisión Permanente de las Escuelas Pías Europeas elnökségi tagja három éven át. 2012-ig az ET elnökségében is részt vett.
Lukács Lászlónak kb. százötven magyar nyelven, negyven idegen nyelven írt tanulmánya jelent meg könyvekben, folyóiratokban, s tizenöt könyv lefordításához fűződik a neve. Nem csupán teológiai, hanem irodalmi, művészeti, és kommunikációelméleti esszéket is publikált. „Cikkei, művei, közvetítő szerepe nemcsak egyház- vagy teológiatörténeti szempontból jelentősek, hanem művelődéstörténetileg is, hiszen mind a Kárpát-medencei, mind a nyugati emigráció keresztény közösségeivel felvette a kapcsolatot.” – írja róla Baranyai Béla, az Új Ember és a Magyar Kurír újságírója.
Legfrissebb munkája a XVI.Benedek pápa életéről szóló, több, mint 500 oldalas könyve, ami idén jelent meg a Szent István Társulat kiadásában „Az igazság munkatársa” címmel. Az emeritus pápa maga írt személyes ajánlást a könyvhöz: „A magyar olvasóknak, akik Lukács László atya Az igazság munkatársa című könyvét kézbe veszik, azt kívánom: olvassák örömmel, mindenekelőtt pedig azt remélem, hogy közben láthatóvá válik előttük katolikus hitünk igazsága és szépsége, amelynek szolgálatát életfeladatomnak tekintem”.
Szöveg és kép: Szathmáry Melinda
(Életrajzi adatok forrása: Lukács László adatlapja a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola honlapján, Wikipédia)