Március 1-jén, Wettstein József piarista szerzetes 70. születésnapjának előestéjén rendezték meg az AudioVizuális Kommunikáció (AVK) szakkör első össztalálkozóját a budapesti Patrona Hungariae Gimnáziumban. Az eseményen száznál is többen gyűltek össze diákok, munkatársak, családtagok és tisztelők, hogy közösen emlékezzenek a 2025 karácsonyán elhunyt alapítóra, és megerősítsék az általa létrehozott közösség jövőjét.
Wettstein József tanár úr volt az AVK szakkör megálmodója és alapítója, aki 38 éven át vezette tanítványait a fényképezés és a videózás világában. József atya fiatal papként Franciaországban teológiai tanulmányai során találkozott az audio-vizuális hitoktatás rendszerével, ami annyira magával ragadta, hogy a doktori cím megszerzése helyett egy ottani intézetben az audio-vizuális tanulmányok irányába váltott. A piarista rend jelmondata, „Pietas et litterae” (jámborság és tudomány) a hit és értelem egyensúlyát hirdeti. A piarista nevelés repertoárjába nagyon is illeszkedett az új technológiák beemelése, leginkább azoknak az evangéliumi tanításokba illeszthető megközelítése és elsajátítása.
Az akkor még itthon elérhetetlennek számító, legmodernebb videotechnikai eszközökkel a francia Karitász segítségével felszerelkezve, Magyarországra hazatérve a Budapesti Piarista Gimnáziumban 1988-ban Wettstein József tanár úr megalapította az azóta diákok százait megmozgató filmes szakkört.
Az újszerű és a fiatalság körében menő kezdeményezés az első pillanattól vonzotta a gyerekeket, a média addig csak befogadóként ismert felébe beavatást nyerni sorjáztak a tanítványok. Többen alig győzték kivárni azt az életkort, amikor csatlakozhatnak a gimnázium két évét felölelő képzéshez.
Az AVK később, 1997-ben a Patrona Hungariae Gimnázium leánytanulóit is befogadta, Lobmayer M. Judit iskolanővér vezetésével patronás helyszínen is megindult az oktatás. A Boldogasszony Iskolanővérek maguk is azt vallják: „Számunkra a nevelés azt jelenti, hogy az embereket – mint Isten teremtményeit és képmásait – teljes kibontakozásukhoz segítjük, és képessé tesszük arra, hogy latba vessék adottságaikat a föld emberhez méltóvá alakításában.” Boldogan fogadták tehát a piarista iskolával kezdett újszerű munkát.
Meghonosodtak a legendás közös nyári egyhetes alkotótáborok, ahol a patronás és piarista diákok egymás filmes alkotásaihoz asszisztálva mentorként, ötletadóként vagy szereplőként egyaránt közreműködtek.
Wettstein atya január 9-i búcsúztatásán Horváth Bálint igazgató úr, a Budapesti Piarista Gimnázium vezetője kezdeményezte és meghirdette az AVK öregdiákok össztalálkozóját.
Március első vasárnapján a Patrona Hungariae Gimnázium dísztermében Wettstein József egykori tanítványa, Babos Áron atya által celebrált szentmisében diákjai, munkatársai és tisztelői emlékeztek Wettstein tanár úrra, aki a nyári alkotótábori hetek minden napján rendszeresen kora reggel maga misézett a bükkmogyorósdi templomban a helyiek örömére, hiszen a borsodi völgyben egyébként csak hétvégente volt elérhető szentmise. A liturgia méltó kezdete volt az emlékezésnek, hisz Wettstein tanár úr életének, hivatásának középpontja az Eucharisztia volt. Szép pillanat volt, amikor a mise végén a résztvevők együtt szavalták el József atyának az Oltáriszentséghez írt verses imádságát.
A szentmisét követően személyes hangvételű visszaemlékezések hangoztak el. Wettstein András, a tanár úr testvére megemlékezésében megható szavakkal idézte fel bátyja életútját. Kiemelte testvére kivételes szellemi képességeit, közösségteremtő erejét és rendíthetetlen hitét, derűjét, amely súlyos betegsége idején is megmaradt.
Szövényi-Lux Balázs filmrendező arról beszélt, hogy Wettstein atya pedagógiai módszere a szelídségre, az együttműködésre és az emberközpontúságra épült. Nem irányított felülről, hanem partnerként dolgozott diákjaival, segítve őket abban, hogy saját alkotói útjukat megtalálják. Hangsúlyozta, hogy tanáruk számára az alkotás mindig az ember szolgálatában állt.
Dózsa Endre filmkészítő személyes történetén keresztül mutatta be, hogyan segítette Wettstein atya egy kezdő diák első filmjét, majd később hogyan támogatta őt szakmai fejlődésében. Mint fogalmazott, a tanár úr nemcsak az aktuális teljesítményt, hanem a fejlődés lehetőségét is látta tanítványaiban, és bizalma sokak életét meghatározó módon formálta.
A szintén Wettstein tanár úr által életre hívott ökumenikus diákfilmszemlék és a táborok maratoni filmes estéinek hamisítatlan hangulatát megidézve ismét nagyvásznon élvezhette a közönség a több AVK-s alkotói időszakot felölelő számos kisfilmet és videoporámát (dramaturgiailag megformált vetített kép). A programra történt regisztrációkor vagy a helyszínen is lehetőség volt a kedvenc filmek kívánságműsorát összeállítani felidézve az elmúlt évtizedek alkotói munkáját és közösségi életét.
A résztvevők nemcsak egymással, fiatalkori önmagukkal is találkoztak ezen a délutánon a filmvásznon vagy a játékos kvízekben felidézett élményekben. Izgalmas volt a családtagokat bevonni ebbe a titkokkal teli körbe, amelyben megszentelt pillanatokra azok is szerzőkké, alkotókká tudtak válni, akik egyébként máskor, máshol csendes szemlélők vagy nem kitárulkozóak.
Az emlékezést közös vacsora és hosszan tartó, kötetlen beszélgetések követték. Egykori tanítványok, ma már filmes szakemberek, pedagógusok és más hivatások képviselői idézték fel közös élményeiket, miközben újra megtapasztalhatták azt a közösségi köteléket, amely Wettstein József atya munkája nyomán jött létre.
A találkozó záróimával ért véget, amely egyszerre volt hálaadás és elköteleződés a megkezdett munka folytatására. Az esemény világossá tette, hogy Wettstein József atya öröksége nem csupán emlék, hanem élő valóság: egy közösség, amely tovább viszi azt a hitet, emberséget és alkotói szemléletet, amelyet ő adott át tanítványainak.
Többen élethivatásul választották a filmes szakmát, ma a legelismertebb filmes alkotók között találunk az AVK-ból indultakat. Vannak civilek, akik ma kedvtelésből vagy műértőként, az élet számos más területén tudják hasznosítani a tanultakat. Ugyanakkor AVK-snak lenni valamiféle sosem múló életforma, viszonyulás, látásmód, amelyre Tanár úr tanított. Ő egész életével a fényt kereste, ami által látni és láttatni tudott. A fény által tisztán – kamerával, akár anélkül – szeretettel nézni a világot. Úgy tartotta, „a világ olyan csodálatos, mindig meglepő és új, – megérdemli a figyelmet.” Mindig gyermekien fürkésző és elbűvőlhető figyelemmel volt a teremtett világra, nem félt felértékelni az anyagot, a közvetítőt: eszközöket, ismereteket, környezeti viszonyokat. Tisztelte az emberlét materializmusát, ahogyan azt a világra embernek született Megváltó is magára vette.
Az AudioVizuális Kommunikáció szakkör eredményes elvégzéséért kapott diplomának „Az ember tisztelete” című bekezdésében Wettstein tanár úr által leírt gondolat szerint a keresztény videós „nem azt akarja, hogy a filmjében ővele találkozzanak az emberek, hanem: a filmje által – egymással”.
Ez a nap ünnep volt, mindannyian megérezhették, hogy Wettstein tanár úr élete filmje végén nekik, itt maradóknak valóban egymással van dolguk. Ebben a bizalomban néznek a további találkozó elébe, amelyre a Budapesti Piarista Gimnáziumba várnak mindenkit.
Martos Emőke, Szabó Csaba
