A pesti piaristáknak 1761-tól volt saját kápolnájuk a korábbi Göckelsberg-palota Városház térre néző első emeletén, amelyet Kalazanci Szent József tiszteletére szenteltek. Ezt 1913-ban, a rendház átépítése során, meg kellett szüntetni. Az új, neobarokk stílusú, a gimnázium teljes diákságát befogadni képes kápolna az 1917-ben elkészült piarista épület első (mai számozás szerint második) emeletén, az Eskü (később Március 15.) térre néző oldalon kapott helyet. Várady L. Árpád kalocsai érsek szentelte föl 1918. október 19-én.
Berendezését, csakúgy, mint az épület egészét, Hültl Dezső tervezte. A Piarista utca felől külön kapuja és lépcsőháza van, amelyet Bezerédi Gyula két adoráló angyala (1915) díszít. A főoltár Kalazanci Szent Józsefet ábrázoló festménye Dudits Andor műve (1918). Azt az ikonográfiai típust követi, amelyek a szent Szűz Mária elé vezeti tanítványait. Költségeit Hültl Hümér orvosprofesszor, a tervező bátyja vállalta magára, ezért a jobb oldalon álló két diákot a festő állítólag róluk mintázta.
A templomnak eredetileg hat mellékoltárára volt, egy-egy életnagyságúnál nagyobb méretű márványszoborral: Szent Péter (Damkó József), Áldó Jézus (Vass Viktor), Szent Pál (Damkó József), Szent István király (Istók János), Szűz Mária (Radnai Béla) és Szent László király (Holló Barnabás vázlata alapján Istók János fejezte be). A színes üvegablakokat Róth Miksa műhelye, a tölgyfabútorzatot pedig Thék Endre gyára készítette.
Amikor 1953 nyarán a kommunista hatalom követelésére piaristáknak el kellett hagyniuk épületüket, a kápolnát is kiürítették. Helyén az Egyetemi Színpad működött, amelyben az 1960-as évektől progresszív, a diktatúra viszonyai között ellenzékinek számító színházi, zenei és irodalmi előadások jutottak színre. Ugyanakkor a piaristák új, Mikszáth Kálmán téri kápolnája, amelybe a régi berendezésből szinte semmi nem fért be, továbbra is Budapest lelki életének egyik központja maradt. Az 1950-es években Sík Sándor tartományfőnök konferenciabeszédeit például még a lépcsőházból is hallgatták.
A diktatúra bukása után a rend 1991 decemberében kapta vissza a kápolnát, ahol december 21-én Jelenits István tartományfőnök már ádventi igeliturgiát tarthatott. Ezt követően László Tamás, Tóth László és Csepely-Knorr Kristóf tervei szerint ideiglenesen felújították. Új, barokk formavilágú liturgikus teret kapott, eredeti berendezéséből azonban csak a főoltárkép és a csillárok másolatai kerültek vissza a helyükre.
Amikor 2011-ben a piarista gimnázium is visszaköltözött a Piarista utcai épületbe, a kápolna is megújult, ezúttal Golda János és Kovács Zoltán tervei szerint. Helyreállították a műmárvány burkolatokat és a stukkós mennyezetet, amely alá azonban modern, felhőszerűen elhelyezett világítótestek kerültek. A szentély apszis-lezárást kapott, hogy több helye legyen a középkori szerzetesi templomok kórusait idéző, három oldalon korláttal lezárt „plánumnak”, amely kisebb létszámú liturgikus események helyszíne is lehet, mint „kápolna a kápolnában”. A minimalista, egységesen sötétre pácolt, tölgyfa bútorok is a patinás tér szakralitását emelik ki. 2016-ban a szentélyben álló keresztre az a korpusz került, amely eredetileg Sík Sándor farkasréti sírjára készült (Lesenyei Márta műve, 1965).
Lásd még:
