A temesvári piarista iskolát a román állam 1948-ban államosította. Helyére állami egyetem költözött, a piarista tanárok szétszéledtek, csak templomunk maradt meg mintegy emlékezte
A temesvári piarista iskolát a román állam 1948-ban államosította. Helyére állami egyetem költözött, a piarista tanárok szétszéledtek, csak templomunk maradt meg mintegy emlékeztetőnek és egy jobb jövő várójának. Az épületet a temesvári püspökség segítségével ugyan sikerült visszaszerezni pár éve, az egyetem is lassan kiköltözött belőle maga után romokat hagyva, de piarista iskola újra megnyitásáról már nem álmodhattunk. A kilencvenes évek elején a püspökség egy Szent Gellért püspök oltalma alatt álló négy évfolyamos katolikus líceumot indított el az épület egy kis részében magyar és román nyelvű párhuzamos osztályokkal, a ma is működő Gerhardinumot.
Azonban 2009 októberében – 61 évvel az államosítás után – csoda történt: egy napra mégis újra piarista iskolává vált a száz éves épület. A jubileumi ünnepség egyik napján öregdiák találkozót tartottunk, és a megjelent „véndiákok" – félszáz 80 év fölötti öregúr – megilletődve és meghatódva járták végig a lassan-lassan megújuló régi épületet visszaemlékezve diákkorukra, tanáraikra, az iskola szellemére. Az is csodának bizonyult, hogy az iskola vezetősége és diákjai, akiknek sok sok munkát adott az ünnepségsorozat előkészítése és megszervezése, hallatlan örömmel fogadták az öregdiákokat, majd életútjukat, elbeszéléseiket, helytállásukat megismerve megsejtettek valamit a régi piarista iskola szelleméből és azt kérték, hogy a Gerhardinum vegye át és folytassa az évtizedekre meggátolt, de a véndiákok szívében továbbra is ott élő piarista szellemet.
A temesvári csoda most május végén megismétlődött egy németországi kis városban, Schwetzingenben. A kommunista diktatúra alatt sokan menekültek el Temesvárról főleg Németországba, de a tengeren túlra is. A piarista szellem azonban továbbra is összetartotta őket és kezdeményezték, hogy ha lakóhelyük szerint távol is vannak egymástól, legalább évente egyszer jöjjenek össze valahol emlékezni, találkozni. Idén, május 29-én immár 22. alkalommal jöttek össze a fenti kis városkában, ahol évtizedek óta Miskovits István öregdiák kitartó hűséggel és fáradhatatlan szorgalommal szervezi ezeket a találkozókat. Délelőtt 10 órakor szentmise a St. Pankratius plébániatemplomban. Latin nyelven, mint egykor, de a mai rítus szerint. Bevonulásra felhangzik az O Pater Parvulorum az egykori diákorgonista Nowy Ottó orgonakíséretével. Wolfgang Gaber esperes üdvözli a résztvevőket, majd a főcelebráns Lovász Reinholdt – a szomszéd falu plébánosa, aki maga is bánsági származású – magyarul, románul és németül köszönti az öregdiákokat. A szentbeszédet én tartom magyarul, majd Lovász plébános szól románul és németül. A mise végén Te Deum.
Átballagunk a kis csoporttal – mintegy húszan vagyunk – a schwetzingeni kastélykert vendéglőjébe és megkezdődik a beszélgetés, az emlékek felelevenítése. Előző nap sorra érkeztek a telefonok azoktól, akik nem tudtak eljönni gyengülő egészségük, a nagy távolság vagy más miatt. De üdvözletet mind küldenek, sőt még többet is: Higyed István nyugdíjas református lelkész a levele mellé még egy költeményt is írt régi iskolájához. Református? Igen: a temesvári iskolában olyan volt a szellem, hogy ott mindenki egyenrangúnak érezhette magát: magyar, román, német vagy szerb, katolikus, református, ortodox vagy zsidó… Suciu Valeriu is tört magyarsággal köszönt… Sokszor elgondolkodom, micsoda szelleme, nevelési módszere és hatása lehetett annak az iskolának, amely hat évtized után is összetartja diákjait!
Üdítő és kedves színfoltja a találkozónak egy öregdiák „dédunoka" jelenléte. Riedel Júlia piarista témáról írta doktori disszertációját, kutatott római és budapesti levéltárainkban is, amikor felfedezte, hogy anyai dédapja (Pongrácz János) temesvári piarista diák volt. Most eljött szüleivel együtt ő is a találkozóra.
Késő délután a búcsúzkodásnak nem akar vége lenni. Ki tudja, hányan tudunk még eljönni jövőre? Aztán lassan szétoszlik a társaság… Akik nem tudtak eljönni, azok majd kis összefoglalást, beszámolót kapnak a találkozóról Miskovits István gondoskodásából. Amikor megköszöntük Gaber esperes úrnak vendégszeretét, kérésünkre beírta a számítógépébe: 2011. május 28.: piarista öregdiák találkozó, 10 órakor latin szentmise. A csoda folytatódik… ameddig élünk.
Ruppert József Sch.P.
